Érdekes olvasói levelet kaptunk, amelyet névtelenül közlünk. Olvasónk a mérnöki etika kérdéseit feszegeti, megkérdőjelezve magát az alapvetést. A kérdés eszerint: lehet-e etikusan viselkedni a mai világban?
Tisztelt Főszerkesztő Úr!
A szaklap „Vitaindító: hőszivattyú, napkollektor vagy kondenzációs kazán?” című cikkének egyik hozzászólása mélyen elgondolkodtatott. Így szólt:
„Teljes mértékben egyetértek Önökkel és ez így igaz, hogy egy rendszer akkor van igazán jól kitalálva, ha ezt egy tervező megfelelően összehangolja!
Viszont az alap kérdés felvetése szempontjából Önök is bajban vannak, mert, ha nem kapnak adatokat vagy téves adatokat kapnak, akkor Önök ezekből kénytelenek dolgozni.
Aztán ne felejtsük el, hogy Önök, mint tervezők is adott esetben lehetnek „részrehajlóak” bizonyos márkákkal szemben, mert vagy jobb és részletesebb információkkal rendelkeznek tőlük, vagy megszokták már az ő termékeik beépítését és jobb kapcsolatuk van az illetékes területi képviselővel, vagy ne adj Isten nem vetik meg az adott cég által felkínált anyagi ellenszolgáltatást (tervezői jutalék).”
Ezt olvasva először felháborodtam, aztán még jobban azon, hogy senki sem válaszol a beírónak, végül, pedig gondolkodóba estem, és feltettem magamnak a kérdést: tényleg etikátlanok vagyunk? Hiszen valóban tudok eseteket, amikor a tervező pénzt, ellenszolgáltatást kap azért, hogy az adott cég berendezését tervezi be. Sőt, ismerek olyan kollégát, aki a helyi gázszolgáltató meósán keresztül jut csak munkához, persze honoráriuma egy részéért. És ezek csak a többi közül kitűnő paraszolvenciák.
Aztán olvasva Székelyhidi István gondolatait, kicsit megnyugodtam. Olyasmit nagyon kevesen csinálhatnak, hitem szerint, hogy nevüket adják egy „önbeszerző” tervezéshez. Persze a mások tervének ellenjegyzése gyakoribb.
Hogy is van ez? Rossz emberek vagyunk? Vagy csak ebben a világban élünk?
Megtehetjük-e, hogy figyelmen kívül hagyjuk környezetünket? Hogy a mérnöknapi díjakat nem lehet érvényesíteni, hogy nem lehet gáztervezéshez jutni, csak a meóson keresztül? Etikusak maradhatunk-e, ha gazdasági környezetünk nem az?
Magyarország ilyen, de védekezés-e ez? Ha az összes szomszédom szemetel is, azért a saját járdámat tisztán tarthatom. Csakhogy itt a megélhetésről van szó.
A véleményem az, hogy amíg a tervező a legjobbját nyújtja, addig nem érheti kritikai vád. Ha gazdasági előnyök miatt a rosszabb megoldást részesíti előnyben, akkor már igen. Viszont a Kamara feladata az, hogy a tervezőkkel „határos” piaci területeket a tisztesség felé orientálja, ösztönözze, mert jobb tisztán élni, dolgozni. Ne csak ránk legyen érvényes az etikai kódex!
szerkesztő
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
4 hozzászólás
Tisztelt Névtelen Felháborodó!
Először is idézném a teljes hozzászólást, amit akkor is és most is névvel vállalok:
”
Tisztelt Tervező Kollégák!
Teljes mértékben egyetértek Önökkel és ez így igaz, hogy egy rendszer akkor van igazán jól kitalálva, ha ezt egy tervező megfelelően „összehangolja”!
Viszont az alap kérdés felvetése szempontjából Önök is bajban vannak, mert, ha nem kapnak adatokat vagy téves adatokat kapnak, akkor Önök ezekből kénytelenek dolgozni.
Aztán ne felejtsük el, hogy Önök, mint tervezők is adott esetben lehetnek „részrehajlóak” bizonyos márkákkal szemben, mert vagy jobb és részletesebb információkkal rendelkeznek tőlük, vagy megszokták már az ő termékeik beépítését és jobb kapcsolatuk van az illetékes területi képviselővel, vagy ne adj Isten nem vetik meg az adott cég által felkínált anyagi ellenszolgáltatást (tervezői jutalék).
Viszont a vevőt meg elkábítja a következő kereskedő marketinges dumája és Önökkel már nem egyeztetve az utolsó fázisban már nem azt a kazánt, vagy napkollektort, vagy hőszivattyút veszi meg, ami a terven volt és ismételten ott vagyunk, ahol a part szakad …
”
Másrészt hozzátenném, hogy a hozzászólást kiemelve a szövegkörnyezetből lehet, hogy egy kicsit erősebb éle van, mint amilyennek szántam, de sebaj, legalább tiszta vizet öntünk a pohárba!
Írja, hogy felháborodott, majd még jobban azon, hogy senki sem védi meg a mundér becsületét, de kérdem én, hogy miért nem válaszolt akkor Ön erre, ha ezt nehezményezte???
Hozzátenném, hogy épületgépész (BME-s) végzettséggel nagyjából 12 éve különböző kereskedelmi képviseleteken értékesítem a különböző fűtéstechnikai berendezéseket és csupán a tapasztalataimat fogalmaztam meg abban a mondatban!
Nem állítom, hogy emiatt bármelyik tervező kolléga rossz, vagy etikátlan, csak azt gondolom, hogy annak a vitaindítónak a témája a „hőszivattyús megoldások eltúlzó energia-megtakarítási értékeiről, a kondenzációs technológia magas (nem megmagyarázott hatásfokáról) és a napkollektorok optikai hatásfokáról” és ezeknek a laikusokban keltett hatásairól indult. Ennek kapcsán pedig arról a hálózat végén szenvedő végfelhasználóról vitáztunk, aki adott esetben csak lecserélni szerette volna a 20 éve használt öreg fali kazánját, de lassan ott tart, hogy új házat kell építenie medencével, hogy ki tudja használni a modern technológia vívmányait! Persze ez most erős túlzás, de manapság sűrűn lehet akár ilyennel is találkozni!
Elnézését kérem, ha az akkori beírásommal megbántottam volna, de ahogy Ön is mondja „Magyarország ilyen” és igaza van, hogy ez nem egy védekezési lehetőség. Ugyanakkor teljes mértékben egyetértek Önnel az utolsó bekezdését illetően!
Viszont amíg pénzről és megélhetésről van szó, addig lesznek és vannak korrupt, vagy korrumpálható rendőrök (és ezek szerint gáz MEO-sok), paraszolvenciát elfogadó orvosok és igen is vannak tervezői jutalék ellenében nem a legjobb megoldást előnyben részesítő épületgépész tervezők!!!
Emellett természetesen fejet hajtok minden ebbe a kategóriába nem tartozó, a fent említett szakmák becsületes képviselői előtt!!!
Üdvözlettel
Sántha Endre
Épületgépész mérnök
(elfajzott kereskedő)
Egyet kell értenem Sántha Endre kollégánkkal, az idézett cikkben leírt, a forgalmazókkal szemben meglehetősen érdes hangú hozzászólás után a tervezőknek (nekem is) illett volna kiállni mellettük. Elkésve, de ezt szeretném pótolni.
Huszonhét éve tervezek, sok forgalmazóval kerültem kapcsolatba, a nagyon kevés kivételtől eltekintve, döntően, igen jó tapasztalataim voltak velük. Legyünk őszinték, az egyes termékek számunkra fontos paramétereit csak tőlük kaphatjuk meg, a munkánk jelentős részben az ő ismereteikre épül.
A szóban forgó témakör címe ez volt: vitaindító, hőszivattyú, napkollektor vagy kondenzációs kazán? Hadd hozzam erről a területről a példáimat.
1. A cikk második hozzászólója egy kazánokat forgalmazó cég képviselője volt, aki reklámmentesen, fölösleges sallangok nélkül, egyszerűen leírta a kondenzációs kazánok hatásfokának értelmezését.
2. Hasonlóan jár el egy hőszivattyúkat forgalmazó magyar cég, amelyik amúgy remek honlapján ismerteti a COP érték eurovent szerint meghatározását, és figyelmezteti a vásárlókat, hogy erre figyelve döntsenek. Saját anyagi érdekeivel szemben (még a GEO tarifa megjelenése előtt) leírta, hogy a földgáz ellenében az ő terméke nem igazán versenyképes.
3. Ugyanilyen becsületesen jár el az egyik jónevű hazai napkollektor forgalmazó is. ő a terméke megtérülését a földgáz árához viszonyítva 13 évre teszi, ami nem igazán vevőcsalogató szám. Saját üzleti érdekei ellenében sem ajánlja a drágább vákuumos kollektorát a magas üresjárási hőmérséklet, meg a kedvezőtlenebb ár-érték arány miatt. A cég saját költségén 2004-ben kis meteorológiai állomást hozott létre, a mért napsugárzási adatok azóta napi, heti, havi és éves bontásban bárki számára ingyen letölthető, ha ellenőrizni akarja az eladó állítását.
Természetesen, mint az élet minden területén, itt is vannak kóklerek, de bántó lenne, ha az ő példájukon keresztül ítélnénk meg egy egész szakmát.
A tervezői elkötelezettségről. Ma már minden termékkörben nagyon széles választékkal találkozunk. Az egyiknek ez, a másiknak az az előnye. Az egyes forgalmazóknál más-más engedményt lehet elérni. Nehéz teljes áttekintést szerezni ezek teljessége fölött. Ráadásul a kivitelezőnek, az építtetőnek is lehetnek kedvencei. Nincsenek tiszta szabályok. Az ár hány százalékával vehetünk figyelembe, mondjuk egy jobb szervízhálózatot? Mennyit ér meg egy rövidebb határidőre történő szállítás. A végső döntés mindig egy alkufolyamat eredménye, amiben a tervező véleménye csak az egyik tétel, amit ráadásul szakmai érvekkel indokolnia is kell.
Az etikáról. A mi szakmánkban dolgozónak ebből a szempontból szerencséje van. A magasépítési munkákban az esetek többségében az építész a felelős tervező, ő az adott feladatot pályázaton, vagy referenciái alapján nyeri el, az installációs tervezést általában egy általa megszokott csapatra bízza, ezért viszonylag ritka az egymás elleni harc. Persze a piacgazdaság immanens része a verseny, ha ezt illendő szabályok közt tartják, nincs vele semmi baj. Ez a szabálykönyv lenne a kamara etikai kódexe. Ezt az MMK önkéntes tagjai, vezetői, menedzserek, nyugdíjas kereskedők, idős egyetemi oktatók fogalmazták a besorozottak, tervezők, szakértők számára. Olyan, amilyen. Letölthető az MMK honlapjáról, de nem hiszem, hogy a tagság 2%-a olvasta volna. Ebben megtalálható a válasz a kollégák kérdéseire:
A mérnök ”nem írhat alá olyan tervet, vagy dokumentációt, amelyben nem illetékes, sem olyan tervet, vagy dokumentációt, amely nem irányításával és ellenőrzésével készült,
se közvetlenül, se közvetve ne igényeljen, ne fogadjon el pénzbeli, vagy más ellenértéket harmadik féltől, vagy azok képviselőitől munkáltatója, vagy megbízója olyan munkájával kapcsolatban, amelyért ő a felelős,
ne ajánljon fel, ne adjon, ne kérjen és ne fogadjon el sem közvetlenül, sem közvetve semmilyen pénzadományt, amellyel befolyásolhatja, vagy amelyet a közvélemény joggal úgy értelmezhet, hogy képes befolyásolni, egy közpénzekből fizetett megbízás odaítélését.”
Ha a kamara az lenne, aminek lennie kéne, talán be is lehetne tartatni ezeket a szabályokat.
Tisztelt Mindenki,
Majd mindenkit ismerek ebben a szakmában, mivel 15 éve tervezőket látogatok, céget vezetek.
Ezért nem szeretném nevem itt vállalni és a végére biztos meg is értitek.
Sajnos nem nagyon ismerek tervezőt, aki ne „pénzért” dolgozna. Van, persze de kevés és én őket igazán tisztelem.
A kezdetek kezdetén, még voltak problémáim ezzel, de a sokadik olyan mondat után, hogy „önöknél mennyi a tervezői jutalék” feladtam.
Ki kell mondani…… Magyarországon a tervezők igenis pénzért dolgoznak, csak olyat terveznek, aki fizet is nekik. Mivel a tervezőt a betervezett termék ára nem érdekli, így ha megnézzük a terveket, mindig szinte a legdrágább termék kerül be, mert ebből lehet jutalékod adni.
Vannak cégek, akik a munka előtt ajándék laptoppal stb kedveskednek, vannak, akik előlegként feketén 1 – 200.000 forintal, és olyan is van aki csak a munka után, a végén ad 2-5%-ot.
De akár hiszitek akár nem, több cég élén voltam már, mindegyik ad valamit így vagy úgy és most nem az év végi borra gondolok, hanem a 2-5% okra.
Sajnos amint ez megtörténik a versenytársnak nehéz dolga lesz, hiszen a tervező és a forgalmazó gyártó „szövetségre léptek” és ilyenkor hangzik el a én XY-t tervezem, mert olyan jó a műszaki háttér. Ennek a beszélgetésnek az a vége egy felkészült cég esetén, miután a tervezőnek elmondom, hogy nekem is van pont olyan műszaki hátterem, minőségem is ugyan az, csak az áraim, 10-50% olcsóbbak, és van olyan termék amit egy gyárban gyártunk a konkurenciával, és akkor sem tervezik be mondjuk a minősége miatt (ami ugye muszáj hogy ugyanolyan legyen) úgysem ha rengeteg referenciája van és mindene megvan a terméknek.
(konkrét példa: a tervezőnek elvittem a mi és a konkurencia típusát is, és a fedlapot levettem. Nem tudta megmondani melyik-melyik, mert teljesen ugyan az, és az volt a válasz, hogy ez neki miért éri meg?)
Ennek a beszélgetés végén szoktuk (és tanítjuk erre a kollégákat) megkérdezni, Kedves XY a másik cég mennyi jutalékot ad, mert azt mi is tudjuk adni és ilyenkor változik a dolog, és ilyenkor veszik kezükbe a katalógusainkat, és keresnek telefonon többet.
Etika? Szerintem tiszta vizet kell önteni, és megkövetelni hogy ne lehessen terméket írni a tervre, csak kW, m3/h és dB legyen rajta, mert akkor igazán pártatlan.
Tudom erre az a válasz, hogy ez így is van. DE NEM VAN ÍGY. 
Szerintem az első kollégának igaza van, a szakma, mint ahogy a társadalom is egy olyan helyzetben van, amikor jól jön az a kis segítség, főleg ha feketén jön, a tervezőnek, és amíg ezt a helyzetet a kamarák nem szent hittel próbálják meg megszüntetni addig ez így is lesz.
De kérdezem én…. kik a kamarák tagjai?
Szóval ez így marad, erre kell gombot varrni, tudomásul kell venni, csak egyet nem szabad, szent hittel védelmezni az erkölcsöket, mert azok, akik ezt teszik, lehet tényleg tisztességesek, de sajnos ők vannak kevesebben, de ők hallatják a hangjukat, mert aki kapja, az csendben van.
Ezt a levelet, igaz hittel írtam, tapasztalataimból.
Igen tisztelem azokat a kollégákat, akik tisztességgel szakmai elhivatottsággal terveznek és jobbítják a világot, akik nyitottak, és őszinték.
Úgy látszik, én nagyon szerencsés vagyok. Bár közel kétannyi időt töltöttem a pályán, mint Ismeretlen II. kolléga, jobbadán becsületes, szakmájukat ismerő és szerető forgalmazókkal és tervezőkkel találkoztam. Sajnálom, ha valakinek ezzel ellentétes a tapasztalata, és inkább a gátlástalanul nagyot mondó forgalmazókkal, és a szemérmetlenül pénzsóvár tervezőkkel volt dolguk.
Velünk, tervezőkkel kissé egyszerűbb a helyzet. Munkákhoz kötelező a kamarai tagság, annak feltétele többek között az etikai kódexünk előírásainak betartása. Ez a kamara honlapjáról letölthető. Ha valaki az ott leírtakkal ellentétes magatartást tapasztal, például, ha olyan tervezővel találkozik, aki juttatást kér valamely termék szerepeltetéséért a dokumentációban, jelentheti a területileg illetékes etikai bizottságnál. Ha annak döntésével elégedetlen, fellebbezhet az országos EB felé, végül jogi útra is terelheti az ügyet.
Nehezebb az ügy magukkal a forgalmazókkal szemben. Ha jól értem, kollégánk panasza szerint ők azok, akik a drága, de nem kiemelkedő minőségű termékeiket úgy akarják eladni, hogy megvesztegetik a tervezőt, esetleg a kivitelezőt, vagy a beruházót is. Ha ez igaz, akkor az egyik forgalmazónak a legnagyobb ellenfele a másik forgalmazó. Nekik azonban nem kötelező valamilyen kamarai tagság, ezért a tevékenységüket nem is lehet szabályok közé szorítani. Még mérnöknek sem kell lenniük, Morvai Ferenc szakmunkásképzői vizsgával lehetetett a ”kazánkirály”. Hasonló a helyzet az oktatókkal, beruházókkal, kivitelezőkkel, hivatali, engedélyezői funkciót betöltő kollégáinkkal. Az ő magatartásuk sem számon kérhető. Amikor Dr. Kováts Gábor leköszönt elnökünk a minden mérnök kamarája elvét hirdette, nem gondolt bele annak gyakorlati feltételeibe. Nyolc éves elnöksége, azt hiszem, évtizedekkel vetette vissza a mérnöki hivatást minden területen. Nem értette meg, hogy egy szervezetnél nem a tagság létszáma az meghatározó, hanem a közös létforma, a közös érdekek. Visszavonulásával talán kinyílt néhány lehetőség.
Amit az előttem szólónak tanácsolni tudok, hozzák létre a forgalmazók is a saját közösségüket, a saját szabályaikkal, etikai kódexükkel. Ha valaki nem megengedett eszközökkel akar megkapni egy megrendelést, vizsgálják meg az ügyet saját szervezetükön belül, és járjanak el belső előírásaik értelmében. Ha majd senki nem kínál jutalékot, akkor egy tervező, beruházó, kivitelező sem kérhet jutalékot, dönthet a minőség, a szerviz háttér, az ár-érték arány.
Végül egy apró technikai kérdés, a gyártmányok megnevezéséről. Egy tender terv esetén az ember valóban csak a teljesítményt, légszállítást, nyomást adja meg. A kiviteli tervben a gyártmányt már néven kell nevezni. A berendezést alapozni kell a saját méretei szerint, szivattyút kell választani hozzá a gépkönyvében megadott ellenállásának megfelelően, gondoskodni kell a méretének megfelelő beszállítási lehetőségről, csatlakozni kell csővel, kéménnyel, a géphez tartozó dimenziókban. Száz olyan dolog van, ami már gyártmányfüggő. Ne tessék kihagyni a tendert, akkor még lehet választani. De ez már az építtetők szervezetének legyen az ajánlása.