Egy társasház fűtéskorszerűsítési munkáival kapcsolatban kaptunk olvasói levelet, amely . Ennek során beszerelésre kerül, illetve hozzánk már került, minden radiátor elé egy összekötő (vagy H-cső). A kivitelezés megfelelőségéről nem vagyok meggyőződve, a cső minden egyes esetben meg van törve.
Az e-gépész online felületein keresztül rendszeresen kapunk különböző megkereséseket, amelyekben a tanácsért fordulnak hozzánk vagy a véleményünket kérik valamilyen épületgépészettel összefüggő esetben. Ugyan az ilyen jellegű szaktanácsadás nem profilja sem az e-gépésznek, sem az Épületgépészeti Tagozatnak, de azért igyekszünk segíteni a hozzánk fordulóknak. Az olyan eseteket, amelyek szélesebb kör érdeklődésére is számot tarthat, vagy ismétlődő jelleggel felbukkan, anonim módon megosztjuk. Tesszük ezt azért is, hogy az egyes eseteket az e-gépész olvasói nyilvánosan megvitathassák.
A kérdés
A társasházunkban jelenleg is folyik egy fűtéskorszerűsítési program kivitelezése. Ennek során beszerelésre kerül, illetve hozzánk már került, minden radiátor elé egy összekötő (vagy H-cső). A kivitelezés megfelelőségéről nem vagyok meggyőződve, a cső minden egyes esetben meg van törve.
A társasházban többen nem tudjuk megítélni, hogy (azon kívül, hogy ez így bűn ronda) nem okoz-e áramlási problémát és ebből fakadóan, hosszabb távon jelentkező, idő előtti meghibásodást? A kivitelező nyilatkozata szerint ezt a megoldást nagyon régóta alkalmazza a szakma ilyen jellegű szerelések esetén az egész országban. Eddig egyikünk sem látott még ilyet, akár személyesen, akár pl. használt, felújított panellakások fényképes hirdetéseiben sem.
A válasz
A választ Gyurkovics Zoltán, a Magyar Mérnöki Kamara Épületgépészeti Tagozatnak elnöke fogalmazta meg.
A tisztelt levélíró egy korábban „iparosított technológiával épült társasház” energetikai korszerűsítésével kapcsolatos műszaki megoldás megfelelőségére vonatkozó kérdést tett fel. A kérdés mellett egy állítást is megfogalmazott, miszerint „ez így bűn ronda” – erre szakmai választ nem adunk. Persze lehetne a válasz az, hogy „ízlés dolga”, ami természetesen nem műszaki relevancia, azonban izgalmasabb a műszaki megfelelőség kérdése.
A MMK Épületgépészeti Tagozata Szakértői Bizottságának tagja, Bokor András, aki amellett, hogy nagy tapasztalatú gyakorló tervező, igazságügyi műszaki szakértő is. Andrással konzultálva az alábbiakban adok választ a kérdésére.
A szerelés nagyon is szakszerű!
Az átalakítás előtt átfolyós rendszerű egycsöves fűtése volt a háznak. Ebben még nem volt a radiátoroknál szelep, a hőleadók teljesítményszabályozására nem volt lehetőség. A magas hőmérsékletű – méretezési állapotban mondjuk 80 fokos fűtőközeg – a hálózatot „tágulásra kényszeríti”. A nyomvonallal kialakított „U” elemek veszik fel a hőmozgást, tágulnak. Ehhez kellett, hogy a strang és a radiátor között legalább 60 cm-es szárhossza legyen az „U” elemnek.
Az átkötő szakaszos egycsöves fűtésnél (amikor már radiátorszelep is bekerült az egycsöves rendszerbe), az átkötőszakasz azért épül a rendszerbe, hogy a lakó ne a strangot zárja el, hanem csak a radiátorát. Ezt az átkötőszakaszos elemet „H” elemnek hívják és már az előregyártó üzemben is meghajlították az átkötő szakaszt, mert az „U” elem mozgása következtében, ha az átkötő szakasz nem tud tágulni, illetve zsugorodni, akkor leszakadna a kötéseknél. Ha az előregyártás hegesztett kötést tartalmaz, akkor a varrat kap nagy terhelést. A mellékelt fotók tanúsága szerint a társasházban a „H” elemeket menetes kötésekkel építik be a rendszerbe. (Helyesen, mert a hegesztési technológia lakott épületben fokozott veszélyforrást jelentene!) A menetes kötés sérülékenyebb, mint a hegesztett.
Helyes a hőtágulás miatti hőmozgást biztosító geometriai kialakítás.
e-gépész
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.