Tervező kollégától hallottuk a következő történetet. Már majdnem elkészült egy uszoda légtechnikai tervezésével, amikor megkereste egy gyártói képviselet azzal, hogy az eredeti helyett tervezze be inkább az ő légkezelőjüket. Ami nem uszodai készülék volt.
Hanem egy „egyszerű” légkezelő – ugye, azért ilyet nem szabad betenni, egy párás környezetbe.
A tervező kolléga azért rákérdezett a mérnök-üzletkötőnél: Ugye tudod, hogy uszodáról van szó? „Persze, ne aggódj, rengeteg referenciánk van!” (Ami Magyarországon, ahol az ár elsődleges, talán nem meglepetés.) A következő kérdés ez volt: „Rendben, de nekem nem referencia kell, hanem az, hogy egy uszodában is megfelejen a berendezés.” Természetesen erre nem jött pozitív válasz, helyette rövid hallgatás után még egy kérdés következett: „De ugye nem baj, hogyha már te nem tervezed be, azért mi kiajánljuk a kivitelezőnek?”
Kérdéseink: Mennyire etikus egy kereskedő részéről a „mindegy, mit és hova, csak eladni” mentalitás? Mennyire felelősek az ilyen mentalitású kereskedők az elvtelen olcsósításokért? És végül: Nem kellene tenni ez ügyben valamit? Mert a szabad kereskedelemnek is van (műszaki) határa.
Veresegyházi
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.