Egy Európai Tanácsi rendelettervezet szerint ellenőriznie kell a kondenzációs gázkazánok együtt minősített égéstermék-elvezetését, míg nálunk éppen most veszik ki a feladatot a kéményseprők kezéből. Hogy van ez? Cikkünkben a MÉGSZ és a Gázipari Műszaki Szakbizottság állásfoglalása is olvasható.
A 2014/0136-os számú javaslat az Európai Parlament és Tanács rendeletére a gázüzemű berendezésekről-ből idézünk:
3.3. Gázüzemű berendezések és részegységek forgalmazása, a gazdasági szereplők kötelezettségei, CE-jelölés, szabad mozgás
A javaslat a termékekkel kapcsolatos uniós harmonizációs szabályozás jellegzetes rendelkezéseit foglalja magában, és rögzíti az érintett gazdasági szereplők (gyártók, meghatalmazott képviselők, importőrök és forgalmazók) kötelezettségeit, összhangban az NLF-határozattal.
A 2009/42/EK irányelv értelmében a részegységek nem viselnek CE-jelölést (mivel védzáradéki eljárás sem vonatkozik rájuk). A részegységek nem gázüzemű berendezések, hanem olyan átmeneti termékek, amelyeket különállóan kizárólag szakemberek szerezhetnek be azzal a céllal, hogy a berendezésekbe még forgalmazásuk előtt beépítsék őket. A 2009/142/EK irányelv értelmében azonban a részegységekhez olyan tanúsítványt kell mellékelni, amely igazolja, hogy a részegység megfelel az irányelv rendelkezéseinek, és amely feltünteti, hogy azt hogyan kell úgy beépíteni egy berendezésbe, illetve úgy összeszerelni, hogy teljesüljenek a kész berendezésekre vonatkozó alapvető követelmények. Mivel egy részegység tervezésének megfelelősége hozzájárul a kész berendezés helyes és biztonságos működéséhez, és mivel a berendezés okozta, gázzal összefüggő kockázatok csak a részegység beépítése után mérhetők fel, a rendelet is úgy rendelkezik, ahogy a hatályos rendelkezés, nevezetesen hogy a részegységek nem viselnek CE-jelölést. Az egyértelműség érdekében azonban a részegységhez a 2009/142/EK irányelv értelmében mellékelendő tanúsítvány neve „részegység-megfelelőségi tanúsítvány”, ami jobban tükrözi tartalmát, és egyértelművé teszi a kapcsolatát az adott esetben alkalmazandó uniós harmonizációs szabályozásban előírt EU-megfelelőségi nyilatkozattal.
(47) A részegységek nem gázüzemű berendezések, hanem berendezésekbe való beépítés céljából szakemberek rendelkezésére bocsátott átmeneti termékek. Mivel egy részegység tervezésének megfelelősége hozzájárul a kész berendezés helyes és biztonságos működéséhez, és mivel a berendezés okozta, gázzal összefüggő kockázatok csak a részegység beépítése után mérhetők fel, a rendelet is úgy rendelkezik, ahogy a hatályos rendelkezés, nevezetesen hogy a részegységek nem viselnek CE-jelölést.
És itt jön a lényeg:
(48) A felhasználók és a harmadik felek hatékony védelme érdekében a gázüzemű berendezéseknek és a részegységeknek az e rendeletben előírt alapvető követelményeknek való megfelelősége ellenőrzésre szorul.
Nos, a tervezet nem nevesíti, hogy kinek kéne ellenőriznie. Erre van a Magyar Épületgépészek Szövetségének egy javaslata:
MÉGSZ vélemény a kéményseprő-ipari törvény módosításáról
A Magyar Épületgépészek Szövetsége elnökségének észrevételei a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló 1996. évi XXXI. Törvény módosításának tervezetéről a Belügyminisztérium részére
A tüzelőberendezéseket üzemeltető lakosság bizonyosan örömmel fogadja az újabb rezsicsökkentő intézkedés tervét. A szolgáltatás ingyenessé tétele azonban hatékony intézkedéseket követel a kéményseprő-ipari szervtől, annak érdekében, hogy az ne a szolgáltatás színvonalának – akárcsak átmeneti – csökkenésével járjon. Gondoskodni kell megfelelően képzett, a „terepet” lehetőleg ismerő szakemberekről és a szolgáltatáshoz szükséges eszközökről egyaránt.
Örömmel fogadja a tervezetet az épületgépész szakmának a gázfelhasználó berendezések létesítésével foglalkozó közössége is.
Támogatjuk azt a javaslatot, hogy a gázkészülékekkel együtt tanúsított égéstermék-elvezetők ellenőrzése ne a kéményseprők által elvégzendő, sormunkába sorolt feladat legyen (ld. 2.§ (3) c) bek.). Az ilyen égéstermék-elvezetők ugyanis a gázkészülék szorosan vett részeinek tekintendők, amiből kifolyólag ezek vizsgálata a gázkészülékek rendszeres karbantartásának is részét képezi, amit ráadásul a hatályos jogszabályok szerint csak a gázkészülékek karbantartására jogosultsággal rendelkező szerelő végezhet el. Ilyen jogosultsággal azonban a kéményseprő szakemberek általában nem rendelkeznek. (Megjegyezzük, hogy ilyen tüzelőberendezés ma az összes gázkészülék legfeljebb 1 %-ában lehet üzemben, a jövőben azonban számuk lassan növekedni fog.) Ez a rendelkezés egyúttal megszünteti az üzemeltetők felesleges kettős terhelését is, az eddigi gyakorlat szerint ugyanis a gázkészülékkel együtt tanúsított égéstermék elvezetőket a készülék karbantartókon kívül a kéményseprők is évente ellenőrizték, mindkétszer fizetés ellenében.
JAVASLATUNK :
A gázkészülékkel együtt tanúsított égéstermék-elvezetőhöz hasonló műszaki tartalmú és hasonló szakmai felkészültséget igénylő vizsgálatot kell elvégezni a készülékkel nem együtt tanúsított, de zárt rendszer (C6 típus) ellenőrzésénél is. Ezek esetében viszont javasoljuk, hogy a kéményseprő a sormunka keretében ellenőrizze, hogy a karbantartó az esedékes készülék-karbantartás keretében elvégezte-e az egyébként a sormunkába is sorolt – elsősorban tüzeléstechnikai és tömörség-ellenőrzési – feladatokat. Az elvégzett munkákat a készülék-karbantartónak jegyzőkönyvben kell rögzíteni. Ennek hiányában a kéményseprő szólítsa fel az üzemeltetőt a karbantartás elvégeztetésére, vagy a fizetős kéményseprő szolgáltatás megrendelésére. Ezzel az intézkedéssel, az ilyen helyszíneken a sormunkához nem lenne szükség az egyébként költséges tüzeléstechnikai műszerekre.
(forrás: www.megsz.hu)
Véleményezte a kéményseprő-ipari törvénytervezetet a Gázipari Műszaki Szakbizottság is:
A (G)MBSZ-t szerkesztő, szakmai szervezetek képviselőiből álló szakbizottság a Belügyminisztériumnak megküldött véleményében kifogásolt néhány, a tervezetben előforduló meghatározást vagy szóhasználatot, melyek a gáziparban hatályos jogszabályokban más formában vagy tartalommal fordulnak elő. (Pl. égéstermék-elvezető berendezés, műszaki-biztonsági felülvizsgálat, földgázelosztó.)
A szakbizottság véleménye szerint fontos célja kell legyen a törvénynek elsősorban a 253/1997. Kormányrendelet (OTÉK) és a 11/2013. NGM rendelet egyes fejezetei között fennálló ellentmondások feloldása.
Kifogásolta a szakbizottság, hogy a tervezet nem következetesen használja kéményseprő-ipari szerv fogalmát, szükségesnek tartja pontosabban meghatározni a szervezet feladatait, hatáskörét és felelősségi körét.
Állást foglalt a bizottság a CO-érzékelők használatának kötelezővé tétele kérdésében is. Nem tartja megfelelőnek a CO-érzékelők megfelelőségének követelményrendszerét, mert az csak a közvetlen életveszély fennállásának jelzését írja elő, viszont a tartósan fennálló veszélyeztetés jelzését nem. Ugyancsak kifogásolja, hogy a nem megfelelő érzékelőt forgalmazókat a törvény nem tervezi kellő súllyal szankcionálni. Ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy az érzékelők használatának kötelezővé tétele hamis biztonságérzetet kelthet a felhasználókban, és esetenként még kevésbé tartják szükségesnek az égéstermék-elvezetők és a tüzelőberendezéseik rendszeres karbantartását, valamint az égésilevegő-ellátás ellenőrzését.
(forrás: www.megsz.hu)
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
6 hozzászólás
Kéményseprőktől tudom, hogy egyre nagyobb a káosz már jelenleg is a gázkészülékek cseréjénél, létesítésénél. Egyre „rugalmasabban” értelmezik a „gázosok” a jelenleg hatályos előírásokat.
Csak egy konkrét példa, tegnapi történet egy társasházban:
A korábbi „B” típusú fali kombi gázkazán egy 140/140 mm-es szóló, béleletlen kéménybe csatlakoztatva üzemelt.
A csere során egy „C” típusú gázkazán került beépítésre, melynek az együtt tanúsítása alapján szükséges 80/125 mm-es füstgáz-levegő rendszerét a gázkészülék szerelő falazási hibák miatt nem tudta befűzni a meglévő kéménybe, ezért más füstgáz-levegő rendszerválasztékból szűkítőt szerelt a készülékre. Utána már 60/100 mm-es rendszerelemekből építette meg a folytatást, ami már befért a falazott kéménybe is.
A gázkészülék szerelő, a meglévő kémény felhasználása miatt kérte csak a kéményseprő jóváhagyását. A kéményseprő szakértő a barkácsolást látva megtagadta az engedély megadását, arra amit a gázszolgáltató csuklás nélkül átvett volna.
(itt megjegyzem, hogy az egyszerűsített eljárás MBSZ szerinti feltételei már ott sérültek, hogy az új gázkészülék a korábbi 24 kW helyett 28 kW-os névleges teljesítményű, tehát tervkészítési kötelezettség vonatkozott volna rá)
A kéményseprők szerint mindennapi gyakorlattá kezd válni, hogy egyre több szabálytalansággal találkoznak a gázkészülékek cseréje, létesítése során. Mindennapos, hogy gyűjtőkéményen lévő vízmelegítőt úgy cserélnek hasonló „B” típusúra (tiltott egyszerűsítési eljárással), hogy a gázkészülékek légellátása pl. korábbi nyílászáró csere miatt nem biztosított. Néha már gyűjtőkéményen mindenféle terv és engedély nélkül a vízmelegítő helyett kazánt szerelnek fel, de már olyannal is találkoztak, hogy az új fali kazán turbócsövét bekötötték a gravitációs üzemű gyűjtőkéménybe!!
Költői kérdésem: Hogy működik az a bizonyos felelősségi mátrix, ha már a könnyítés beharangozása is ilyen elképesztő mértékben nyitotta meg a szabálytalanságok és szakszerűtlen szerelések zsilipjét? Kinek az érdeke, a laikus felhasználóké, vagy a zavarosban halászni akaróké?
NG
Több mindenre lehet az előző hozzászólásból következtetni. Egyre biztosan nem: a gázosok nem szabálykövetők, a kéményseprők szabálykövetők.
Mintha valahol olvastam volna, hogy ez egy következmények nélküli ország.
Megoldható, hogy az égéstermék elvezetés céljára gyártott termékek (alkatrészek) gyártó által kialakított / elhelyezett azonosítóval legyenek ellátva?
Ha nem azonosíthatók, akkor egy későbbi javításnál, cserénél ellenőrizhető-e, hogy valóban a megfelelő termék került-e be?
Kisördög: könnyű vagy nehéz lesz hamisított termékkel helyettesíteni az igazit?
Kedves Miklós!
Azt azért engedje meg, hogy az öntapadós címkés megoldásban kételkedjek.
Égéstermék elvezető elemeken azok a hőhatás miatt ugyanis nem alkalmazhatók.
Amúgy az égéstermék elvezetők jelölésére van egy magyar nyelvű szabványunk MSZ EN 1443:2012.
Ez a szabvány az azonosításhoz szükséges összes paraméter (nyomásosztály, hőmérsékletosztály stb.) megadási módját tartalmazza és harmonizált az EU többi nemzeti szabályozásaival, tehát nem kell kitalálni, a szabványos kódot a füstgáz-levegő elemekbe belesajtolják. Az adott gázkészüléket gyártó ország nemzeti szabványának megfelelő füstgázelemeket a gyártó tanúsíttatja együtt a gázkészülékkel. Talán inkább ezt kéne itthon is szorgalmazni.
Az együtt tanúsított égéstermék elvezetés beépítési környezetet figyelmen kívül hagyó megoldásokból ma is összefutottam egy esettel:
Építési engedélyezési eljárásban a tervdokumentációnak ki terjednie a létesítmény fűtésének megoldására is. A tervező fali kondenzációs gázkazánt tervezett, egy gyártócsarnok részére oly módon, hogy a füstgáz-levegő kéményt (koaxiális rendszerben) a csarnok külső falán kívül kívánta a homlokzati párkány felső síkja fölé vezetni. A szabad térben vezetett közel 14 m-es nyomvonalhosszra a gázkazán égéslevegő ventillátorának nyomáskülönbsége elegendő ugyan, azonban az égéstermék kilépési hőmérséklete -15 C külső hőmérsékletnél már 0 C alá, vagyis fagypont alá kerülhet. Sajnos ezt a hibát elég gyakran elkövetik a minősített gázos szerelők, az eredmény pedig hideg főleg szeles időben a kazánok leállása.
Az adott esetben tehát ez az együtt tanúsított rendszer csak fűtött téren belül tud problémamentesen működni. Falsíkon kívüli vezetésnél ebben a konkrét esetben már csak szétválasztott füstgáz-levegő rendszer lenne alkalmazható. Ha a tervező ellenőrző méretezést végzett volna, akkor elkerülhette volna ezt a hibát.
Ez ismét egy példa arra, hogy az együtt tanúsítottság még nem teszi minden esetben alkalmazható a „meghosszabbított gázkészüléket”, hanem bizony figyelembe kell venni a környezeti feltételrendszert is. A felelősségi mátrix jól hangzik, csak félő, hogy gépies alkalmazása még sok gondot fog okozni, méghozzá főleg a laikus fogyasztók számára.
Az eddigi tapasztalatok is arra mutatnak, hogy az együtt tanúsított égéstermék elvezetők hibája, pl. elfagyás esetén a szerelők, de a szakszervízek is a kéményseprőt keresik a hiba kijavítására.
NG
Kedves Miklós!
Az általad leírt elvekkel szinte teljes egészében egyetértek. Az elvek gyakorlati megvalósítása azonban ezer sebből vérzik.
A teljesség igénye nélkül:
– legtöbb kereskedő és tisztelet a kevés kivételnek, ha bejön a vevő és rámutat egy gázkészülékre, akkor kérdés nélkül kiszolgálja. Igen kevés az a kereskedő aki kifaggatja a vásárlót, vagy azt mondja először tervezővel, vagy gázszerelővel egyeztessen és csak az után vásároljon, hozzáteszem tapasztalataim szerint igen kevés szakértelemmel rendelkezik sok kereskedő. Tervezőként meg sokszor alig találom meg egy- egy berendezés műszaki adatait a google segítségével, mert a kereskedői reklámhirdetések sokadik oldalra száműzik a fontos műszaki információkat, vagy nem is teszik elérhetővé azokat.
– a gyártók műszaki tájékoztatói sokszor igen hiányosak, vagy akár félrevezetőek is. Márkanevek nélkül igen nehéz ezekre a hibákra rámutatni, de ilyen hiba pl. a mediterrán országok egyes kazánjainak tetőátvezető idoma, ami ottani időjárási körülmények mellett megfelelő lehet, de magyar éghajlati viszonyok mellett használhatatlan, vagy akár veszélyes.
– ismerve a fogyasztói piacot – ismét csak tisztelet a kivételeknek – sok gázszerelő megy bele kétes műszaki megoldásokba, hogy így szerezze meg a konkurenciával szemben az adott munkát, legtöbbször bizony a lehetséges korrekt műszaki tartalom leszegényítésével, megváltoztatásával.
– főleg szilárd tüzelésű berendezéseknél gyakori, de találkoztam már gázkészüléknél is azzal a módszerrel, hogy az öntapadós gyári címkét – csuklás nélkül – átragasztják egy másik tüzelőberendezésre (már csak ezért sem tartom jó módszernek az öntapadós címkés megoldásokat)
– természetesen nem kivétel sok kéményseprő sem, amikor behunyja a jobb szemét, hogy ne lássa a hibát hiányosságot és amit cserébe a jobb tenyerébe kér.
Hosszú a sora azoknak a buktatóknak, ami megint csak azt igazolja, hogy csak annyit ér egy rendelet vagy előírás amennyit betartanak, betartatnak belőle. Magyarország pedig sajnos még messze áll attól a morális állapottól, amikor az utóbbira, vagyis a betartatásra kevesebb szükség lenne.
NG
Lehetne sorolni a példákat