Rövid összefoglaló a magyar épületállományról

A magyarországi lakásépítés ötéves bontásban a következő módon alakult:

A 2006-os évben 20 797 lakóépületre, bennük 4 129 900 m2-en, 4 4826 lakásra adtak ki építési engedélyt. Ezek mintegy fele egy-két lakásos családi ház, a maradék, jellemzően társasház, kisebb részben közösségi ház, vagy üdülő. Az engedélyezett épületek száma a lakásszektoron kívül 8 814, alapterületük (a lakásokéval összemérhető) 3 824 400 m2.
A 2006-ban felépült lakások száma 33 864, ebből 18 591 esetben az építtető természetes személy, 14 674 esetben gazdasági személy. A helyi önkormányzatok, vagy költségvetési szervek által építtetett lakások száma néhány száz, mondhatjuk elhanyagolható, mint ahogyan ma a lakások 95% a is magántulajdonban van
A körülbelül százezer regisztrált építőipari vállalkozó mintegy fele egyéni vállalkozás.

Magyarország lakásállománya az épület jellege és az építés időpontja szerint
(KSH 2003. évi adatközlés alapján)

* 45%-a 1920 előtt, 55%-a 1920 és 1945 között épült
** 40%-a 1960 és 1969, 60%-a 1970 és 1979 között épült

A hazai lakásállomány elég koros. Ez tetten érhető a falszerkezetük hőtechnikai minőségén is.

A fenti diagram minden esetre a falazat elméleti hőátbocsátási tényezőit mutatja, a hőhidak okozta korrekció nélkül. Összevetve az előző táblázat adataival, határozott összefüggés fedezhető fel az épületek kora és a falazat hőtechnikai minősége között.
Dr. Tóth Péter összeállításában valahogy így alakult az épületek hővédelme az elmúlt száz évben:
Magyarországon 1920-tól, porosz mintára kezdték el a téglákat szabványosítani. A tervezői ökölszabály szerint a külső falak legkisebb vastagsága 38 cm (k=1,5 W/m2k).
1937-ben a Magyar Királyi Iparügyi Minisztérium rendelete a központi fűtések méretezéséhez különböző falvastagságokra táblázatosan ad meg hőátbocsátási tényező értékeket.
1943-ban Dr. Möller Károly Építési zsebkönyvében a minimális ”k” értéknek azt a szigetelést jelölte meg, amin még éppen nem jön létre párakicsapódás.
A világháború után sokáig nem foglalkoztak a kérdéssel. Az első előírás 1957-ben jelent meg, a következő 1965-ben, 79-ben, majd 86-ban. Ezek szerint a minimális tervezési érték falra és födémre:

A ma is érvényes MSZ 04. –140/2: 1991 szabvány nem tartalmaz sem a falra, sem a födémre minimális ”k” értéket. (Szabályozva az épület hőfogyasztása lenne a geometriai méretek függvényében, de erre nem ad meg képletet, az építészek inkább megmaradtak a 85-ös előírásoknál.) A két éve hatályos 7/2006 TNM rendelet alapján külső falra a 0,45 W/m2K, lapos tetőre a 0,25 W/m2K, padlásfödémre a 0,30 W/m2K értéket kell tartani.
Más kérdés az, hogyan érvényesültek ezek az előírások a gyakorlatban. Az MSZ 04.–140/2: 79 szabvány előírásai ellenére a 80-as években még szép számban épültek családi házak B30-as téglából (k=1,5 W/m2K), ugyanakkor a 60-as évek közepétől az iparosított technológiával készült szendvicspanelek 7-8 cm vastag kőzetgyapot, később polisztirol hőszigeteléssel rendelkeztek (k=0,4 0,65 W/m2K, közel van a mai előírásokhoz). Természetesen a fentiek mindkét típusnál kibővíthetőek a hőhidak veszteségeivel is, de ez az érdemben nem változtatja.

Mint látszik, igazán rossz helyzetben nem a gyakran emlegetett, viszonylag új, iparosított technológiával épült, távfűtött lakótelepi panelépületek vannak, hanem a régi, zömében tömör tégla falazattal készült, a városok belső területén lévő zártsorú épületek és az egylakásos házak. Örömmel járunk a belváros százéves, patinás épületei között, és falun megbámuljuk a hagyományos parasztházakat, de kifűteni nem mi szeretnénk őket.
Nem túl szerencsés egy elméleti megfontolások alapján készült szabályozást összevetni a valóságban mérhető adatokkal, most mégis nézzünk egy ilyen példát is.
A FŐTÁV 2007-2008-as adatai szerint a 240 ezer lakossági fogyasztó évente összesen 6,5 PJ hőt használ fűtésre 2,5 PJ hőt melegvíz készítésre. Ez átlagosan 200 kWh/m2,év (145 kWh fűtés, 55 kWh HMV) összesített energetikai jellemzőnek felel meg. Ennek követelményértéke lakóházak esetén a felület/térfogat arány függvényében a 7/2006. TNM rendelet alapján:

Összesített energetikai jellemző
EP [kWh/m2,év]

Felület/térfogat arányA/V [m2/m3]

A tényleges melegvízfogyasztás esetünkben 25 kWh/m2,év értékkel magasabb a rendeletben leírtnál. Ezzel korrigálva a mért fogyasztást 175 kWh/m2,év nagyságú, az A/V=0,8 felület/térfogat aránynál előírt követelményértékhez jutunk. Persze egy többszintes panelháznál ez az arány valamivel kisebb, 0,6 körüli érték, így ezek a 30 40 éves épületek már nem felelnek meg a két éve érvényes szabályozásnak. Természetesen elkél rajtuk is a felújítás. Tekintve azonban, hogy ezek a fűtési rendszerek általában nem rendelkeznek mérési és beavatkozási lehetőséggel, gyakori a pazarló túlfűtés, a többi lakóházhoz viszonyítva nem is olyan borzasztóak ezek a számok, mint amilyennek általában láttatják. Más kérdés, a távfűtés jellegéből adódó magas alapdíj, ami valóban jócskán megemeli a havonta fizetendő összeget.
Más megközelítéssel, ha 1 m2 panel falra 6 cm hőszigetelést rakunk, a hőátbocsátási tényezője 0,45 W/m2K-ről 0,25-re csökken. 72000 hK hőfokhíddal számolva, az éves megtakarítás (0,45 0,25)×72000=14400 Wh=14,4 kWh. Ha ugyanezt az 1 m2, 6 cm vastag szigetelést a B30-as falra rakjuk a hőátbocsátási tényező 1,45 W/m2K-ről 0,45-re csökken, az éves megtakarítás (1,45 0,45)×72000=72000 Wh=72 kWh, az előbbi ötszöröse, ugyanazzal a befektetéssel. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a lakótelepi épületeket nem kellene törődni, csak azt, hogy a többi házról se feledkezzünk el.
Lakóépületek nyílászáróinak cseréjére, illetve a ház utólagos hőszigetelésére 2009 ben a NEP 2009-1 és a NEP 2009-3 kódszámú pályázatok alapján a beruházási költség legfeljebb 30%-áig, lakásonként maximum 555 000,- Ft, illetve 630 000,- Ft vissza nem térítendő támogatást lehetett igényelni.
Családi házak utólagos, a mai előírásoknak megfelelő mértékű hőszigetelésénél tavaly 5000 Ft/m2, a nyílászárók cseréjénél 35 000 Ft/m2, bruttó bekerülési költségre lehetett számítani.

A korukat, így energiaigényüket tekintve a társasházaknál is rosszabb helyzetben van az önkormányzatok tulajdonában levő mintegy 51 ezer épület.

A közvetlen vagy közvetett állami tulajdonban levő épületállománnyal kapcsolatban sajnos nem találtam összefoglaló adatokat, de összetétele alapján alighanem az önkormányzatihoz hasonló lehet. Az Európai Unió ECOS-Overture programjának keretében végzett felmérés szerint a magyar közintézmények átlagos, fajlagos éves fűtési igénye (a melegvíz előállítás és szellőzés nélkül) mintegy 200 kWh/m2,év, magasabb, mint a lakásokra vonatkozó hasonló érték.

A háztartások energiafelhasználása

2005-ben a háztartásokban a fűtésre és melegvíz előállításra fordított évi mintegy 189 PJ (elektromos fogyasztás nélkül a három millió négyzetméter hazai lakásállományra vonatkoztatva, átlag 175 kWh/m2,év) fosszilis energia és (a 83%-ában földgáz alapú) távhő megoszlása az ÉMI adatai szerint így alakult:

A fenti adatokat kiegészítve a főzés 21 PJ fosszilis energiaigényével (a lakások 86%-ában gázzal főznek) a teljes lakossági fogyasztás 210 PJ. Az éves kommunális hőpiac nagysága 95 PJ.

Ma Magyarországon a lakások 95%-a van vezetékes vízzel ellátva (szennyvízcsatornával csak 71%). Az egy főre számított vízfogyasztás évi 36 m3, ez naponta fejenként 100 liter.
Az elektromos energiaellátás is majdnem teljesnek mondható, egy magyar háztartás évente kb. 2100 kWh-t fogyaszt.
Vezetékes gázzal a települések 91%-a, a háztartások 76,5%-a rendelkezik. Az egy háztartási fogyasztóra, bekötéssel rendelkező lakásra jutó évi vezetékes gázfogyasztás 1150 m3.

A háztartások energiafelfogyasztása a felhasználás célja szerint, az Energia Klub számítása szerint:

Mások is végeztek ilyen számítást, kissé eltérő felosztással, de hasonló eredménnyel. Mint látszik, a háztartások energiafogyasztásának a két legnagyobb tétele a mi szakterületünk, a fűtés és a melegvíz előállítás.

Valaha a háztartások több mint 60%-ában (főleg éjszakai árammal működő) villanybojler szolgáltatta a melegvizet. Ez az arány, főleg az energiaköltségek növekedése miatt mára csökkent, de még most is igen jelentős. A KSH 2006-os adatai alapján ilyen a lakások százalékos megoszlása a használati melegvíz előállítás módja szerint:

2008-ban, a KSH adatok szerint ilyen volt a lakásállomány megoszlása a fűtési mód szerint:

Mint látjuk, a lakások több mint háromnegyede közvetlenül, vagy a távfűtésen keresztül közvetve földgázt használ fűtésre. Mivel a háztartások 76,5%-ában (a távfűtött lakások zömében is) van vezetékes földgáz, elmondható, hogy ahol van gáz, ott általában azzal is fűtenek.

A fűtéssel kapcsolatos adatok más megközelítésben, táblázatosan a 2005. évi mikrocenzus adataival:

A lakott lakások fűtése a település típusa szerint, a 2005-ös KSH adatok alapján, %

A leggyakoribb fűtési mód az egyedi helyiségfűtés. Ez az általában rossz hatásfokú, legkevésbé komfortos megoldás ráadásul éppen a hőtechnikailag nem túl jó, régi lakásokra a legjellemzőbb. Ráadásul itt él a lakosság legkevésbé módos része is.

Lakóépületek fűtési, használati melegvíz-ellátási és szellőztető rendszereinek korszerűsítésére 2009 ben a NEP 2009-2 kódszámú pályázat alapján a beruházási költség legfeljebb 30%-áig, lakásonként maximum 630 000,- Ft vissza nem térítendő támogatást lehetett igényelni.

Alternatív gépészeti ellátás és bekerülési költsége

Az átváltás a ma jellemző földgáz alapú ellátási módokról valamelyik alternatív megoldásra, nem olcsó. A létesítéshez kapható támogatás mértéke évről évre változik. Ebben a kérdésben a forgalmazók többsége naprakész, általában segítséget nyújtanak a gyakorlati ügyintézésben. 2009-ben a NEP 2009-4 kódszámú pályázat alapján legfeljebb 35%, lakásonként maximum 1 470 000,- Ft vissza nem térítendő támogatást lehetett igényelni a következő esetekben:

megújuló energiaforrásokkal előállított hőenergia vagy villamosenergia-termelő kapacitások létesítése,
biomassza-felhasználás növelése,
geotermikus energiafelhasználás növelése,
szélenergia-felhasználás növelése, nem villamos energia hálózatra történő termelés esetén,
szerves hulladék energetikai felhasználásának növelése,
aktív és passzív napenergia hasznosítás (pl. napkollektorok, napelemek létesítése),
megújuló energiával üzemelő alternatív, földgázt kiváltó berendezések létesítése,
hőszivattyú telepítése,
vízenergia felhasználás növelése.

A fennmaradó részre viszonylag kedvezményes hitelt lehetett felvenni.
A fenti esetek egy részénél a beruházás után már nem nagyon kell további üzemeltetési költséggel számolni, a többinél jelentkezik ilyen, de az eredetinél alacsonyabb összeggel. Hogy jövőre, két év múlva milyenek lesznek az energiaárak, arról csak jóslataink lehetnek, de napjainkban egy átlagos háztartás évente 100 000 forint körül fizet az elektromos áramért, és ha azzal fűt, melegíti a vizet, 150 200 000 forintot a földgázért. Ebből lehet spórolni.
Az alábbi rendszer árak támogatás nélküli, bruttó összegek, középkategóriájú, átlagos berendezésekre vonatkoznak, tartalmazzák a kivitelezési költségeket is, a hozzáférhető ajánlatok középértékén. Terjedelmi okokból csak a támogatott körbe eső, legelterjedtebb, háztartási méretű, és nem összetett (biomassza+napkollektor+hőszivattyú, szélgenerátor+napelem stb.) megoldások kerültek a felsorolásba, ott is lehetőség szerint kerülve a mélyebb elemzést és az értékelést.

Rendszerek, aminek üzemeltetéséhez a telepítés után nem, vagy alig kell egyéb energia

Szélgenerátor

Magyarországon a szélenergiára télen-nyáron hasonló intenzitással lehet számítani.

Az átlagos háztartásra jutó 2100 kWh elektromos energia fogyasztás, kellően széljárta vidéken, jól megválasztott berendezés esetén, megfelelő méretű tároló kapacitással akár teljesen kiváltható szigetüzemben működő (erre lehet támogatást kapni) szélgenerátorral. Jelentősége leginkább a települések külterületén, vagy tanyákon lehet. Beruházási költsége 3 millió forint körül van.

Napelemek

A napelemes rendszerek az alacsony téli hozam miatt kevéssé alkalmasak egy háztartás önálló ellátására, Teljesítményüket 1000 W/m2 napsugárzás mellett és 25°C felületi hőmérsékletre adják meg. Ez a téli hónapokban igen ritka, ezért napelemet inkább hálózatra tápláló kialakítással szokták telepíteni, vagy ha szigetüzemben, akkor szélgenerátorral párosítva. Egy 1 kWp névleges teljesítményű rendszerből évente mintegy 800-1000 kWh teljesítmény (mai áron 40 50 000 Ft) nyerhető ki, a következő havi lefutással:

Egy 1 kWp névleges teljesítményű rendszer bekerülési összegét bruttó 1,2 millió forintra lehet becsülni.

Napkollektor

A napkollektor legelterjedtebb felhasználási módja a használati melegvíz előállító rendszer kiegészítése. Magyarország teljes területén a napsugárzás energiahozama +/- 5% eltéréssel hasonló, 1 m2 déli tájolású, 45°-os felületen évente 1400-1500 kWh, amiből körülbelül 500-600 kWh nyerhető ki. 6 m2 napkollektorral egy 4-5 fős, átlagos fogyasztású család éves melegvíz fogyasztásának 50-70%-át lehet biztosítani. A napsugárzásból kinyerhető energia havi lefutása a napeleméhez hasonló, a Naplopó Kft, adatai alapján:

Mint látszik, télen a hiányzó hőt télen pótolni, nyáron a többletet valahova elvezetni kell.
A fenti, 6 m2 napkollektorral ellátott rendszer létesítése a szükséges tárolóval és szerelvényekkel körülbelül bruttó 1,2 millió forint.

Jelenleg a megújuló energiafelhasználásnak a szél a 0,7%-a (ez zömében a nagy szélerőművek teljesítményéből ered), a nap a 0,2%-a körül jár. Mind arányában, mind mértékében elmarad az EU27 ek adataitól. Mindkét területen jelentős tartalékaink vannak.

Rendszerek, aminek üzemeltetéséhez energia kell

Hőszivattyú

Az alternatív gépészeti megoldások közül a legintenzívebb kommunikációja a hőszivattyús rendszereknek van. Néhány esetben itt szerintem túlzó megfogalmazásokkal is találkozunk. A ”fűtsön a föld hőjével”, ”ingyen energia” szlogeneket a laikusokat megtévesztő megfogalmazásnak érzem. Magyarországon az erőművek átlagos hatásfoka 34% körül van. A hálózati és transzformációs veszteségek figyelembevételével ez a fogyasztói végponton 30%-ot jelent, azaz 100 egységnyi primer energia felhasználásával 30 egység elektromos energiához jutunk. Ebből egy 4-es COP értékű hőszivattyú 120 egység hőenergiát állít elő. A 100 egység primer energiából mondjuk egy földgáz üzemű kondenzációs kazán éves szinten 100 egység hőt állít elő. Tehát energetikai szinten a száz áll szemben a százhússzal, ami vitathatatlan és támogatható megtakarítás, de messze van a sugallt mértéktől.
A biztonságosabb ellátás hangsúlyozását is túlzottnak érzem. Úgy tűnik, a gázellátás átmeneti zavaraihoz hozzá kell szoknunk, erre nagyméretű tárolók létesítésével reagáltunk. Ezek napjainkban egy hónapos nagyságrendben tudják biztosítani a lakossági igényeket. Ennél hosszabb szállítási szünet – lévén az erőművek 40-50%-ban szintén gázzal működnek – az elektromos ellátásban is gondot okozhat nekünk is, de azoknak a szomszéd országoknak is ahonnan ma is importálunk.
Az üzemeltetés költségeinek összehasonlításánál az gáz/áram energia egyenértékre számított árarányt szokták figyelembe venni. Ez 2009. negyedik negyedévében 1/4 körüli szám. Ekkor a 4-es COP értékű hőszivattyú ugyan 1 kWh elektromos áramból 4 kWh hőt állít elő, de az az 1 kWh áram annyiba kerül, mint fölgázból a 4 kWh. Az ELMÜ-ÉMÁSZ ellátási területén igényelhető GEO tarifa esetén az arány 1/2,66 azaz a fenti példa szerinti hőszivattyú üzemeltetési költsége 2/3-a a kondenzációs kazánra alapozott rendszerének.
Megújuló energia pályázatoknál, lakossági NEP 2009 és a beruházói KEOP 2009 esetében bírálati szempont a megfelelő hőszivattyús hatékonyság elérése. Ezek a berendezés COP értékére vonatkoztatva:

– szondás rendszereknél: BO/W35–4,0
– vízkútpáros rendszereknél: W10/W35–4,5
– levegős rendszereknél: A2/W35 – 3,0
– direkt elpárologtatós rendszereknél: E4/W35 – 4,0

A létesítés becsült bruttó bekerülési költségei 7,5 kW névleges teljesítményű rendszerre (100-150 m2 alapterületű családi ház, 100 150 kWh/m2 éves fűtési igénnyel) a SENIA GROUP adataival:

– levegős rendszer: 2,2 millió forint
– kútvizes rendszer: 3,4 millió forint
– kollektoros rendszer: 3,4 millió forint
– szondás rendszer: 4,3 millió forint

(Természetesen ezek az árak, főleg a geotermikus rendszerek esetén, erősen függenek a helyi adottságoktól, az ott szükséges szondák számától és méretétől.)
Mivel a hőszivattyúk alacsony hőmérsékletű fűtővizet állítanak elő, felületfűtő rendszert is ki kell építeni. Ennek költsége a 7,5 kW fűtőteljesítménynél (100 m2×75 W/m2, osztókkal, szerelvényekkel, 10 000 Ft/m2 figyelembevételével) nagyon nagy szórással egymillió forint körül jár. Esztétikus, komfortos megoldás, de drágább a hagyományos radiátoros fűtésnél.
A fal, illetve mennyezetfűtő panelek természetesen nyáron az épület hűtésére is alkalmasak.

Biomassza tüzelés

Az energetikai célra hasznosítható biomasszát szerves anyagok, hulladékok vagy kifejezetten az energiaágazat céljaira termesztett növényi nyersanyagok igen széles köre alkotja. A biomassza alapú energiafelhasználás 2007-ben 50 PJ volt. Ez a teljes, olajegyenértékben számolt hazai megújuló energiatermelés több mint 90%-a. (Összehasonlításul, a teljes lakossági hőpiac nagysága kb. 190 PJ/év.) A 2020-ig szóló ország stratégia szerint az éves biomassza felhasználásnak az elkövetkező tíz évben a pesszimista prognózis szerint a mostani duplájára, az optimista alapján a háromszorosára kell nőni.
Háztartási szinten leginkább a tűzifával, pellettel, biofabrikettel találkozhatunk. Energia egyenértékre vetített áruk a földgázénak mindössze 50-85%-a. Ezt a kedvező árat némiképp rontja, hogy pellet és a faelgázosító kazánok hatásfoka ritkán haladja meg a 85%-ot, ami gáznál meghaladhatja a 100%-ot is. A tüzelőanyag szállításról és tárolásról is magunknak kell gondoskodnunk.
A piacon rengeteg termék található, nehéz reális rendszerárat mondani. A családi ház léptékű, középkategóriás faelgázosító kazánok ára félmillió, a pellet tüzelésű kazánoké egymillió forint körül jár. A rendszer kiépítése, a szükséges puffer tartállyal, használati melegvíz tárolóval, biztonsági és szabályozó egységekkel, szivattyúkkal, szerelvényekkel, de a helyiségek hőleadói nélkül, 1-1,2 millió forint, plusz a kémény ára. A teljes kazánházi rendszer, szereléssel bruttó 1,8-2,3 millió Ft közé becsülhető.

Összefoglalva

A fenti adatok alapján is látszik, hogy épületeink energiafogyasztásának csökkentése nem olcsó dolog, bármelyik úton indulunk el, milliós költségekre számíthatunk, ráadásul egy felújítást lehetőség szerint teljes körűen érdemes végezni. A lakosság számára kiírt NEP, és a vállalkozókat megcélzó KEOP pályázatok az ilyen beruházások meglehetősen széles körét próbálta meg támogatni. A legnagyobb gond ezekkel az összegszerűség volt, a lakásfelújításra tavaly szánt 1,5 milliárd forint csepp volt a tengerben. A 2009. decembertől már lehet pályázni a Klímabarát Otthon 2 programban. Itt a rendelkezésre álló pénz már szabad szemmel látható nagyságú, mai ismereteink szerint 36 milliárd forint. Tartalmában hasonló a NEP pályázathoz, de különösen energiatakarékos új épületekre is lehet igényelni, és minden esetben szükséges feltétel, hogy a támogatással az energetikai besorolásnak javulni kell.
A pályázathoz szükséges összes energetikai és CO2 számítást a mérnökkamarai névjegyzékben: Épületek energetikai tanúsítása szakértő – teljes körű (ENt-Sz) – valamint az építészkamarai névjegyzékben szereplő: Szakértő – épületenergetika (SZÉSZ 8) – szakértők által kell elvégeztetni.

Zöhls András