2012. augusztusában megjelent a 40/2012. (VIII. 13.) BM rendelet: „Az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet módosításáról.”
A rendelet szerint a fűtési és hűtési rendszerek beszabályozási terv alapján történő hidraulikai beszabályozás kötelező.
A beszabályozást követően, a statikus és dinamikus beszabályozó szelepek legkevesebb 10%-ára, ellenőrzés céljából kötelező rámérni.
A Magyar Közlöny 107. száma (vonatkozó rendelet a 100. oldaltól)
TA Hydronics Magyarország
Telefon +36 1 453 6060
Fax +36 1 453 6070
info@tahydronics.hu
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
6 hozzászólás
Az OTÉK szerint 30 kW alatt nem kell kiviteli tervet készíteni.
Általában nem is készül, sőt még afölött sem nagyon. Maximum gáztervet készíttetnek, mert azt muszáj.
Szép-szép a kötelező beszabályozási terv, de ki fogja ellenőrizni, szankcionálni. Az építési hatóságoknál nincs gépész. Az általában építész végzettségű ellenőrnek akár kamu beszabályozási tervet is az orra alá dughatnak. Várhatóan az energiatanúsítvány sorsára jut: nem csináltatják meg, mert sehol nem kérik és ellenőrzik.
Összefoglalva: egyáltalán nem vagyok optimista!
FJ
Friss „élményemet” szeretném megosztani, annak alátámasztására, hogy mennyire rossz szakmánk szabályozási környezete.
Kétségbeesett hölgy hívott tegnap, egy éven belül már másodszor gyulladt ki a kéményük, kevés hiányzott ahhoz, hogy leégjen a házuk. Soron kívül tartottam ma szemlét. Gyanúm, hogy nem a kémény a hibás, gyorsan beigazolódott:
Természetesen fűtési terv nem készült.
A fűtésszerelő „mester” tanácsára egy vegyes tüzelésű öntöttvas kazánt épített be 2 szál vezetékkel rákötve a meglévő gázkazános rendszerre, minden szakmai szabályt áthágva.
A szilárd tüzelésű rendszerbe épített szivattyú természetesen maximális fordulatszámra állítva (holott a fűtési rendszer eredetileg gravitációs működésre készült /faluhelyen korábban gyakori volt az áramszünet,így az eredeti koncepció helyes volt/). A család visszaigazolta, hogy soha nem tudták a fűtési rendszert 50 fok fölötti vízhőmérsékletre felfűteni.
Az események reprodukálása innen kezdve már gyerekjáték:
Túlméretezett, fatüzelésre nem igazán alkalmas kazán, szabálytalan bekötés, minden biztonsági védelem hiánya, hidraulikai beszabályozhatóság (sőt szabályozhatóság) nulla.
Az már csak hab a tortán, hogy a szemle időpontjában üzemel a gázkazán és forró az ominózus másik kazán is, vagyis annak kéményén keresztül fűti a ház környezetét is.
A kazán gépkönyvében ugyan szerepelnek a beépítésre javaslatok, de se a fűtésszerelő se a „gazda” el sem olvasta.
A kéménytüzet egyébként a folyamatosan kondenzációs hőmérséklet alatt üzemeltetett kazán égéstermék elvezető rendszerében gyorsan lerakódó korom, kátrány okozta, sok más hátrányos üzemi paraméter mellett (a lerakódás hőszigetelő hatású, így a tüzelési hatásfok is rohamosan romlik).
Miért írtam le? Mit ér az a szabályozás amit nem tartanak be, mit ér a 30 kW-os korlát, amikor a fűtés-szerelőink a 25 kW-os kazán épületét is fel tudják gyújtani vagy robbantani?
Továbbá, hogy ne legyek teljesen off, mit ér a beszabályozási terv elkészítésének kötelezettsége, amikor kreatív kivitelezők jóvoltából (akinek nem inge ne vegye magára), nincs is mit beszabályozni?
Ezúton ismét azt szeretném kérni, hogy a szabályokat és rendeleteket alkotók legyenek már szívesek tudomásul venni, hogy a műszaki kérdéseket ne jogászok és közgazdászok akarják eldönteni, hanem bízzák azt a műszaki képzettséggel és gyakorlattal rendelkező szakemberekre!
NG
1. A 30,0 Kw-os határ az OTÉK módosításakor is túlzottan magas volt, az épületszerkezetekre vonatkozó előírások szigorodásával végképp eljárt felette az idő. Gondoljunk csak bele, a 30 kW-ba bőven belefér egy alacsony energiafogyasztású (A+)6-8-lakásos társasház megújuló energia fölhasználással, lakásszellőzésekkel stb. Egy ilyen ház épületgépészetetét véleményem szerint nem szabadna hagyni terv nélkül megszerelni! Most nem térnék ki arra, hogy terveztetés helyett mi a napi gyakorlat.
2. A tanúsítási rendeletben a tanúsítást végző számára előírták beszabályozási terv és beszabályozás meglétének ellenőrzését, ami a kiviteli és beszabályozási tervek készítésének kikényszerítésére nem sok hatással lesz. Egyrészt a tanúsítást végzők jó része nem épületgépész, tehát szakmailag nem alkalmas a korrekt véleményalkotásra. Másrészt minderre legvégső aktusként, az esetek többségében a műszaki átadáskor megszabott hiánypótlásként kerül sor, ha egyáltalán sor kerül.
FJ
Sajnálattal látom, hogy még mindig min. 10-20 évvel el vagyunk maradva napjaink technológiájától! Itt fórumozgatunk olyan dologról (statikus beszabályozás) ami – a rendszerek legnagyobb részében – már rég avult, nem is volna szabad alkalmazni. Ha a szakma végre „adoptálná” az automatikus strangszabályzást (mert sajnos még mindig kevesen használják, minden tiszteletem az Övék!), mint a változó térfogatáramú rendszerek egyetlen tisztességes műszaki megoldását, már csak arról kellene beszélgetni miért is méricskéljünk szelepeket szúrópróba szerűen! Ja? Hogy jó üzlet? Ez igaz de legyünk már egy kicsit őszinték! Senki nem szed be reggel algópirint, nehogy napközben megfájduljon a feje…
Én inkább annak vagyok a híve, hogy olyan rendszereket hozzunk létre amelyek „maguktól” jól működnek és nem csak a névleges térfogatáram igény esetén. Viszont hogy optimalizáljuk a rendszert, hogy minimalizáljuk az energia fogyasztást, na azt kötelezővé tenném .
SzT
Az, hogy szkeptikus vagyok a jogkevető magatartást illetően, valószínűleg a gyakorlati tapasztalataim tanítottak meg rá.
Kismillió ilyen esettel találkoztam. Mi ilyenkor a követendő magatartás? Feljelentgősdit kezdjünk el játszani? Nem eze a megoldás, inkább az, hogy felhívjuk az ilyen esetekre a figyelmet az erre alkalmas és hivatott fórumokon, például itt.
Többet nem fog előfordulni itt, ahogy én sem.
FJ
Kedves József!
Remélem az utolsó mondatodat nem jól értettem. A műszaki haladást csak a viták viszik előre, az egyetértés szinte soha, ezért továbbra is légy szíves vitatkozni, ha valamivel nem értesz egyet.
Kedves Laci és Tamás!
Nagyon helyes, hogy a lehető legjobb és legkorszerűbb megoldásokra törekszünk. De nem lehet elmenni szó nélkül amellett a rideg valóságot tükröző napi gyakorlat mellett sem, ami a szép és nemes mérnöki hivatást nap mint nap a pocsolyák és sárkupacok kerülgetésére kényszeríti.
Amíg a tervezőmérnököket és nem csak őket, hanem az alkotó értékteremtő embereket mai szinte szinte egyetlen „megélhetési lehetőségként” – a pályázatokon elnyerhető feladatok során – „ki a legolcsóbb” alapon minősít,
amíg nem a minőség számít, csak a legolcsóbb produkció, termék vagy szolgáltatás,
amíg nem a referenciák számítanak, csak az, hogy ki tud nagyobbat hazudni
amíg a beruházási költség mindenható és szinte semmit nem számít az üzemeltetési költség
amíg a kókler jól él, a jó szakember pedig az életben maradásért kűzd
addig a szabályozási környezettel van baj, tehát azon kell először változtatni. A szabályokat pedig azokra kell alakítani, akiket szabályozni akarunk. Lehetnek bármilyen korszerűek az EU előírásai vakoknak kéne elmondani, hogy milyen a szivárvány…
tehát először a hazai viszonyokkal kellene tisztában lennie a rendeletalkotóknak, és akkor talán létrejöhetne a kapcsolat ég és föld között.
NG