Sajnos a mai világban az a hír, ha valami rosszat lehet írni. Szerencsére ez a szakmai sajtóra nem jellemző, de azért itt is inkább erre kapják fel a fejüket az olvasók. Nos, a pécsi kiállítás és konferencia kapcsán lehet találni kisebb negatívumokat, ha nagyon akarjuk, de az összbenyomás nagyon is pozitív.
Egy kiállítást és konferenciát kiállítói szempontból 3 fő szempont szerint minősíthetünk, vegyük végig ezeket:
1. Látogatószám
A kiállításon tolongtak az emberek, pedig tágas hely állt rendelkezésre. Voltak itt tervezők, kivtelezők, projektmenedzserek és diákok szép számmal. A hagyományos csütörtök esti mulatozás után bizony nem tudtak pénteken a pultra dőlve szunyókálni a kollégák, de talán nem is bánták.
2. Hely
Az Expo tágas, levegős, világos épület, kiállításra tervezve. Az előadótermek is megfeleltek az igényeknek.
3. Árak
Értékarányosak – az ember megkapja a pénzéért, amit várt, és inkább többet, mint kevesebbet.
A látogatói szempontok is hasonlóak, számukra a kiállítók száma fontos (tele volt a kiállítói tér), a hely könnyen megközelíthető, az árak pedig a szempontjukból irrelevánsak.
Hogy némi negatívumot is említsünk, meg kell jegyezni, hogy a kiállítói standok még mindig nem igazán vonzóak, mindenki ugyanazt a passzív felszerelést hurcolja magával, mint éveken át. Erre nekünk van egy ötletünk, amit reméljük, a debreceni szervezőkkel karöltve meg tudunk valósítani.
Végül a konferencia-részről. Érdekes, színvonalas előadásokat hallhattunk. Az egyetlen, kismértékben zavaró tényező nem csak Pécsre jellemző: esetenként címük alapján nem lehet megkülönböztetni a PR-jellegű előadásokat a nem cégorientáltaktól, különösen, ha a mai trendnek megfelelően a cég valamilyen Társaságnak, Szervezetnek nevezi magát.
Összességében elmondhatjuk, hogy egy kellemes és hasznos munkahét-végét töltöttünk Pécsen, február 25-26-án. Gratulálunk a szervezőknek!
Veresegyházi Béla
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
2 hozzászólás
Tisztelt Veresegyházi Béla úr!
Mint kiállító,felkaptam a fejem azon a „negatívumon”, amit Ön úgy említ, hogy a kiállítási standok nem eléggé vonzóak.
Nos, ha Ön már régóta figyeli a Pollák Expót, annyi bizonyára feltűnt, hogy a kiállítók száma nem csökkent jelentősen szemben más kiállításokkal. Hasonlóképpen annak is fel kellett (volna) tűnni, hogy a kiállítók egy-egy szakterületet képviselnek, amelynek a megújulása nem történik meg évről évre, ennek megfelelően a bemutatóra szánt anyagok sem változnak túl gyorsan. Mi azóta, hogy bekapcsolódtunk a Pollák Expo életébe, még egyszer sem hoztuk magunkkal azokat a rekvizitumokat, amelyeket az előző évben bemutattunk, és folyamatos megújulást láttunk a kiállítók jelentős részénél. Azt is tudomásul kell venni, hogy a világ az internet felé tolódott el, mert ott mindenki akkor keresi és találja meg az általa keresett információt, amikor a legjobban ráér. Azt is tudomásul kell venni, hogy a vásárok nem az eladásról szólnak, sokkal inkább a partnerekkel való személyes találkozásról.
Az pedig, hogy a debreceni szervezőkkel Önök egy ötletet majd megvalósítanak, amiről itt szó sincs, egyenesen kiverte a biztosítékot! Debrecenben talán először azzal kellene megküzdeni, hogy a kiállítás előtti estén ne a kiállítóknak kelljen levadászni asztalt és székeket, legyen szakmai látogatottsága a kiállításnak, és bocs, de ne a fonott, hosszú hajú főiskolások vadásszák le a látogatóknak szánt apró figyelmességeket.
Tisztelt Feketű László Úr!
Nagy vonalakban mindennel egyetértek, amit leírt: a kis mértékben, de az újításokkal összhangban lévő bemutató eszköz-megújulással, az internettel, illetve a debreceni kiállítás némely hiányosságával. Lehet, hogy én fogalmaztam félreérthetően, úgyhogy most kifejtem kissé gondolataimat.
A kiállítói standok passzív voltánál arra utaltam, hogy nem elég vonzóak a szemnek. Mert miről is szólhat egy stand? Nem igazán az információról, hiszen ahogy ön igen helyesen megállapította, az megtalálható az interneten. Szól még a személyes kapcsolatról, ez tiszta. És szerintem szólnia kell arról, hogy megfogja a szemet – nos, ezt hiányolom. Keszthelyi Istvánnak volt egy nagyon jó cikke arról, hogy milyen varázslatokra képes a légtechnika, levegőben pörgő emberek stb. Hát ilyesmikre gondolok, csak persze megfelelő léptékben.
A fejlesztő ötlet az, hogy a diákok mozgósítsák a fantáziájukat, és az általuk kiválasztott cég termékeiből állítsanak össze olyasvalamit, ami látványos, és az adott cégre, technológiára jellemző. Ez egyrészt bevonná, és felemelné a gyűjtögető-szintről a jövő nemzedékét, másrészt a kiállításnak is jót tenne. És hol máshol érdemes ezt megcsinálni, mint ahol gondok vannak? Persze ez a kezdeményezés minden problémát nem old meg, de nem is ez a célja.