A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium az ÉMI Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft. bevonásával Nemzeti Épületenergetikai Stratégiát készít 2013 nyarára. Az uniós irányelvekkel összehangolt szakpolitikai dokumentum a meglévő épületek energiahatékony felújítására és új energiatakarékos épületek építésére vonatkozóan rögzít majd hosszú távú koncepciókat. A stratégia fontos iránymutatója lesz az épületenergetikai felújítási programok tervezésének is.
A 4,2 milliós magyarországi épületállomány körülbelül 70 százaléka felújításra szorul, amelyből minden tízedik esetben már új építés lenne indokolt. Az energiafelhasználás 40 százaléka a rossz állapotú épületekhez kötődik, ráadásul a többlet energiafelhasználás kétharmada a fűtés és hűtés számlájára írható. Hazánkban az épületek a legnagyobb szén-dioxid kibocsátók, jelentősen megelőzve az ipart és a közlekedést is. Többször megerősített kormányzati cél az épületállomány fűtési energiaigényének 30 százalékos csökkentése 2030-ra, amivel a hazai primerenergia igény több mint 10 százalékkal szorítható vissza.
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és az ÉMI Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft. a témában jártas és elismert egyetemi szakértők közreműködésével dolgozza ki a Nemzeti Épületenergetikai Stratégiát (NÉeS). (Itt tennénk hozzá, hogy a megfelelő épületgépész-energetikus szakértők bevonása nem kis mértékben Matuz Gézának, az ÉMI nemrégiben kinevezett vezérigazgató-helyettesének, a Koordinációs Szövetség exelnökének köszönhető.) Az első lépés az épületállomány energetikai feltérképezése, a rendelkezésre álló adatok és konkrét felmérések alapján. A NÉeS részeként gazdasági hatástanulmány és stratégiai környezeti vizsgálat is készül a későbbi felújítási programok forrásigényének és pénzügyi hatásainak tervezhetősége érdekében. A stratégia egyik legfontosabb eredményeként egy épületenergetikai nyilvántartó rendszer jön létre a felmért épületállomány adatainak nyilvántartására és elemzésére.
Az átfogó épületenergetikai felmérés eredményeivel és a dinamikus épületenergetikai adatbázis létrejöttével hatékony támogatási és finanszírozási program készíthető a következő évekre. A stratégia ugyanakkor többek között megalapozza egy komplex épületminősítő rendszer kidolgozásának lehetőségét is.
A készülő dokumentum az Európai Unió épületenergetikai törekvései mellett a hazai keretprogramok, így az Új Széchenyi Terv és a Nemzeti Energiastratégia energiahatékonysággal kapcsolatos célkitűzéseit is alátámasztja majd.
(forrás: mmk.hu)
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
11 hozzászólás
Erős a gyanúm, hogy egy újabb tervői jogosultságra lesz szükség, tanfolyamokkal, vizsgákkal, eljárási díjakkal.
Miért lenne másképp?
FJ
Egy közlemény alapján nehéz megítélni a koncepciót, a programban résztvevők névsora talán garancia arra, hogy valami értelmes és használható dolog sikeredjen belőle.
A távlati célként megjelölt energiafelhasználás-csökkentés létkérdés, bár a megjelölt számok illuzórikusnak tűnnek és talán el is késtünk vele.
Ha jól értelmezem a szöveget, akkor kidolgozásra kerül egy energiakorszerűsítési protokoll, mely mederbe terelheti a sokszor esetleges pályáztatást és megbízói döntéseket, melyhez valljuk meg mi épületgépészek is hozzáadjuk a magunkét. Gondolok itt a nem kellően átgondolt koncepciók mentén végigvitt projektekre. Az épületek energetikai méretezése, tanúsítása csak egy nagyon fontos és megkerülhetetlen részletkérdés.
Egy megvalósult épületenergetikai projektem kapcsán próbáltam összefoglalni tapasztalataimat, levonni a tanulságokat és gondolatébresztőként megfogalmazni egyfajta javaslatot egy ilyen projekt végigvitelére.
„Az, hogy tart a globális felmelegedés néven ismert folyamat, nem csak a nemzetközi és hazai média egyik leghálásabb témája, hanem immáron kőkemény valóság. Már az sem kérdés, hogy ezt a folyamatot az ember indította be és a civilizáció fejlődése tartja életben, intenzitása pedig az ipari forradalom óta folyamatosan erősödik. A klímakutató tudósok egyetértenek abban, hogy bolygónk átlaghőmérsékletének 2 C°-os emelkedésével válik ez a folyamat visszafordíthatatlanná. Idáig nyugodtan mondhatnánk, hogy a mi életünkre ez még nem lesz érezhető hatással, mint ahogy eddig mindenki évszázados időléptékben gondolkodott. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) minap nyilvánosságra hozott jelentése azonban megdöbbentő és egyáltalán nem megnyugtató tényeket közöl. A globális felmelegésért leginkább felelőssé tehető anyagok az üvegházhatást okozó gázok koncentrációja a légkörben jelenleg 390 ppm. Az igazán megdöbbentő az az, hogy a jelenlegi trendek mellett a a koncentráció 2017-re eléri a kritikus, még visszafordítható állapothoz tartozó érték 450 pp-es értéket. A fosszilis tüzelőanyagok felhasználását létérdekünk csökkenteni. A jövőben az eddig elért energiahatékonyság kétszeresére lesz szükség. Globálisan, mert mit sem érnek a fejlett országok időt, pénzt és tudományos erőfeszítéseket nem kímélő erőfeszítései akkor, ha a világ másik fele még az extenzív fejlődés időszakát éli.
A szén-dioxid kibocsátás csökkentésére elvileg két fő lehetőség kínálkozik:
– a fosszilis energiahordozók kiváltása olyan energiahordozókkal, amelyek nem juttatnak szén-dioxidot a légkörbe (például megújuló energiaforrásokkal, hidrogénnel, nukleáris vagy geotermikus energiával),
– a másik lehetőség pedig az energiafelhasználás hatékonyságának növelése, elsősorban a közlekedésben és az épületenergetikában.
Az EU döntéshozói a közelmúltban még arról vitatkoztak, hogyan lehetne a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére vállalt kötelezettséget 20-ról 30 %-ra növelni. Az időközben kitört, 80 év óta nem tapasztalt intenzitású világgazdasági válság miatt azonban sok tagországban az eredeti célok is elérhetetlennek tűnnek. Hazánk 2020-ig az energiafelhasználás vonatkozásában 10 %-os csökkentésre, míg megújuló energia felhasználásában 13 %-os növekedére vállalt kötelezettséget.
Magyarországon a közszektort és a kereskedelmi szektort magába foglaló úgynevezett tercier szektor a szén-dioxid kibocsátás 20 %, a lakossági pedig 30 %-áért felelős.
A közszférában végrehajtott energetikai racionalizálásoknak a számszerűen kimutatható energia megtakarításon kívül azonban példamutató hatása is van, az ebben a szektorban megvalósított felújítások általában megtöbbszörözik a hatásukat azáltal, hogy fontos
demonstrációs szerepet is játszanak. Az itt alkalmazott és sikeresen végigvitt műszaki és pénzügyi megoldások hamar átterjednek a magánszektorba is.”
Folyt. köv.
Részlet a Vasi Építész + Mérnök decemberi számában megjelent
ENERGETIKAI KORSZERűSÍTÉS
a Szombathelyi Premontrei Szent Norbert Gimnáziumban
című cikkből:
1./ Energetikai korszerűsítés tervezése:
Egy épületenergetikai felújítás megtervezése rendkívül bonyolult és összetett feladat, több szakma szoros és interaktív együttműködését igényli.
Az energetikai korszerűsítésnek nagy a beruházás igénye, magyarul sok pénz kell hozzá, ami így a gazdasági válság közepette nem nagyon van, a közszférában meg még ennél is kevesebb. A meglévő pénzeszközöket (pályázati és saját erő) pedig bűn lenne nem a leghatékonyabban felhasználni.
Addig is, amíg az energetikai kormányzat részéről kidolgozás alatt álló, a finanszírozás és végrehajtás szempontjából intézményesített épületenergetikai stratégia bevezetésre kerül, megpróbálom összefoglalni a megvalósítás lehetőségeit és javasolt lépéseit.
Energiamegtakarításra több lehetőség is adódik:
– az épületburok termikus felújítása (beleértve a külső falak, pince és tető szigetelését és a nyílászárók cseréjét hatékony légzárásúakra),
– fűtéskorszerűsítés a fűtési rendszer hatékonyságának javításával, a hőgazdálkodás észszerűsítésével (hőtermelő cseréje megújuló energia előnyben részesítésével, a hőleadók cseréjével, fűtésszabályozókkal, a készenléti üzemmódban felhasznált energia optimalizálása pl. éjszakai fűtéscsökkentéssel és a használati melegvíz keringtetés éjszakai kikapcsolásával),
– a meglévő szellőztető rendszerek felújítása hatékonyabb ventilátorok és hővisszanyerés alkalmazásával, a jó légzárású nyílászárók beépítése esetén új energiatakarékos szellőzés létesítése,
– a világítás korszerűsítése alacsony fogyasztású lámpatestekkel,
– a technológia hatékonyságának javítása.
A „legjobb energia a fel nem használt energia”. A legnagyobb megtakarítás az épületszerkezetek korszerűsítésével érhető el, ezért mindig a hőigény csökkentése legyen az első lépés.
Ezután szabadna csak következnie a fűtési rendszer felújításának a lecsökkentett hőigénynek megfelelő nagyságú energiatakarékos hőtermelő és hőleadók beépítésével.
Az energiatakarékosan megtermelt hőt lehetőleg szintén takarékos módon el kell juttatni a felhasználás helyére. Hidraulikai rendszerre van tehát szükség, megfelelően méretezett csővezetékekkel, szerelvényekkel, szivattyúkkal.
Mint minden műszaki rendszernél az egyik legfontosabb feladat a rendszer elemeinek megfelelő illesztése egymáshoz valamint a külső és belső peremfeltételekhez. Erre a célra szolgál a központi fűtési rendszer helyesen megválasztott központi és/vagy helyi szabályozása.
FJ
A sok lehetőség közül egy szempontra hívom fel a figyelmet. Finanszírozás. Hogy van ez a családban? Azzal kezdődik, hogy „milyen hosszú a takaró”. Mennyi pénzünk van, hogyan gazdálkodjunk vele. A pénzhez keressük meg azokat a kiadásokat, amelyeket nélkülözhetetlennek, fontosnak, szükségesnek tartunk, meg ami még jó lenne…
Az épületenergetikában azzal kezdjük, hogy fajlagosokat írunk elő. Koncepciók, cselekvési tervek, stratégiák. Végül pár sorban elintézzük, hogy majd biztosítani kell a forrásokat. (Csak nem úgy, hogy a település, az ország hitelből energiaracionalizál, aminek a megtérülését senki nem garantálja. Ha lesz egyáltalán hitelező.)
Talán elég lenne azt felmérni, hogy a különböző források mit tesznek lehetővé. Aztán feketén-fehéren kiszámolni, hogy melyek a leghatékonyabb megoldások. Az nagy valószínűséggel meg is fog valósulni, mert senki nem ellensége a saját érdekének. Sem a magánember, sem az önkormányzat, sem az állam.
Ha meggyőző módon bemutatja a szakma, hogy mire érdemes költeni, akkor menni fognak a dolgok, még a fajlagosok is szépen alakulnak.
Minden épület más, emiatt majdhogynem lehetetlen is általánosan érvényes receptet kitalálni. Egy energetikai korszerűsítéshez komplex mérnöki szemlélet kell, olyan mérnök kell, aki amellett, hogy gazdasági szemlélettel is fel van vértezve, otthon van az épületenergetikában, épületfizikában és profi módon képzett az épületgépészetben.
Véleményem szerint ilyen mérnökeink márpedig vannak, csak nem mindig a megfelelő helyen. az ilyen szakembert legnagyobb valószínűséggel – és itt most hazabeszélek – a jól képzett, gyakorlott tanúsításban is rutint szerzett épületgépészek (tervezők) között lehet megtalálni.
Sok energetikai projekt fut ilyen szakember közreműködése nélkül és ez nem csak hiba, hanem bűn is.
Egy ideje gyűjtögetem a szerintem nem megfelelően lebonyolított energetikai projekteket (szakmai ártalom), lassan lesz elég, hogy megosszam másokkal is, persze, ha kíváncsi rá valaki, nem is elsősorban a szakmában, hanem inkább döntéshozói, megbízói vonalon.
Ha általános „recept” nem is adható az energetikai projektek megtervezésére, de arra viszont nagyon nagy szükség van, hogy a szakpolitika megfogalmazza elvárásait, összeállítson valamifajta feltételrendszert, figyelembe véve a távlati célokat, kötelezettségeket és nem utolsósorban definiálja azt a bizonyos „takarót”.
FJ
FJ
Igazából erről írtam pár kommenttel előrébb…Csak el akárnám kerülni a látszatát annak, hogy valamiféle hengeren keresztül nézem az említett problémahalmazt.
FJ
Érdeklődéssel figyelem az itt kibontakozó párbeszédet, eddigi hozzászólásaimnak is csak súlyos időszűkém szabott határt, pedig mindenkinek szerettem volna hozzátenni a véleményemből.
Most csak a legutolsó – Miklós barátom hozzászólásához (főleg egyetértésem mellett) két dologgal vitatkoznék.
1. Tapasztalatom szerint döntő mértékben éppen a gázszerelők terjesztik azt a tévhitet, hogy meglévő radiátoros fűtéshez nem jó a kondenzációs kazán, teszik ezt azért, mert a kazáncseréhez először főleg őket keresi a lakosság és macerás beismerni, hogy a fűtésen is kéne igazítani, de ahhoz már nem értenek, hogy mit. Ha meg javasolnak egy tervezőmérnököt, akkor a gyors, könnyű pénzkereset mindjárt bonyolultabbá és rosszabbul fizetővé válik
számukra (ritka az, amikor a gázszerelő fordul az épületgépész tervezőhöz.
2. Nagyon súlyos hiba, ha a gázszerelő fűtési ismeretek hiányában javasol egy turbó kazánt (általában 50-100% közötti lángmodulációsat), de a névleges teljesítményt túlméretezi.
Tömegével történik kazáncsere sorházakban, ahol a 6-10 (esetleg max 12 kW hőigény fedezetére 24 kW-os kazán kerül beépítésre (általában 50-100 % közötti modulációval). Az indok a HMV, pedig arra is már bőven vannak takarékos és jó műszaki megoldások.
Ezek a kazánok a teljes fűtési idényben ki-bekapcsolós kazánként bűn-rossz hatásfokot produkálnak, mert esélyük sincs a modulációs üzemre.
3. A kondenzációs kazánok tényleges tudását csak időjárásfüggő szabályozással lehet kihasználni. Tapasztalatom szerint ez 80 %-ban elmarad pedig ilyenkor bűn szobatermosztátra hagyatkozni. Így az éves hatásfok az elérhető közelében sem fog járni. Különösen így van ez, amikor a kondenzációs kazánnál is figyelmen kívül hagyják a modulációs tartományt.
Nem akarván tovább nyújtani, ismét csak ismételni tudom,hogy bármilyen energetikai korszerűsítés (legyen az ablakcsere vagy gázkészülékcsere) tapasztalt épületgépész mérnök nélkül csak elszalasztott megtakarítási lehetőségekről fog szólni (ja, hogy az építtető ezt észre sem fogja venni? … ez etikus vállalkozói álláspont?)!
NG
Mint nagyon sok mindenben, ebben a kérdésben is valahol középen találjuk meg az igazságot. Én a csak hőtermelő oldaláról történő megközelítést ugyanolyan tévútnak tartom, mint a csak a mindenárom a hőigény csökkentésre való törekvést. Egy épület az installációival a funkcióival együtt alkot egy egyáltalán nem egyszerű, hanem nagyon is összetett rendszert. Meggyőződésem, hogy egy ilyen rendszer működésének vannak optimumai, így van többek között energetikai optimuma is. A mi feladatunk, hogy ezeket az optimumokat megtaláljuk, összehangolva a nagyobb, a kisebb közösségek és egyének érdekeit.
FJ
Szóba került Németország. Rendszerint követendő példaként hozzuk fel. (Én is arra szavazok, hogy kövessük. De nem látom – elsősorban a társadalmi – feltételeit. Először le kellene rakni az alapokat, nem pedig azonnal a jólétet számon kérni. Erre rámenne minimum egy generáció. De hol van ez a jövőért áldozatot hozó generáció?)
A német példa egy kicsit másról szól. Németország export nagyhatalom. (Az épületgépészek ne tudnák?) Ebből van a jólétük. Amivel eddig többé-kevésbé jól gazdálkodtak. Például bőkezűen támogatták az innovatív épületgépészeti (energetikai) beruházásokat. Ez volt a kifutópálya a német gyártóknak. De ez a modell sem tart örökké. Eszméletlen sok napelemet szereltek fel Németországban, mert a legjobb befektetés. Biztos hozam. Csak azon bánkódnak, hogy a napelemnél az import kiszorítja a német termékeket.
A bőségszaru ott is kezd apadni. Az ingatlanos szakma egyre hangosabban nehezményezi a szigorodú előírásokat. Nagyon sok a bérlakás. A bérlőnek nem gond kifizetni az energiaszámlát. A bérbeadó pedig nem nagyon tud bérleti díjat emelni. Akkor pedig nem éri meg neki az „energetische Sanierung”.
Egy előnyük van. Bálványként imádják a klímavédelmet. Minden német (legtöbb?) fontosnak tartja, hogy csökkenjen a szén-dioxid kibocsátás. Sok termék talál így piacra, mert a német polgár zöld akar lenni.
Szóba került az etikus viselkedés. Tegnap bedobtak egy szórólapot. Perlátort javasolnak felszereltetni. Tulajdonképpen bizalomgerjesztő a szöveg, mert ingyenes kipróbálási lehetőséget adnak. Utána kell dönteni a megvételről. Azt nem tudom, hogy a kipróbálás hogyan történik. Lehet reális, lehet szemfényvesztő. Tegyük fel, hogy reális. A perlátor hozza beígért 20-30 százalékos megtakarítást. A szórólapon szereplő ár nagyobb az átlagos bolti árnál. Érthető, mert szórólap, helyszíni megjelenés, stb. A vállalkozónak így éri meg. A vevőnek? A tisztességes változat az lenne, hogy annak a csapolónak az éves megtakarítását vennék alapul, amelyre felkerül. Szerény összeg jönne ki. Egy háztartás vízfogyasztásán belül a kézmosás nem jelentős. A WC használat nem csökken, az ivóvíz használat nem csökken, főzési igény nem csökken, a mosási használat nem csökken, a kádat is ugyanúgy kell feltölteni. Megéri ez az értékesítési mód tisztességgel tájékoztatással? Vagy a havi számlából vonunk le 30 százalékot, hogy meggyőzzük a vevőt? Üzlet mindenáron vagy etika?
Korábban írtam és továbbra is fenntartom:
Ha általános „recept” nem is adható az energetikai projektek megtervezésére, de arra viszont nagyon nagy szükség van, hogy a szakpolitika megfogalmazza elvárásait, összeállítson valamifajta feltételrendszert, figyelembe véve a távlati célokat, kötelezettségeket és nem utolsósorban definiálja azt a bizonyos „takarót”.
A Zoárd által hivatkozott tanulmány sok dologban megerősít, pontosít és valóban tisztába tesz néhány fontos kérdést (az én fejemben is).
Gratulálok a szerzőknek!
FJ