Régi és még mindig megoldatlan kérdés a szabványoké, azok közkinccsé tételéé. A BME oktatója érdekes ötlettel kereste meg szerkesztőségünket: a szabványok 10-100 oldala nem biztos, hogy kell, avagy hasznos a tervezőnek (túl azon, hogy sokba kerül), ellenben egy-egy jó kivonat (ingyen) kincset érne. Megpróbáljuk.
Szerkesztőségünk – azaz én szólok egy ügyvédnek, ő pedig – utánanéz a jogi háttérnek, olvasóinkhoz pedig az alábbi a kérésekkel, kérdésekkel fordulunk:
– Hasznosnak találnák a szabványkivonatokat?
– Hogyan képzelnek el egy ilyen kivonatot? Kb. mekkora lenne az a terjedelem, ami ideális lenne? (Az eredeti szabvány 5-10-20%-a?)
– Van-e valakinek a birtokában hasonló, akár saját munkájú szabványkivonata, amit mintaként használhatnánk?
– Ki lenne alkalmas ilyen szabványkivonatok készítésére? A BME oktatói, doktoranduszai, hallgatói, avagy csak gyakorló tervezők?
Várjuk olvasóink véleményét.
VB
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
3 hozzászólás
Érdekes ötlet, próbáltam néhány általam jobban ismert szabványra elképzelni. Arra jutottam, hogy csak az adott felhasználói körön belüli személy alkalmas az elkészítésére;
oktatóknak hallgatóknak az oktató, esetleg a doktorandusz
tervezőknek a jelentős gyakorlatú, lehetőleg kivitelezői gyakorlattal is rendelkező tervező
kivitelezőknek pedig a tervezésben is jártas kivitelező
alapvetően ugyanis a felhasználói cél dönti el, hogy mi a fontos és mi kevésbé, és ezt nem lehet %-kkal mérni!
Sajnálatosnak tartanám azonban, ha a szabvány-kivonatok egyfajta pótlékként elterelnék a figyelmet a műszaki szakemberek azon alapvető és jogos elvárásáról, hogy A MUNKÁJUK ELVÉGZÉSÉHEZ SZÜKSÉGES SZABVÁNYOKAT AZ ANYANYELVÜKÖN ÉRHESSÉK EL!
Ez nem csak a műszaki társadalom, hanem az egész magyar gazdaság érdeke!
Mihez kezdenének pl. ma Magyarországon a jogászok (ügyvédek, ügyészek bírók stb.), ha a törvények csak pl. angolul lennének elérhetők, magyar nyelven nem.
A szabvány műszaki jogszabály- törvény, alkotmányos joga minden magyar embernek, hogy az anyanyelvén olvashassa, függetlenül attól, hogy megérti vagy sem!
Cséki István hozzászólását továbbítom:
A legtöbbet a mérnököknek van szükségük a szabványokra, A Szabványügyi testület önellátó, vagyis abból élnek, amit beszednek. Emiatt már elég sok leépítés volt náluk, de még íg is sok pénz kell az eltartásukhoz, s emiatt olyan drágák a szabványok. A drágaság miatt pedig nagyon kevesen veszik, így egyre rosszabb a helyzet. Az a véleményem, hogy a MMK vállalja át a szabványosítások dolgát, emiatt emelje meg a mérnökkamarai tagdíjat 2-3.000 Ft-tal, s ebből már megoldható lenne, hogy a szabványok magyarul és ingyenesen hozzáférhetőek legyenek elektronikus formában mindenkinek. Szerintem ezért a kevés többletköltségért nem berzenkedne senki, mégis megoldódna az ország problémája. Az Iparkamara is tehetne valami hasonló felajánlást.
Amikor két éve nekiálltam szöszölni a szabványokkal, az épületgépészettel kapcsolatos, érvényes előírást (leszámítva a nagyjából 300 tűzrendészettel foglalkozó szabványt) valami 620-at sikerült találnom. Az MSZT évente ötven körüli uniós normát honosít, szinte kizárólag angol nyelven. Ennek a teljes feldolgozása, azt hiszem, mindannyiunk erejét meghaladná. Ha valaki egy részének is nekiveselkedne, és az eredményeit közzé is tenné, azt csak dicséret illethetné.
Cikket, tanulmányt, segédletet azért ír, készít az ember, hogy a saját ismereteit bővítse, valami átlátható rendbe tegye. Igazán akkor tudunk valamit, ha másnak is meg tudjuk magyarázni, ahhoz pedig először saját magunknak kell magunkban valami átlátható rendbe tenni a dolgokat.
Félek, nagyon kevesen olvassák közülünk a Szabványügyi Közlönyt. Kínos dolog, amikor mi nem tudunk valami frissen befogadott uniós előírásról, amit mondjuk, a megrendelőnk már ismer. Szóval nem lenne rossz, ha egy elszánt csapat figyelemmel követné az eseményeket, és (esetleg rövid ismertetővel) akár ezen a felületen is értesítené az újdonságokra éhes nagyérdeműt. A nyájas olvasó azután dönthet, érdemes-e mélyebben is elmélyülni az adott kérdéssel.