Szlovák rendszámú magyar klímaszerelők

A minisztériumban

Első lépésként Tóth Róbertet, a Vidékfejlesztési Minisztérium Környezetmegőrzési és –fejlesztési Főosztály, Szennyezés-ellenőrzési Osztályának osztályvezetőjét kerestük meg. Tóth úrról annyit kell tudni, hogy majd húsz éve, a többszöri átszervezés és minisztérium-átalakulás ellenére is a szakmával, a Hűtő- és Klímatechnikai Vállalkozások Szövetségével kiváló kapcsolatot ápol, és a kölcsönös segítségnyújtást alapként tekintve munkálkodik a nemzetközi szabályozás, EU-s rendeletek hazai adaptálásán.

– Tóth úr, kérjük, adjon nekünk némi előtörténetet az F-gáz rendelethez.

– Ehhez igen messziről kell kezdenem. 1992-ben, mint végzett meteorológus kerültem a Környezetvédelmi Minisztériumhoz, ahol a „levegős” kapcsolat miatt rám bízták a levegőszennyezéssel kapcsolatos ügyeket, köztük az ózonkárosító és üvegházhatású gázok, azaz a klíma- és hűtéstechnika területét. Mivel akkoriban szinte csak én beszéltem angolul a főosztályon, logikus volt, hogy a nemzetközi konferenciákra is engem küldjenek. Ez magával hozta, hogy egyre jobban beleástam magam a témába, és szinte egyetlen emberként láttam át a szakterületet hazai és nemzetközi szinten. Ebben nagy segítségemre volt az 1992-ben, szakmai igényre és a külföldi pénzek megpályázására alakult HKVSZ-nek, amely szervezettel kiváló kapcsolatot építettünk ki. Én időben felmértem az európai jogszabályi környezet változását, közösen meghatároztuk annak adaptálásának optimális menetét hazai viszonyokra, a HKVSZ pedig elvégezte a szakmai munkát, és kézbe vette a lebonyolítást. Ez a szimbiózis a kormányváltások, jogkörök átcsoportosításai ellenére a mai napig működőképes.
Ezt a kis módszertani felvezetést azért tartottam szükségesnek elmondani, mert az F-gáz rendelet története sem teszem azt 2008-ban kezdődik, hanem jóval inkább 1985-ben, amikor a Bécsi Egyezményben több állam elhatározta, hogy megfigyeléseket eszközöl az ózonkárosító anyagok működésével kapcsolatban, és önkéntes alapon korlátozásokat vezet be. A következő mérföldkő 1987, amikor felismerve, hogy az önkéntesség nem elég, a világ egyetlen univerzálisan, azaz minden állam által ratifikált Montreali Jegyzőkönyv a hasonló anyagok gyártásának és felhasználásának ütemezett csökkentéséről határozott. A Jegyzőkönyvet Európában nemzeti rendeletek követték – Magyarországon például 1992-ben, 1993-ban -, amelyek a gyakorlati megvalósításról határoztak. Ezek folyományaként született meg például nálunk a zöldkártya, amellyel a hűtő- és klímaszerelők hozzányúlhattak a hűtőkörökhöz.

– A zöldkártyánál is kellett vizsgázni, ugyanúgy, mint ma az F-gáznál.

– Igen, és a HKVSZ dolgozta ki a tananyagot és a vizsgakövetelményeket, valamint adta ki az igazolványokat. Ez mind nemzetenkénti döntés volt, máshol másként csinálták – volt, ahol sehogy. Például Nagy-Britanniában semmiféle szakmai követelményt nem támasztottak a klímaszerelők felé, ott aki klímát akart szerelni, az kiváltotta az ipart, és megtehette. Döntsön a piac, mondták. Most, az F-gáz rendelet végrehajtásánál nagy bajban is vannak, mert nagy hirtelen több ezer embernek kéne végzettséget, jogosultságot adniuk.
Tehát eljutottunk az F-gáz rendeletig, amely 2006-ban született, és 2007. július 4-től hatályos. Magyarországon a 310/2008. (XII. 20.) kormányrendelet szabja meg a végrehajtásának mikéntjét. Lényege, hogy képesítési kötelezettséget ír elő mind a személyek, mind a vállalkozások részére a hűtőközegek kezelése tekintetében.
Az EU 4 szintet határozott meg, amelyek különböző képesítéseket jelentenek, viszont szabad kezet adott a tagállamoknak, hogy ebből mennyit tartanak meg, avagy mennyit tesznek hozzá. Ám legyen akármilyen is a belső szabályozás, egy EU-tagállam bizonyítványát minden más tagállamnak is el kell ismernie. Maga a központi vizsgaanyag nagyon részletes mind elméleti, mind gyakorlati szinten. Talán túlságosan is az, szinte szakmunkásvizsga-szintű, ezért az ott meglévő nemzeti szabadság egymástól nagyon eltérő követelményrendszereket eredményezett.

– Hogy épül fel a hazai rendszer?

– 2009. július 4-ig létre kellett hozni egy nemzeti képesítő testületet, amely az egész folyamatot bonyolítja. Erre nyílt közbeszerzési eljárást írt ki a minisztérium, ami azért érdekes, mert akár a holland klímás szövetség is megnyerhette volna (nekik akkor már kész online rendszerük volt), de bármilyen európai vállalkozás pályázhatott volna. A kiírás furcsasága volt még nálunk, hogy szervezet nem, csak vállalkozás pályázhatott, összetett szakmai feltételekkel. Így a HKVSZ gyorsan létrehozta a HKVSZ Kft.-t (azóta már meg is szüntette, és a részét átadta a HKVSZ-nek), amely konzorciumban egy pályázatíró, egy informatikai, egy pénzügyi és egy oktatási céggel, megpályázta és megnyerte a képesítést. Az Országos Monitoring és Képesítő Testület működtető szerveként ekkor az említett cégek létrehozták a HLH-Monitoring Nonprofit Kft.-t, amely azóta is ellátja a feladatot.
A HLH-Monitoring ezután kidolgozta a vizsgára bocsátás feltételeit és a vizsgaanyagot, és megbízást adott 14 bázisiskolának, amelyek rendelkeznek megfelelő tárgyi és személyi feltételekkel, a vizsgáztatás lebonyolítására.

– Mi a probléma a rendszerrel?

– A legfőbb gond az, hogy a tagállamoknak el kell fogadniuk egymás képesítését, tehát egy brit, portugál vagy szlovák kolléga dolgozhat nálunk, ha akar. Ez az Unió, mondhatnánk, és igazunk is lenne, ha egységes feltételek mellett zajlana a képesítés, csakhogy ez koránt sincs így. Mások az egyes tagállamokban a vizsgára bocsátás feltételei, gondolok itt az alapképzettségre. És más itt és ott a vizsga is. Van ahol lazább, például Szlovákiában, és van, ahol keményebb, Németországban például csak mestervizsgával lehet F-gáz vizsgát tenni.
Még ez sem lenne igazi gond, hiszen nem valószínű, hogy a német, angol, portugál vagy szlovák kollégák nagy tömegekben tódulnak majd hozzánk klímát szerelni. Viszont az elmúlt hónapokban több mint száz magyar szerelő vizsgázott le Párkányban, a Duna Esztergommal átellenes oldalán, Szlovákiában. Ők pedig Magyarországon fognak dolgozni.

– Képzetlen, nem megfelelő szakmai színvonalon álló szerelők vizsgáznak le Szlovákiában?

– Párkányban rövidebb a felkészítés, egyszerűbb a vizsga, és elég egy minimális alapképzettség, bizonyítvány, hogy vizsgázni engedjék őket. De hogy a kérdést megválaszoljuk, jobb lenne, ha saját szemével nézné meg, és tájékozódna.

– Köszönjük, meg fogjuk tenni.

Az alapproblémáról ennyiből is képet kaphattunk, a cikk további részei, a szlovákiai és a budapesti képzőhelyen készített riport, illetve Zoltán Attilának, a HLH-Monitoring ügyvezetőjének a véleménye a Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika szaklap szeptemberi számában olvasható.