Az Épületgépészeti Kivitelezői Szakosztály egyik – ha nem első számú – célkitűzése „Az építési tevékenység jogi támaszainak kialakítása, végcél a rendeletszintű szabályozás elérése.” Ennek témafelelőse Brigancz János, határideje pedig 2010 12. 31. A cél elérése érdekében elindultak egy úton, aztán pedig, amikor kicsit jobban beláttak már a színfalak mögé, párhuzamosan egy másikon is. Kívánjuk, hogy érjenek célt valamelyiken – nem lesz egyszerű.
Brigancz János, mint kivitelező cég ügyvezetője, azt mondja, hogy Nyugat-Európában könnyebb a kivitelezők helyzete. Tőlünk nyugatabbra kiérlelt szabványrendszer alapján dolgoznak az építőiparban, ami a műszaki részletektől a megbízó, a vállalkozó jogaiig mindent rögzít. Magyarországon ez, mint tudjuk, nem így működik. Többirányú (elsősorban generálkivitelező-alvállalkozó) műszaki, jogi és pénzügyi kiszolgáltatottság jellemzi a hazai helyzetet, a lánctartozás, a másik fél akaratlagos csődje általi túlélés és meggazdagodás immár piacpolitikai szintre emelkedett.
A Kivitelezői Szakosztály e helyzet normalizálását is a zászlajára tűzte. Példaként szolgált számukra a német VOB szabályozás, de relatíve rövidebb és lényegretörőbb volta miatt végül az osztrák ÖNORM B 2110 szabványrendszert vették mintául, ezt szeretnék bevezetni hazánkban is.
Mivel kamarai szakosztályként kezdték és folytatják tevékenységüket, ésszerűnek tűnt, hogy az MMK kapcsolati felelőséhez, Kassai Ferenchez forduljanak, akinek jó híre volt számukra; mégpedig az, hogy bizonyos fokig nyitott kapukat döngetnek. A Gyorsítás 2. Bizottság, amelynek Baráth Etele a vezetője, és Kassai Ferenc is tagja, ugyanis „föntről lefelé”, azaz a törvénytől a miniszteri rendeletig sorba veszi a szabályozásokat, és szakmai szervezetek segítségével véleményezik, majd felterjesztik módosításra azokat. Idén már a Kivitelezői Szakcsoport is megkapta és véleményezhette az iratokat, részt vett a munkában.
Sajnos a politika, még a szakpolitika malmai is lassan őrölnek, Brigancz János se tudta megmondani, mikor lehet konkrét eredménye a munkának. Mindenesetre azóta beleásta magát a magyar jogrendbe, és meglepve vette észre, hogy az általuk célul kitűzött „reformok” lényegében mind szerepelnek a Polgári Törvénykönyvben. Ami a gond, az a törvények be nem tartását szankcionálni hivatott szervek, a bíróságok lassúsága és tehetetlensége, a jogérvényesítés gyakorlati lehetetlensége. Ez a kulcs, és amíg ezen a fronton nem történik változás, jöhet bármilyen új „szupertörvény”, a helyzet nem fog normalizálódni.
(Érzékletes példákat is említett saját praxisából: mióta megszületett a rendelet, hogy a vállalkozó széljegyzettel láthatja el a tulajdoni lapot, ha nem fizette ki őt a megbízó, azóta találkozott már olyan megoldással építtető-részről, hogy szerződéskötéskor 10 biankó nyilatkozatot töltettek ki az vállalkozóval, ami arra szólt, hogy visszavonja a bejelentését, de olyannal is, hogy szerződésbe foglalták, hogy ha él széljegyzési jogával, 300 millió forint kötbért köteles fizetni. A generál kivitelező persze ezeket a feltételeket továbbnyomja az alvállalkozóira. A tanulság: mindent meg lehet kerülni, ha hagyják!)
És végül a másik útról, hiszen a bíróságok munkájának felpörgetésében mégsem bízhatnak; a Kivitelezői Szakosztály az Épületgépészeti Tagozat elnöksége felé továbbította azt a javaslatát, hogy az MMK gyakoroljon bizonyos etikai-szakmai felügyeletet az építőipar szereplői felett. Az elnökség ezt a javaslatot továbbítani fogja az MMK vezetősége felé, remélhetőleg felvállalja a Kamara ezt a nem egyszerű feladatot.
szerkesztő
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.