Érdekes vita bontakozott ki szaklapunk hasábjain a 25/2010. (IX. 15.) MMK Elnökségi határozat kapcsán. A vitaalap: jogszerű-e az a 20.000 Ft-os pluszköltség, amit a rendelettel meg kell fizetnie a jogosultságot kérőnek. Cikkünkben a rendeletet, illetve az észrevételeket és a Kamara állásfoglalását közöljük. Köszönjük Zöhls András kollégánknak, hogy felhívta a figyelmet a problémára.
25/2010. (IX. 15.) MMK Elnökségi határozat
A településtervezési és az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői jogosultság szabályairól szóló 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet alapján kiadott jogosultságok lejárati határidejét a rendelet a továbbképzési kötelezettség meghatározott időközönkénti teljesítéséhez és annak igazolásához köti.
A rendelet 14.§ (2) bekezdése szerint „a névjegyzéket vezető területi szakmai kamara a külön jogszabály szerinti továbbképzési kötelezettség teljesítéséről, az igazolásokkal mellékelt kérelemre hatósági bizonyítványt állít ki”. A rendelet ezen imperatív, eltérést nem engedő megfogalmazásából következik, hogy a névjegyzéket vezető területi kamara köteles hatósági bizonyítvány kiállítani a továbbképzési kötelezettség teljesítéséről akkor is, ha azt az ügyfél nem kéri.
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 58. § (3) ba) pontja szerint „húszezer forint igazgatási szolgáltatási díjat köteles fizetni az eljáró hatóság számlájára a külön jogszabály szerinti szakmai továbbképzési kötelezettség teljesítését igazoló hatósági bizonyítvány kiállítását kérelmező személy”.
Zöhls András hozzászólása:
Az idézett elnökségi határozatot a köznapi nyelvre lefordítva, a kamara a tervezési és szakértői jogosultság díját harmincezer forintról ötvenezer forintra növeli.
Ami zavarba ejtő, az a határozat indoklása, miszerint a rendelet ”imperatív, eltérést nem engedő megfogalmazásából következik, hogy a névjegyzéket vezető területi kamara köteles hatósági bizonyítvány kiállítani a továbbképzési kötelezettség teljesítéséről akkor is, ha azt az ügyfél nem kéri”.
Hogyan hangzik a két idézett törvény:
”104/2006 14. § (2) A névjegyzéket vezető területi szakmai kamara a külön jogszabály szerinti továbbképzési kötelezettség teljesítéséről, az ott meghatározott igazolásokkal mellékelt kérelemre (!!!) hatósági bizonyítványt állít ki.”
” 1997. évi LXXVIII. törvény 58. § (3) A kérelem benyújtásakor
b) húszezer forint igazgatási szolgáltatási díjat köteles fizetni az eljáró hatóság számlájára
ba) a külön jogszabály szerinti szakmai továbbképzési kötelezettség teljesítését igazoló hatósági bizonyítvány kiállítását
kérelmező (!!!) személy”.
Azt hiszem, ezúttal a jogalkotó teljesen tisztán, egyértelműen fogalmazott: ha ilyen igazolást kérek, de csak ha kérek, a kamara köteles kiadni, ennek ára húszezer forint.
Természetesen ilyen papírra nagyon ritkán van szükség, hiszen a jogosultság igazolásában a törvény szerint már benne van, hogy a kötelező továbbképzést teljesítettem, így nem hiszem, hogy túl sok kérelmezőre kellene felkészülnünk.
Szőllőssy Gábor MMK főtitkár válasza:
Tisztelt Zöhls András Úr!ű
A kamara honlapján közzétett 25/2010. (IX. 15.) MMK Elnökségi határozat kapcsán tett és több fórumra eljuttatott, így az E-gépész honlapon is megjelent észrevételei a helytelen értelmezéséből adódóan több lényeges félreértést tartalmaznak.
Engedje meg, hogy a Magyar Mérnöki Kamara jogszabály által ráruházott jogosítványát, nevezetesen a szakmagyakorlási jogosultságok engedélyezésének eljárási rendjét röviden bemutassam.
A jogosultságot kérő ügyfél a területi kamaránál kérelem űrlap kitöltésével, valamint a jogszabályok által meghatározott kötelezően benyújtandó dokumentumok, továbbá egyéb feltételek teljesítése után kérelmezheti a szakmagyakorlási jogosultság megadását. A jogosultság igénylésének egyik feltétele az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 58. § (3) a.) pontja szerinti 30 000.- Ft igazgatási szolgáltatási díj megfizetése is.
A településtervezési és az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői jogosultság szabályairól szóló 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet alapján kiadott jogosultságok lejárati határidejét a rendelet a továbbképzési kötelezettség meghatározott időközönkénti teljesítéséhez és annak igazolásához köti.
A rendelet 14.§ (2) bekezdése szerint „a névjegyzéket vezető területi szakmai kamara a külön jogszabály szerinti továbbképzési kötelezettség teljesítéséről, az igazolásokkal mellékelt kérelemre hatósági bizonyítványt állít ki”. A rendelet szerint az az ügyfél, aki jogosultságát szeretné életben tartani, továbbképzési kötelezettségének teljesítéséről igazolást köteles benyújtani a területi kamarához és kérelemmel kérni kell jogosultságának életben tartását. A rendelet értelmében tehát nem elégséges az igazolások benyújtása.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény, ami a hatósági eljárások, így az egyes jogosultságok elbírálásának eljárási rendjét meghatározó és alkalmazandó jogszabály szerint a hatóság az ügyfél kérelemére a jogszabályban meghatározott eljárási rend szerint jár el. Tehát minden olyan ügyben, ahol az ügyfél a hatósághoz fordul, megjelenik a kérelem fogalma. Mindez a jogosultságok kérelmezésére és meghatározott időközönkénti életben tartására is vonatkozik.
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 58. § (3) ba) pontja szerint „húszezer forint igazgatási szolgáltatási díjat köteles fizetni az eljáró hatóság számlájára a külön jogszabály szerinti szakmai továbbképzési kötelezettség teljesítését igazoló hatósági bizonyítvány kiállítását kérelmező személy”.
Mindezek alapján tévedés az az állítása, hogy „a kamara, két törvény előírásaira hivatkozva a tervezési és szakértői jogosultság meghosszabbításának díját harmincezer forintról ötvenezer forintra növeli”.
Összefoglalva elmondható, hogy a területi mérnöki kamarák az idézett törvény és rendelet szerinti helyes gyakorlatot folytatva a tervezői és szakértői jogosultság megadása iránti kérelem benyújtásakor 30 000.- Forint, annak 5 évenként esedékes „meghosszabbításakor” 20 000.- Forint igazgatási szolgáltatási díjat szednek be.
A Magyar Mérnöki Kamara 25/2010. (IX. 15.) MMK Elnökségi határozata a fentebb leírtak értelmében a jogszabályi előírásokat teljes mértékben betartva ad elvi állásfoglalást és útmutatást, így azt nem szükséges visszavonni.
A kamara tagjainak és az e-gépész honlap olvasóinak tájékoztatása céljából levelemet a honlap szerkesztőjéhez is eljuttatom, hogy annak megjelentetéséről intézkedjék. A kérdést úgy gondolom, ezzel lezárhatjuk.
Budapest, 2010. október 15.
Üdvözlettel,
Szőllőssy Gábor
főtitkár
Zöhls András válasza:
Tisztelt Főtitkár Úr!
Örömmel vettem levelét, és a dolog súlyának megfelelő figyelemmel igyekeztem követni újabb érdekes, egyéni jogértelmezését. Gondolom, nem lepődik meg, hogy ezúttal is, mint a közérdekű adatok nyilvánosságra hozása ügyében, gyökeresen ellentétes a véleményünk.Először is egy stiláris kérdés.
A 25/2010. (IX. 15.) MMK Elnökségi határozat alapján, aki eddig harmincezer forintot fizetett a jogosultsága meghosszabbításáért, az ezután, egy újabb, szerintem indokolatlan költségelem érvényesítésével, ötvenezer forintot kénytelen otthagyni a kamaránál. Ezt nevezem én áremelésnek, és azt hiszem, minden érintett is ezt a megfogalmazást használná.
A kamarai nyilvántartás alapján, Önnek nincs tervezői, vagy szakértői jogosultsága, tehát a hosszabbítással kapcsolatos tennivalókat gondolom, sajnos velem ellentétben, inkább elméleti alapon ismeri. Hogy történik ez a gyakorlatban:
Öt éven keresztül járkálunk különböző előadásokra, amikről ott helyben személyesen, vagy néhány nap elteltével postán igazolást kapuk. Elvben ennek másolatát megkapja a kamara is, de ő ezeket nem adminisztrálja le, a papírokat nekünk kell gyűjtögetnünk, ha valamelyiket elveszítjük, az a mi hibánk. Amikor eljön az ideje, az összegyűjtött csomaggal elmegyünk az illetékes kamarához. Ott kitöltünk egy formanyomtatványt, bemutatjuk az előbbi igazolásokat az ügyintézőnek, és befizetjük az eljárási díjat. Egy-két hét után megkapjuk az értesítést, hogy újabb öt évig ismét tervezhetünk, vagy végezhetünk szakértést. Az összegyűjtött igazolásokat ezután akár el is dobhatjuk, legtöbbünknek a továbbiakban semmi szüksége nem lesz rá, hiszen a jogosultság megléte már önmagában egyértelműen bizonyítja, hogy eleget tettünk a továbbképzési előírásnak is, hiszen anélkül meg sem kaphattuk volna. Az a néhány ember, akinek netán mégis szüksége lenne egy ezt igazoló külön bizonyítványra (pl. más területen dolgozik, nincs meghosszabbításra szoruló jogosultsága, de a munkahelyén be akarja mutatni, hogy ő is részt vett a tervezőknek és szakértőknek kötelező előadásokon), a törvény szerint húszezer forintért kérhet ilyent a kamarától.
És most egy pár szót a magyar nyelvről. Az irat, amit a kamara esetenként húszezer forinttért, kéretlenül is mindenáron a rendelkezésünkre szeretne bocsátani, egy igazolás, igazolvány vagy bizonyítvány, amivel valamit, valakinek igazolni, vagy bizonyítani tudunk. (Lásd Szily Kálmán: A magyar nyelvújítás szótára, a legkedveltebb képzők és képzésmódok jegyzékével) A diákigazolványt az egyetem adja ki a hallgatónak, hogy a vasúton igazolni tudja hogy jogosult a kedvezményes menetjegyre. Az erkölcsi bizonyítványt a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalától lehet igényelni, ezzel bizonyítom leendő munkáltatóm felé, hogy nem szerepelek a bűnügyi nyilvántartásban. Minden esetben háromszereplős eseményről van szó. Sohasem annak kell ez a papír, aki azt kiadja, hanem egy harmadik félnek. Ez az esemény, ebben a kifogásolt esetben kétszereplősre zsugorodott. Az általam bemutatott igazolások alapján a kamara kiállít nekem egy bizonyítványt, amit senki nem kér tőlem, és amit legfeljebb neki magának lehet visszaadnom. Ha a bizonyítványhoz elég az igazolás, akkor mennyivel tudna többet az előbbi az utóbbinál. Mindezt húszezer forintért, amikor, például az erkölcsi bizonyítványhoz, űrlappal, postai költséggel együtt is ennek ötödéért hozzájutunk.
Egy mérnök a dolgok célját, értelmét, hasznát keresi, de ebben az előírásban semmi ilyent nem találtam.
Félek, Főtitkár Úr erre azt mondaná, mit tehetünk, ezt mondja ki a törvény. Azonban ez a legkevésbé sem fedi a valóságot. A jogalkotók is általában logikusan gondolkodó emberek, ne higgyük, hogy szándékosan értelmetlen előírásokat tesznek. Érdemes lenne még egyszer, figyelmesen elolvasnia az idézett törvényeket. Mindkét esetben teljesen egyértelműen fogalmaznak, ezt a bizonyítványt csak akkor kell kiadni, ha én kérem. Önt idézem:
”A rendelet szerint az az ügyfél, aki jogosultságát szeretné életben tartani, továbbképzési kötelezettségének teljesítéséről igazolást köteles benyújtani a területi kamarához, és kérelemmel kérni kell jogosultságának életben tartását. A rendelet értelmében tehát nem elégséges az igazolások benyújtása.”
Ehhez képest az idézett 104/2006 törvény (harmadik rész, eljárási szabályok) semmi olyant nem említ, amiről Ön ír. Viszonylag hosszan (50 sorban, 11-13.§) foglalkozik a pályakezdőkre vonatkozó szabályozással, sokkal rövidebben (13 sor, 14.§) tér ki a jogosultságukat meghosszabbítani kívánókra. Egyetlen szót sem ír az utóbbi esetben elvárt gyakorlatról. Erre esetleg következtetni lehetne az újonnan belépőkre vonatkozó szabályozás alapján. Abban a részben viszont egyértelműen az van leírva, hogy a kérelemhez magát az oklevelet, a leckekönyvet, a szakmai gyakorlatot, az eljárási díj befizetését igazoló dokumentumot, vagy ezek hiteles másolatát kell mellékelni, nem pedig egy bizonyítványt arról, hogy mindezek léteznek. A ránk vonatkozó 14.§ (4) is azt mondja, a ”szakmagyakorlási tevékenység abban az esetben folytatható, amennyiben a névjegyzéki bejegyzés szüneteltetésének megszüntetését kérő személy külön jogszabály szerinti továbbképzési kötelezettségének teljesítését igazolja.” Tehát az előadásokon kapott igazolás elegendő, nem kell külön hatósági bizonyítvány is.
Az elnökség idézett határozata annyiban is érthetetlen számomra, hogy ezzel egy, a törvény szerint elvben érdekvédelmi feladatokat is ellátó testület, ma, amikor mindenki takarékoskodni kényszerül, a saját tagságát éves szinten nagyságrendileg százmillió forintos, teljesen értelmetlen, fölösleges többlet kiadással akarja terhelni. Azt gondolom, ha egyszer valóban olyan tartalmú, átgondolatlan rendeletet hoznának, mint amire most az elnökség hivatkozik, az Önök elsőrendű feladata az lenne, hogy minden lehetséges fórumon tiltakozzanak ellene.
A fentiek alapján kérem Önöket határozatuk felülvizsgálatára.
Tisztelettel:
Zöhls András
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
3 hozzászólás
Egy apró pontosítás.
Jogosultságaink meghosszabbításáért eddig is kellett pénzt fizetnünk. A szeptemberi elnökségi rendelet szövegét én úgy értelmeztem, hogy ezt az összeget kívánja a kamara megnövelni alkalmanként húszezer forinttal, de létezhet egy olyan olvasata is, hogy a mostani díjat próbálja csak indokolni. Ha esetleg ez utóbbi értelmezés a helyes, igaza van a főtitkár úrnak, emelésről nincsen szó, és elnézést kérek a helytelen fogalmazásért.
A többi állításomat arról, hogy a határozatban hivatkozott törvények nem teszik kötelezővé az előírt szakmai továbbképzés teljesítését tanúsító hatósági bizonyítvány kiadását, és arra többségünknek nincs is szüksége, természetesen fenntartom.
Az előző hozzászóláshoz.
Érdekes kérdés. A Szőllőssy Gábor által említett, az eljárási díjak mértékét rögzítő 1997. évi LXXVIII törvényben a hatósági bizonyítvány kiadásán kívül mindössze egy húszezer forintos tétel van. Ez az eseti építészeti-műszaki tervezési engedély, eseti műszaki ellenőri engedély, eseti felelős műszaki vezetői engedély megadása, ami arról szól, hogy közeli hozzátartozóknak, megfelelő végzettség birtokában, kamarai tagság nélkül is végezhetünk ilyen munkát. Ez nyilván általában nem vonatkozik ránk. Próbáltam ezt az összeget két tételből összerakni, nekem úgy sem sikerült.
Mit kérünk mi a kamarától? Véleményem szerint, legfeljebb az épített környezet alakításáról és védelméről szóló LXXVIII törvény 58.§ (3) da) pontja szerint, a jogosultságunk igazolását. Ehhez kellenek, a 103/2006. (IV. 28.) Kormányrendelet 8.§ alapján, a tanfolyamszervezőktől kapott papírok. Ennek az eljárásnak a jogszabály szerinti ára viszont csak ötezer forint.
Mire fizettük erre eddig ennek a négyszeresét, sajnos nem tudom. Jogszabályi indokát én nem találtam. Biztos, hogy nem a továbbképzés teljesítését tanúsító hatósági bizonyítványért, hiszen ennek kiállításáról a szeptemberi elnökségi határozat előtt tudtommal szó sem esett. Szóval ezt a kérdést talán a területi kamara illetékeseinek kellene feltenni.
Arról, hogy a szeptemberi elnökségi ülésen ki vetette fel a bizonyítvánnyal kapcsolatos ötletet, milyen céllal, és miért pont akkor, fogalmam sincs. Talán, ha a kamara honlapján megjelenik ennek jegyzőkönyve, okosabbak leszünk.
Az előző hozzászólóhoz csatlakozva, és elég időt adva a kamara vezetésének megállapítható, hogy a vezetés nem érzi feladatának válaszolni a fentiekre, nem érzik önkormányzati feladatuknak, mert a tagság kötelező.
Konkrét példa: 4 jogosultságom van nyilvántartva a Békés Megyei MK- nál. Az Öt évenként esedékes kötelező és szabadon választható továbbképzésemet 2009 év elején igazoltam.
Tervezői, szakértői, felelős műszaki vezetői jogosultságaim évente járnak le, tehát jelenlegi árakon számítva 5 év alatt fizetek 5×35000 tagdíjat+ 4x 20000 Ft eljárási díjat a hosszabbításokkor+ a kötelező továbbképzések díját kb. 35000 Ft-ot= 290 000 Ft-ot. Vagyis 58000 Ft/év.
A hosszabbításkor szabványlevelet küldenek, pl. most is felszólítottak a kötelező és fakultatív továbbképzés igazolására, pedig 2009-ben már igazoltam, úgy látszik nem jó a nyilvántartásuk.
És leveleket is küldenek, hogy menjek kötelező továbbképzésre, nem sajnálva postaköltséget.
Egy A/4-es „hosszabbítási határozat” kiállításáért 20000 Ft-ot elkérni arcátlanság, pláne az évi 35000 Ft-os tagdíj mellett!
Egy erköcsi bizonyítvány a töredékébe kerül!
Ez a kamara nem önkormányzati, hanem felülről ránkerőltetett hatalmi felügyelet, és nem szolgál minket. Az építőipar teljesítménye pedig évek óta csökken, munka nincs de a kamaránál nincs leépítés.
Kérem más is adjon véleményt.
Sonkoly Gábor