Számítottunk arra, hogy az Alkotmánybíróság Budapest esetében is meghozza határozatát, amely helyi füstgázkibocsátással járó fűtési mód alkalmazását is lehetővé teszi, megszüntetve ezzel a levegőminőség védelmét szolgáló korlátozást. Ez új helyzetet jelent a fogyasztóknak is, hiszen a mérlegelniük kell, hogy milyen fűtési megoldás mellett kötelezik el magukat. A döntés hosszú időre meghatározza a költségeiket, ezért nem árt alaposan átgondolni, mi mennyibe kerül, és már ma a holnap lehetőségei szerint választani az elérhető megoldások között. Balog Róbert, a FŐTÁV PR osztályvezetőjének írása.
A FŐTÁV jogkövető cégként tudomásul veszi az Alkotmánybíróság döntését, társaságunk számított a döntésre, felkészültünk erre a helyzetre – áll a szolgáltató közleményében. A távhőszolgáltatás versenyképes fűtési mód, hamarosan a legolcsóbb fűtési mód lesz Budapesten is. Ennek megfelelően minden fogyasztó megtartását fontosnak tartjuk, hiszen meggyőződésünk, hogy a távhőről való leválás sem a fogyasztó, sem az ország számára nem megtérülő beruházás. A távhőszolgáltatás a város és az ország (az össztársadalmi érdek) szempontjából hasznos, fejlesztése környezetvédelmi és energiahatékonysági szempontból indokolt – folytatódik a budapesti szolgáltatónak a döntés másnapján közzétett nyilatkozata. A kérdés csak az, mi támasztja a fenti bizakodó érvelést.
A stabil és felelős működését hangsúlyozó cég azzal indokolja versenyképességét, hogy 2009. augusztus 1-jétől a távhőszolgáltatás ÁFÁ-ja 20%-ról a kedvezményes 18%-ra csökken, míg a gázszolgáltatás 25%-os ÁFA-kulcs alá tartozik majd. Továbbá a távhőszolgáltatás esetében 2009. december 31-ig biztosan igénybe lehet venni még az 1150 Ft/hó alanyi jogon járó támogatási összeget. A FŐTÁV Zrt. már 2007 óta folyamatosan csökkenti működési költségeit, melynek eredményeképpen sem 2008-ban, sem 2009-ben nem emelkedtek az alapdíjak, sőt 2009-ben a díjak csökkentek. A szolgáltató a díjak további csökkentését ígéri. A kormány a gáz-teljesítménydíjak, illetőleg rendszerhasználati díjak változtatását tervezi, ami a távhőszolgáltatás számára biztosított gáz beszerzési költségét is mérsékli, így várhatóan a távhőszolgáltatás díja a gázfűtéshez képest nagyobb mértékben fog csökkeni. Végül, de nem utolsósorban az ÖKOPlusz program igénybevételével a lakóközösségek akár átlagosan 17%-os hődíj-költségmegtakarítást érhetnek el, úgy hogy ezzel egyidejűleg 10% mértékű alapdíjkedvezményt is kapnak.
Ezek tehát a távhő mellett szóló érvek, melyeket semmiképpen nem szabad figyelmen kívül hagyni. Átgondolandó továbbá, hogy a FŐTÁV maga kezeli a kinnlevőségeket, így a társasházak, lakásszövetkezetek gazdálkodását veszélyeztető adósságspirál nem alakulhat ki a fűtési díjak miatt. Szintén át kell gondolni, hogy a fűtési mód megváltoztatása miatt szükséges beruházást érdemes-e elvégezni, vagy más eszközökkel kell kedvezőbbé tenni a fűtési költségeket.
A kormányzati intézkedések ugyanis arra mutatnak, hogy a döntéshozók versenysemleges helyzetet akarnak teremteni, ilyen esetben márpedig azt a szolgáltatót érdemes választani, amely ugyanannyi pénzért többet és jobbat kínál.
A távhő kapcsán a leggyakrabban elhangzó felvetés a távvezetékek teremtette hőveszteség, valamint ennek mértéke és hatása a szolgáltatás költségére. Az alábbi ábra azt szemlélteti, hogy a hőszállítás okozta veszteség nem lehet oka a távhő magas költségének, hiszen az nem tér el, és nem is magasabb a fogyasztói tarifákban jól teljesítő országokban szokásos mértéktől. Az ábrán közölt adatok a vásárolt és az értékesített hő mennyiségének különbségéből származnak, vagyis auditált, mérésen alapuló, ellenőrizhető adatok.
Kijelenthető tehát, hogy a hő szállítása jó állapotú rendszereken történik, a hőveszteség mértéke alapján pedig nem mondható, hogy a hálózat elhanyagolt. További kérdés a hőtermelés, vagyis a tüzelés hatásfoka. A mai korszerű, kondenzációs tüzelőberendezések hatásfoka éves átlagban megközelíti a 100 százalékot. Vajon mi a helyzet a távhő kazánjaival, hogyan alakul azok hatásfoka? Nos, itt tudni kell, hogy a távhőszolgáltatók vagy saját termeléssel, vagy külső tulajdonú hőforrásokkal rendelkeznek. Budapesten például 85 százalékban külső forrásból származik a hő, amelyet jellemzően kapcsolt villamosenergia-termeléssel együtt állítanak elő. Az így keletkezett hőt szokás a köznyelvben „hulladékhőnek” nevezni. De milyen az így termelt hőnek a hatásfoka? A kapcsolt távhőtermelés hatásfokát a következő ábra mutatja be.
Mint az az ábrán is,látható, ma a legjobb kondenzációban termelt villamos energia hatásfoka 52 százalékos, ami kiemelkedően magas referencia hatásfokot jelent. Ugyanekkor a hőtermelésre jutó hatásfok 203 százalék. Hogy lehetséges ez? Ez a kapcsolt energiatermelés sokat emlegetett energetikai haszna, azaz a közvetlen vízforraláson alapuló hőtermelés energiahordózó-szükségletének fele is elég, ha kapcsoltan termelünk, és az így elért hasznot teljes egészében a hő oldalán számoljuk el. Sajnos ez az elszámolási gyakorlat Magyarországon még igen kevés hőtermelő esetében általános, annak ellenére, hogy törvény mondja ki: a kapcsolt termelés hasznát teljes egészében hőoldalon kell érvényesíteni. A hőtermelés energetikai hatékonyságához tehát szintén nem férhet kétség.
Na de akkor mitől drága a távhő, ha minden mellette szól? Nos, az egyik lényeges faktor a fogyasztás, a felhasználás hatékonysága. Az épületek központi fűtési rendszerei olcsó megoldásokkal úgy épültek meg, úgy, hogy nem volt mód a hőfok lakásonkénti, radiátoronkénti szabályozására. A lakások 85 százalékában a mai napig nincsen lehetőség erre. Az érintettek tehát csak az ablakok nyitogatásával tudják a belső hőmérsékletet szabályozni.
Fontos hangsúlyozni, hogy a lakások hőmérsékletének szabályozhatósága, az egyéni takarékosság feltételeinek megteremtése nem kapcsolódik a távhőhöz! Bármivel is fűtünk, az épület központi fűtési rendszere csak egy felújítás után üzemeltethető hatékonyan. Ebből nyilvánvalóan az is következik, hogy energia-megtakarítást is csak egy korszerű, szabályozható, az egyéni érdekeltséget érvényesítő fűtési rendszertől várhatunk. A felújítás tehát nem spórolható meg. A tulajdonosoknak csak arról kell dönteniük, hogy ezt állami támogatással, vagy teljesen saját forrásból akarják megvalósítani.
Távhő esetén a szükséges, átlagosan 150 ezer forintos beruházás felére vissza nem térítendő állami támogatás jár a FŐTÁV Zrt. ÖKOPlusz programjának keretében. Ezt a lehetőséget aligha érdemes kihagyni, hiszen az épület felújítását a fűtési módtól függetlenül, így is, úgy is el kell végezni.
Az egységárat befolyásolja, hogy ma a távhőszolgáltatók drágábban veszik a gázt, mint a lakossági fogyasztók. A pontos adatokat az alábbi táblázat tartalmazza.
Ez az „egyedülállóan piacellenes” megoldás a kormány javaslata szerint a következő árváltozáskor megszűnik, a 2008. évi árak nem csak a nagy tételű vásárlás, hanem a méretgazdaságosság elveinek is ellentmondanak. Lényegében arról van szó, hogy a távhő feldolgozott hőt biztosít, amelynek felhasználásához elég egy radiátor és a szabályozók. Más fűtési módoknál az energiahordozó átalakításhoz szükséges eszközök és energia díja további költséget jelent. Egyszerűen fogalmazva: a borsó és a borsófőzelék nem kerülhet ugyanannyiba, hiszen a borsó csak az alapanyag.
A sok-sok mérlegelendő tényező után nézzük meg, mennyi lehet a távhő költsége a 2009-2010-es fűtési idényben. A számításnál az összehasonlíthatóság érdekében az ősztől bevezetendő egyenletes díjfizetést vettük alapul. Ez az ár már láthatóan versenyképes.
Bizony, hihetetlennek tűnik, de nem árt elgondolkodni a számokon. A fenti kalkuláció 18 százalékos áfá-val számol, a gázárak miatt csökkenő hődíjjal, mérséklődő alapdíjjal, valamint az ÖKOPlusz programban elért 17 százalékos átlagos megtakarítással. A havi költség így egy átlagos budapesti lakás esetében 17 ezer forint alatt lesz havonta, az egyenletes fizetés miatt még télen is. A konstrukció nem számol azzal, hogy más fűtési módokhoz hasonlóan a díjat egyben fizetik a fogyasztók – ami egyébként további 5 százalékos alapdíjcsökkentő tényező lehetne –, mert ennek pénzügyi kockázatát a közösségek többsége nem meri vállalni.
Balog Róbert
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
31 hozzászólás
Tisztelt szerkesztőség!
Figyelemmel olvasgatom írásaikat. Kérem ne rombolják le az online újság szakmai tekintélyét ilyen cikkekkel, mint amilyen távhő szolgáltatásról írt Balogh Róbert cikke. ez tényleg egy PR cikk. Aki távhős lakásban lakik az tudja mennyibe kerül a távhő havonta. Pl: egy 55 m2 lakás alapdíja + HMV készítés 11.000,- Ft/hó!! a fűtési költség minimum 20.000,- Ft/hó 7 hónapon keresztül (számlák alapján). tehát egy normál (55 m2-es) lakás éves távhődíja ~272.000,- Ft (kedvezményekkel). Az alapdíj szemtelenül magas (~8000,- Ft/hó, 96.000 Ft/év), ezen kellene változtatni, de erről nem szólnak. A gázfűtés beruházási költsége kb 5 év alatt megtérül csak az alapdíjból.
üdvözlettel: Horváth Gábor
Kedves Horváth Gábor!
Mellélövés mindig előfordul, nem vagyunk hibátlanok. Mi próbálunk mindig semlegesek maradni, és mindegyik oldal véleményének helyt adni. Ez az internet előnye: egy cikknek soha sincs vége! Bárki reagálhat, és erősebb érveket sorakoztathat fel, mint a cikkíró. Balog Róbert is újra hozzászólhat.
Persze valahol meg kell húzni a határt, de úgy hiszem, a fenti cikk bőven a vonal felett van, mert nem sértő vagy botrányos, legfeljebb egyoldalú (ami bizonyos szempontból érthető). A FőTÁV nem fizetett és nem is fog fizetni semmit nekünk, azért jelent meg a kétségtelenül „irányult” cikke, mert igencsak kíváncsi voltam, mit lép a cég ebben a helyzetben. Most megtudtuk.
Köszönjük teljesen érhető és értékes véleményét, remélem, a mi szempontjaink is akceptálhatóak az ön és olvasóink részéről.
Teljesen egyetértek Veresegyházi Bélával, neki, mint egy (elektronikus) folyóirat főszerkesztőjének, az a feladata, hogy egy vitás kérdésben minden érintettnek megadja a szót. Örülök annak is, hogy Balog Róbert PR igazgató megtiszteli folyóiratunkat, hogy megismerteti az olvasókkal a FőTÁV álláspontját, még ha érvelése több ponton vitára késztet is.
A FőTÁV hődíja magasabb, mint a FőGÁZ hődíja. Ha a távfűtést alapvetően meghatározó kapcsolt erőművi rendszerek hatásfoka, ahogy Balog Róbert írja, 200% fölött van, míg az egyedi fűtésnél használt kondenzációs kazáné csak 100%, azaz az előbbi kétszer annyi hőt tud termelni ugyannyi földgáz felhasználásával, mint az utóbbi, akkor ennek a hődíjnak feleakkorának kéne lenni. Ha a gázt 5%-kal drágábban veszik, akkor mondjuk 55%-ának, ha a 10% a veszteség, akkor 60%-ának, de semmi esetre sem lehetne magasabb, mint a közvetlen gáztüzelés ára.
Ami a földgáz árát illeti, tudtommal az erőművekhez hasonló nagyfogyasztók 2,60 Ft/MJ összegért kapják, amihez 1000 Ft/(MJ/h) teljesítménydíj tartozik. A FőTÁV legnagyobb beszállítója, a Budapesti Erőmű 46% körüli éves igénybevétel mellett dolgozik, azaz egy MJ fogyasztásra vetítve körülbelül 25 fillérrel több, 2,85 Ft/MJ az ár, ami egy kicsit alacsonyabb, mint a 3,11 Ft/MJ nettó lakossági díj. A BE még ebből is éves szinten több százmillió forintot takarított meg azzal, hogy a gáz egy részét a szabadpiacon szerezte be. Ehhez képest elhanyagolhatónak érzem, ha a FőTÁV a maga 15%-os saját hőtermelésében az energia ára 3, illetve 5%-kal magasabbra alakult, mint a lakossági fogyasztóké, bár én ennek a csekély különbségnek sem tudom okát.
Az a magyarázat, hogy a távfűtés azért drága, mert sokat fogyasztunk, nem válasz arra a kérdésre, hogy miért drágább, mint egy ugyanolyan pazarló egyedi fogyasztóé. A borsó és a borsófőzelék feldolgozottságában levő különbséget, amit Balog Róbert említ, a lakó a meglehetősen magas alapdíjban fizeti meg. Nem hiszem azt sem, hogy a felhasználónak kellene foglalkozni azzal, ha a kapcsolt hőtermelés hasznát, vagy annak nagy részét a törvénnyel ellentétes módon az erőművek teszik el.
A piaci viszonyok számonkérését is problémásnak látom. Az őKOPlusz programban a távfűtött lakások állami támogatást kapnak a fűtésük korszerűsítésére, a fogyasztás csökkentésére, hasonló akcióról a központi fűtéses házak esetén nem hallottam. Aligha nevezhetjük az esélyegyenlőség irányába tett lépésnek azt sem, hogy augusztustól a gáz ÁFÁ-ját a mostani 20%-ról 25%-ra növelik, a távfűtését pedig 18%-ra csökkentik. Szóval megint Góliát hóna alá kell nyúlnunk a Dávid elleni harcában.
A távfűtés mellett és ellen számos érzelmekben gazdag véleményt láthatunk, hallhatunk. A mérnöki szakmához jobban illeszkedő, nem leegyszerűsített, elfogulatlan műszaki-gazdasági elemzést (akár a kamarától is) máig hiányolom.
Azt hittem, hogy csak a politikában létezik a demagóg kifejezés, de mint láthatjuk ma már ez a Főtáv fegyvere is.
Elsőként talán arra emlékeztetném Balog Urat, hogy jobban örülnénk, ha a Főtáv elsősorban szolgáltató lenne, nem jogkövető rabszolgatartó.
Jogkövető magatartásuknak köszönhetően ügyesen kiszervezték (offsore-technikával) a hőtermelést (ezzel a nyereséget is) a cégből és most azért sírnak, hogy a hulladék hőt földgáz áron kell megvenniük, természetesen hosszútávú szerződésekkel.
Mivel hosszútávon garantálják a (hulladék hő) mennyiségének vásárlását, kizárólag abban érdekeltek, hogy a jelenlegi pazarló fűtési rendszerek megmaradjanak. Ismereteim szerint van lehetőségük távfelügyelettel, szabad belátásuk szerint fűteni a lakóközösségeket, a fogyasztó beavatkozása, ellenőrzési lehetősége nélkül.
A cikk olvasása közben az olvasónak az-az érzése támadhat, hogy a Főtáv azonos az összes távhőszolgáltatóval. Szerencsére nem! Van olyan jogkövető távhőszolgáltató, ahol nem szervezték ki a hőtermelést és így 30-40%-al is kevesebbért számláznak, mint a távhőpiócák.
Ezen távhőpiócák folyamatosan „egyedülálló piacellenes” támogatásért kuncsorognak a kormánynál, ellenzéknél és így tették a távfűtést szociálpolitikai kérdéssé.
Ezen állami beavatkozások nyilván szavazatokat generálnak, de a fogyasztás legcsekélyebb csökkentését sem eredményezik, így biztosítva a tőke védelmét.
A Főtáv alapdíj csökkentése kizárólag a műszaki szakemberek nyomására történt meg, mivel korábban ez akadályozta a megtakarításra ösztönző beruházásokat, természetesen ennek ellensúlyozására felemelték a hő díját.
Az is érdemes lenne megvizsgálni, hogy ezen csökkentést következtében rövid időn belül mi módon háromszorozódtak meg a budapesti hatósági hulladékhő árai?
Ennek az átgondolatlan huszárvágásnak köszönhetően több lakóközösség akár 30% fölötti drágulást is elszenvedett, ezért – külön kérésre – ezen korábbi alapdíj-hődíj arányát vissza kérhették, ennek jelenlegi díjáról nincs hivatalos tarifa a honlapukon. (Természetesen ebben az esetben is közelharcot kellett többeknek vívni a Főtávval, ugyan is próbálták a legtávolabbi időpontot a visszaállításra kitűzni.)
Ez bizonyítja, hogy enyhén szólva itt is csúsztat Balogh Úr.
Az ÖKOPlussz egy itt a piros hol a piros játék, egy átgondolatlan támogatási rendszer, ugyan is olyan elszámolást támogat (költségosztó), ami hiteles elszámolásra alkalmatlan, de arra tökéletesen megfelel, hogy egy 10 éves rabszolgatartói szerződéssel jutalmazza a fogyasztót, aki a Főtávval csináltatja meg.
Természetesen, ha közvetlenül ez alapján kíván valaki a Főtávnak fizetni az is lehetséges, büntető tarifa ellenében.
A független teljes szabályozhatóság egy panel épület történetében egyébként is abszurd, mivel statikai problémákat okozhat és mivel a lakások között nincs szigetelés, értelmetlen irreális számlázási vitákhoz, veszekedésekhez vezetett több lakóközösségnél. (Ismerek olyan családot, aki még a szomszédjait is kerüli, mivel ő minden évben visszakap a Főtávtól, természetesen a többiek rovására.)
Kérjük szépen bemutatni azokat az „auditált, méréseken alapuló, ellenőrizhető adatokat” a számunkra biztosítani szíveskedjen amikre hivatkozik, mivel eléggé nyilvánvaló, hogy valami el lehet számolva. Nehezen hihető, hogy jobbak az adatok azoknál a nyugat európai országoknál, ahol szigeteltek a gerincvezetékek. Ismereteim szerint a Főtáv a (hőcserélő) hőfogadó után helyezi el a mérőit (néhány esetet leszámítva), így méginkább kérdéses lehet az adatszolgáltatás hitelessége. A pontosság kedvéért területi egységenként kérjük az adatokat!
Talán még egy gondolat a kapcsolt energiatermelésről.
Mint látható ennek legtöbb előnyét a termelő könyvelheti el – ami normális, mivel ő fektetett be -, de ne feledjük, hogy a gázmotorhoz szükséges földgáz beszerzése rendkívül ingatag, az ára borsos, a tárolása igen költséges, az égéstermékében tízszer annyi káros anyagot találhatunk, mint egy modern kazánban. Amennyiben a decentralizált égetéshez hasonlítjuk, akár 40-szeres is lehet a különbség.
Az már csak hab a tortán, hogy kőolaj után gáztüzelésű erőműben és gázmotorral lehet legdrágábbam előállítani villamos energiát, ami rontja hazánk versenyhelyzetét, nehezíti az életkörülményeinket.
Természetesen a CO2 kibocsátást semlegesítése is egy külön feladat.
Összegezve: a magas hatékonyságnak lehetnek elviselhetetlen terhei, fel kellene már ébrednünk.
Észre kellene már venni, hogy a földgáz használata – a jelenlegi ára miatt – luxus egy egyre szegényedő országnak, különösen a távfűtési rendszerekben, más utakat kell keresni!
Valós megtakarítást ösztönző támogatásokra van szükség!
Egyetértek Kálmán László érvelésével, és Horváth Gábor gyakorlati számpéldáját alá tudom támasztani saját tervezésben és kivitelezésben megvalósult távhőről való leválasztási munkánk, valós üzemelési tapasztalataival.
2006 év tavaszán készítettem egy vidéki szálloda számára megtérülési tanulmányt az önálló gáztüzelésre való átállásról (fűtés és HMV termelés, a hasznos fűtött alapterület 2500-3000m2 között).
2005 évben kifizetett távhőszámla összesen ~7MFt, az akkori gázár ~65Ft/m3 (a megtérülés számításánál figyelembe vett, nem lakossági). Kielemezve a távhőszámlák tartalmát és elvégezve a számításokat, prognosztizáltam 2,5-3MFt éves gázszámlát.
2006 őszére mire begyújtottunk a gázkazánokba a távhő hődíja 70%-al drágult meg, a földgáz ára pedig 64%-al. Tehát nem a 65Ft/m3 árú földgázzal gyújtottunk be, hanem a 107Ft/m3 árúval. Ezen az áron is tartottuk a 3MFt alatti teljes évi gázszámlát. Azóta a földgázár még emelkedett.
Ezekkel az új arányokkal a beruházás nagyjából két fűtési szezon alatt megtérült.
Az adatok mind a valós üzemeléskori gázóra állások alapján lettek leellenőrizve.
Ezek nem pusztán elméleti és rajzasztal melletti számítások, természetesen ezeket is elvégeztem, hanem a gyakorlatban is igazolták magukat, így ahogy leírtam.
(Az egy más kérdés, hogy a műszaki szükségességből fakadó pluszmunkákat, szerződés szerint, és ha már ott vagyunk csináljuk már meg még ezt is meg azt is c.alatt végzett pluszmunkákat mind a mai napig nem fizették ki. A kerékkötő a Vállalatnak az a jogásza, akinek a jogi irodáját szintén leválasztottuk a távhőellátásról – ő okulva a cég számára készített megtérülési tanulmányból, baráti áron, esetében a megtérülés egy fűtési szezon.
Ezek az emberi gyarlóság, és a hazai jogi és közállapotok tárgykörébe taroznak, de sajnos nagymértékben kihatnak a munkakedv és a van-e értelme csinálni bármit is c. mozgatórúgó lassulási együtthatóra. Jelen állás szerint mindenki abból az elenyésző kisebbségből akar megélni aki még kézzelfogható új értéket produkál. Sajnos a szakmánk hazai gyakorlásához ezek a körülmények is hozzátartoznak.)
Sajnálattal olvasom, hogy demagóg lennék, sőt Horváth Gábor szinte egyensen hazugnak nevez hiszen tudja, az annyi nem annyi. Jelzem, magam nem szóbeszéd alapján állítottam, hogy mennyi kerül a távhő. Hődíj: 3619 Ft/Gj, amiből 200 forint a kedvezmény GJ-ként jelenleg. Az alapdíj 481,44 Ft/év/ légköbméter. Az átlagos fogyasztás 43,1 Gj/év,ebből 33,1 a fűtés, a többi a hmv. Az elért megtakarítás az ÖKo programban 17% a fűtési hőmennyiségben. Az alapdíjból a korszerűsítő 10% kedezményt kap. Ha vállaja az egyben fizetést, mint a gáznál, toábbi 5% az alapdíjból. Ez a jelen állapot. Amit leírtam, az a gázárváltozás, és a Főtáv alapdíjcsökkentési leheőségeit is tartalmazza. Kérem tehát Horváth Gábort, ha kételkedik a számokban keressen meg. Ha kiderül, hogy nincs igazam, azt szívesen elismerem. Egyébként nem értem, miért lenne felháborító, ha ezt a célt tűzzük ki, Nyilván az nem nem baj, ha olcsó lesz a fűtés. Hacsak az üzleti érdekt nem veszélyezteti.
Végül két további megjegyzés: Az erőmű állami tulajdon volt, eladása ellen a FőTÁV Budapesten akkoriban is tiltakozott. Így az a gonolat, amely szerint jól eladtuk a hőtermelőket, mostmeg sírunk nem áll meg.
Azt se felejtsük el: a fogyasztott mennyiség és az ár szorzata adja a költséget. Ezért korántsem mindegy szabályozható-e a fűtés, vagy sem.
Utolsóként: a távhőszolgáltatók, így a FőTÁV semmilyen támogatást, vagy szubvenciót nem kér, és ilyet 1991-óta nem is kapott.
Üdvözlettel: Balog Róbert
Tisztelt Balogh Úr!
Bocsánat, néha velem is előfordul, hogy összemosom a Főtávot más távhőszolgáltatókkal, a kiszervezés a FőTÁV, csak egyes területein valósult meg, Főtáv asszisztenciával, mivel az Önök területeire épültek.
Amikor az erőmű állami tulajdobban volt, a hulladék hőnek, hulladék ára volt.
A távhőszolgáltatás folyamatosan kapott és kap támogatást, közvetve, közvetlenül, pályázatok útján!
Nagyon kíváncsian várjuk a távhővezetékek „auditált, méréseken alapuló, ellenőrizhető adatait”.
Tisztelt Kálmán László!
Mivel nekem úgysem hisz, felajánlom, hogy győzödjön meg saját szemével a dolgokról, például a hőveszteség mértékéről, természtesen adatok alapján. Csak az egyszerűség kedvéért két szó az okokról. Dánia például 20%-os hőveszteséggel rendelkezik. Ennek oka, hogy ott nagyok a szállítási távolságok, és akár családi házak is rendszerben vannak. A hőveszteség tehát a vezeték minőségétől és a hősürüségtől függ. Auditált datot szívesen adok, de győződjön meg róla személyesen, illetve tegye fel egyéb kérdéseit is, én állok elébez. Ugyan ezt szeretném javasolni kiszervezés ügyben. Én úgy tudom, hogy, a hőnek 2006 végéig hatósági ára volt. A MEH állapította meg. Ezt követeően az árampiac liberalizációja után lett a MEH bázison szabadáras. A FőTÁV hőárai a hatósági árnál alacsonyabbak voltak mintegy 10%-al. Erről az állapotról indultunk tehát, de a hőtermeléstről személyesen szívesen adok számokat, olyanokat is, amelyeket itt nem teszek közzé.
Ami az épületek szabályozást illeti: mit kéne tenni? Ne nyúljunk hozzá a fűtési renszerekhez? Csak a teljeskörű, többmilliós rekonstrukció a megoldás? Várom véleményét.
Balog Róbert
De, ha ilyen alacsony a hálózati veszteség, ha ilyen magas a hőtermelés hatásfoka, ha az energiahordozót mindenki körülbelül azonos áron veszi, ha a kapcsoltan termelt áram átvétele kötelező, a legmagasabb lakossági árnál 25%-kal magasabb összegért, akár mondjuk az olcsóbb üzemű Paks teljesítményének visszafogásával is, ha ennek hasznát a törvény szerint a távfűtés árában kell érvényesíteni, ha a járulékos költségek az alapdíjba vannak beépítve,
miért magasabb a távfűtés hődíja, mint a földgázé?
Tisztelt Zöhls András!
Köszönöm szépen az érdemi kérdést. Úgy gondolom, hogy erről nagyon fontos lenne minél szélesebb körben beszélni.
1. Az, hogy az energiahordozót mindenki azonos áron veszi, nem előny. Piaci alapú árképzés esetén a nagyfogyasztók olcsóbban jutank gázhoz, ez így van minden európai országban, kivéve nálunk. Ennek oka, hogy a hőtermelés és szállítás költségei rárakódnak a gáz árára.
2. Egyszer már tényleg szembe kéne nézni azzal a ténnyel, hogy: „a kapcsoltan termelt áram átvétele kötelező, a legmagasabb lakossági árnál 25%-kal magasabb összegért, akár mondjuk az olcsóbb üzemű Paks teljesítményének visszafogásával is, ha ennek hasznát a törvény szerint a távfűtés árában kell érvényesíteni” akkor ez a pénz hol van. Nyilván a hőtermelőknél. Ennek mint fent írtam történelmi okai vannak. Amikor a hő ára még hatósági áras volt – 2006 végéig – úgy állapították meg a hődíjakat, hogy ez a két idézett szempont nem teljesült. Ezt abból lehet tudni, hogy ahol az önkormányzat vagy a távhőszolgáltató tulajdonában van a hőtermelő, ott ezt az két elvet érvényesíteni tudják. Ígyen városokban a távhő olcsóbb mint a gázfűtés már most. Ott tehát a hődíj Pl. Győr nem magasabb. Megoldás: Kéne egy egyszerű szabály, miszerint a két elv a hőárak megállapításban is érvényesüljön. Nehéz ugyanis egy volt hatósági ár bázisán úgy alkudni, hogy a hőtermelőnek nincs versenytársa.
3. A lapon sok kritikát kapott a fűtéskorszerűsítés, az Öko program. A korszerűsítés ugyan a versenyhelyzetet nem érinti, de a fogyassztó pénztárcáját igen, sőt a többség azt vizsgálja, hogy egy szebályozható, takarékosan üzemeltetett fűtési rendszer és a szabályozatlan panellakás költségei hogyan alakulnak. Szerintem tehát kulcskérdés, hogy miként kell korszerűsíteni a nagy 30-200 lakásso épületel központi fűtési rendszereit költséghatékonyan, tehát úgy, hogy azt ki tudják fizetni a tulajdonosok és 2-3 év alatt megtérüljenek.
Tisztelt Zöhls András!
Úgy érzem az Ön által megfogalmazott kérdés az, amivel igazán érdemes fogalalkozni. A rövid válasz: a távhő előnyei számosak ugyan, de semmit nem érnek, ha fogyasztónál árban nem jelennek meg. ennek módja pedig nem az elvetelen támogatás. Ennek módja a hátrányok kiküszöbölése. Ha a kötelező átvétel+KÁT az a termelőkön át tudna jutni a távhőt használókhóz és ha kapcsolt termelés a cikkben bemutatott módon kerülne elszámolásra, akkor senkinek semmi gonja nem lenne. A példát is mondok: a kapcsoltan termelt hő gázigénye 0,5-ös szorzót jelentene, ehhez képest van olyan termelő, ahol ez az érték 1,08 a hő árát megállapító árképletben.
Nem kell akkor mondanom, miből jön ki a magas hőár.
sajnos azonban e helyett mindig fontos részletkérdésekkel fogalakozik mindenki.
Üdvözelette: Balog Róbnert
Nem elsősorban engem kell meggyőzni, hanem a szakmát és a fogyasztót, azért nyugodtan tessék nyilvánosságra hozni az adatokat, területi egységenként.
Azt is szeretném tudni, hogy a csúcskazánoknak és a hőközpontoknak külön-külön mekkora az auditált vesztesége, utána beszélhetünk a szekunder oldalról.
Üdvözlettel: Kálmán László
Tisztelt Igazgató Úr!
Először is köszönöm gyors válaszát, és örülök, hogy a kiinduló ponttól, ahol egyértelműen csak a felhasználók pazarló viselkedése került pellengérre, egy kicsit előrébb léptünk. A fórumon az első hozzászólásomat ezzel a mondattal zártam: ”A távfűtés mellett és ellen számos érzelmekben gazdag véleményt láthatunk, hallhatunk. A mérnöki szakmához jobban illeszkedő, nem leegyszerűsített, elfogulatlan műszaki-gazdasági elemzést (akár a kamarától is) máig hiányolom.”
Ugorjunk hát neki, persze a műfaj kereteinek megfelelően most mégis kicsit leegyszerűsítve a kérdést.
A FőTÁV legnagyobb beszállítója az Electricité de France tulajdonában lévő Budapesti Erőmű (BE). Ennek négy telephelye van, a kispesti (2004), az újpesti (2002), a kelenföldi (1995/2006) erőmű, valamint Révész fűtőmű, ami csak a távfűtés céljait szolgálja. A BE természetesen nagyon összetett rendszer, de most tekintsük az egészet egyetlen fekete doboznak. A cég 2007-ben kb. 19.000 TJ energiát vásárolt, 99%-ban földgáz formájában. Ebből részint elektromos áramot, részint hőt termelt. Az eladott elektromos áram 1600 GWh, ami hőegyenértéken 5760 TJ, az elégetett 19.000 TJ 30%-a. Az eladott hő (alapvetően forró víz) 7500 TJ, ami 40%. Tehát a rendszer együttes hatásfoka 70%, ami az éves szintet és a több elemes összetételt tekintve nem rossz. De nem is annyira jó, amennyire hirdetjük. Ha ugyanezt a 7500 TJ hőt a 100% éves hatásfokúnak tekintett kondenzációs kazánnal, az 5760 TJ hőegyenértékű áramot egy nagyon jó, 50% hatásfokú erőművel állítjuk elő, ennek energiaigénye:
7500+5760/0,5=19.020 TJ, gyakorlatilag az előbbivel egyezik, úgy az elégetett gáz, mint a szennyező anyag kibocsátás tekintetében.
Nézzük az árak alapján. A BE 1 kWh áramot kb. 27 Ft áron tud eladni. Ez hőegyenértékre számolva 7,5 Ft/MJ. 3 Ft/MJ földgáz árral és a 30% az elektromos termelésre vonatkozó hatásfokkal számolva az 1 MJ hőegyenértékű áram előállítása 3*1/0,3=10 Ft földgáz elégetését igényli. A BE működési költségeinek 86%-a a tüzelőanyag, 14%-a személyi, üzemeltetési, karbantartási költség. Tehát erre a 10 Ft földgáz árra rárakódik még 1,7 Ft egyéb kiadás. A 7,5 Ft bevételre tehát 11,7 Ft kiadás esik, a hiány 11,7-7,5=4,2 Ft. Ezt kell behozni a hő értékesítésből. Az 1 MJ hőegyenértékű áram előállítása mellett termeltünk még 1,33 MJ hőt is. Hogy fedezzük a hiányt, ezt 4,2/1,33=3,15 Ft/MJ áron kell eladni, ami pont a földgáz lakossági ára. Ha erre rászámítjuk a 10% szállítási hőveszteséget és a keringtetés költségét, ott vagyunk a FőTÁV 3,6 Ft/MJ hődíjánál. Nem nagyon csökkentettük a gáz felhasználását, az emissziót, egy korszerű szétválasztott rendszerhez képest, az áramtermelésre országos szinten többlet terhet raktunk, a franciák nem lopták ki a szemünket, viszont a távfűtés mint szitokszó épült a nyelvünkbe, akinek egy kis pénze van menekül előle, mi végre volt hát a teremtés?
Véleményét kíváncsian várom.
Tisztelt Zöhls András!
Akkor szakmázzunk. Én ezt egy kicsit másképpen látom, az alábbi példa valós, de nem szeretném nevesíteni. Arra világít rá, hogyan látjuk mi a kapcsolt termelés hasznát és azt a kérdést láttatja, hogy mi mennyibe kerül. Nyilván ebben a kérdésben Ön is mi is csak a rendelkezésre álló adatok alapján számolhatunk.
Ha a példámban szereplő kombinált ciklusú erőmű a hőkiadás megszűnne, az erőmű nettó villamos hatásfoka kombinált ciklusú üzemmódban 41%, az értékesített villamos energia fajlagos tüzelőanyag-felhasználása pedig 8,780 GJ/MWh lenne. Az erőmű energetikai hatásfoka tisztán kapcsolt üzemmódban 84%, ( vagyis magasabb az Ön által feltételezz értéknél) azaz 1 GJ bevitt tüzelőanyagból 0,43 GJ hő- és 0,41 GJ (=0,114 MWh) villamos energia-értékesítés történik.
A ma, újonnan épülő, tisztán kondenzációs kombinált ciklusú erőművek referencia-hatásfoka a CHP-direktíva szerint 52% (=6,923 GJ/MWh), azaz a hőkiadás miatt a példában szereplő erőműből értékesített villamos energia fajlagos tüzelőanyag-felhasználása 8,780-6,923=1,857 GJ/MWh-val romlik. Véleményünk szerint a tüzelőanyag-mennyiség ezen különbsége terheli a távhőtermelést.
A példában szereplő erőmű esetében ez azt jelenti, hogy a kapcsolt-üzemmódban termelt hő elismerhető fajlagos tüzelőhő-felhasználása – szemben a BERT által alkalmazott 1 körüli értékkel – mindössze 0,49, úgy is mondhatnánk, hogy a termelt hő hatásfoka 203%!.
Ez azt is jelenti, hogy az erőműben a hődíj gázdíj hányadára a mindenkori gázdíj 0,49-szerese, azaz jelenleg kb. 2.577 * 0,49 = 1.268 Ft/GJ lenne az az érték, amely a kapcsolt termelés hasznát teljes mértékben az azt lehetővé tévő hőpiac oldalán számolná el.
Másik megközelítésben persze azt is mondhatnánk, hogy a példa szerint a hőtermelés miatt 14,444-11,389=3,055 MWh villamos energia értékesítése maradt el, amelynek értéke 26,33 Ft/kWh-val – azaz jelentősen felülbecsülve – 80.442 Ft, és amelyből 80.442/43=1.871 Ft/GJ adódik.
Akár így, akár úgy, de a fenti két módszer szerint meghatározható 1.268 – 1.871 Ft/GJ értéktartomány jelentősen elmarad a jelenlegi állapotra meghatározott hődíjtól.
Megjegyzendő, hogy 1 GJ hőre 1 GJ-nál kevesebb tüzelőanyag elszámolására jó példát mutat a több kombinált ciklusú hőtermelő, amelynél a a kapcsoltan termelt hő hődíja csupán 0,4235 GJgáz/GJhő fajlagos tüzelőanyag-felhasználással kerül meghatározásra.
Ha pedig a fenti modell egyik helyen működik, akkor és a hőtermelőnek gazdaságos, akkor valami mégisincs rendben a dolgban. Az Ön által bemutatott számítás lényegében azt támasztaná alá, hogy nem lehetséges jó áron hőt előállítani a kapcsolt termelésből. Erre azonban több cáfolat is létezik Budapesten is, meg vidéken is.
Megjegyzem: nem állítottam, hogy a franciák kilopják a szemünket. Az állításom mindössze annyi, hogy a kapcsoltan teremlő kombi erőművek egyébként tudnak olyan hőárat adni, ami versenyképes távhőt eredményez. A jó ár egyébként számolva is kijön mint a példából is látszik, ha a hasznot a hő oldalára tesszük. Nem kívánom megoldani azt a kérdést, hogy egy-egy termelő erre miért nem képes. A fogyasztók érdekében az a dolgunk, hogy megoldjuk ezt a problémát, mégpedig úgy, hogy vagy megállapodunk a hőtermelővel, vagy keresünk olyat, aki tud megfelelő árat adni.
Azt is szeretném jelezni: írásomban nem tekintettem unikális megoldásnak a fogyasztói oldali hőfelhasználás csökkentését. Az jeleztem, ott is van mit tenni a szorzat egyik tényezőjének befolyásolására. a másik tényező nyilván az egységár, azon belül pedig a hő ára. A sikeres, fejlődő távhővel rendelekző országok péládája azt igazolja, hogy a jó hőár a távhő versenyképességének a titka. az alacsony fogyasztás pedig minden felhasználónak elemi érdeke. ebből jön ki a költség a fogyasztó számára.
Természetesen hozott anyagból dolgozunk, amikhez Igazgató Úr, munkakörénél fogva könnyebben, és szélesebb körben hozzájuthat, mint én. Nevesített, alátámasztható adatokat természetesen elfogadok, az Ön példája azonban nem ilyen volt, én az MVM észak-budai fűtőerőművét sejtem mögötte. Ha igazam van, akkor ezek inkább elméleti számok, mivel ez az egység még csak most, 2007 legvégén kezdett üzemelni, nem sok gyakorlati tapasztalat van mögötte.
Az én adataim a BE honlapján, http://www.budapestieromu.hu hozzáférhetőek. Hasonlóan mindenki megtekintheti a Főtáv másik szolgáltatójának, a svájci ATEL tulajdonában levő csepeli erőműnek a jelentését. Mindkettőt több éves üzemeltetési tapasztalat támasztja alá, az általuk közzétett számok hitelességében nem volt okom kételkedni. Ha a Főtáv tud ilyenről, módjában van vizsgálatot kérni.
Bár a terjedelmi korlátok miatt igyekeztem rövid lenni, de megírtam, hogy az általam leírtak egy több telephelyes, összetett, generátorokból és kazánokból álló rendszer egész éves hatásfokát mutatják, a leállás és újraindítás veszteségeinek és az önfogyasztásnak figyelembevételével, lecsupaszítva a megvett és eladott energiák mennyiségére. Nem a turbinától, hanem az egész erőműtől kapjuk a hőt.
Az Ön példája egy laboratóriumban kimért, a legjobb hatásfokán üzemelő berendezésre vonatkozik, ahol a termelt áram kinyerhető hőtartalma éppen egyenlő az igényelt hővel, nincs szükség az áramtermelés visszafogására, vagy a kazánok beléptetésére, ami valljuk be, nem túl életszerű. Hasonló nagyvonalúsággal átugrotta azt a kérdést, hogy ezeket a rendszereket is emberek működtetik, akik után bért és járulékot kell fizetni, vagy hogy itt is szükség van a berendezések időszakos karbantartására, vagy cseréjére, valamilyen alapdíjra, amit a fogyasztó fizet. Ezt a Főtáv a saját esetében az energiaköltség felében (két éve még annak egészében) határozta meg, a BE esetében ez annak mindössze a hatoda. 57 milliárd Ft forgalom mellett 2007-ben így is produkált 870 millió Ft (1,5%) mérleg szerinti eredményt.
A feladott magas labdát, amikor a számításában 2,57 Ft/MJ aktuális erőművi gázárral számol, az eddig hangoztatott 3,30-cal szemben, nem ütöm le, maradok a 2,90 Ft/MJ, lekötési díjjal kiegészített összegnél, bár lehet, hogy a szabadpiaci beszerzést figyelembe véve, Önnek van igaza.
A hőtermelés miatt kiesett áram áránál is számol a KÁT-tal, a számítását nem sikerült megfejtenem. A KÁT alapon számolt áram másfélszer annyiba kerül, mint akár az import (2008-ban az átlagár 25,2 illetve 16,5 Ft/kWh). A jelenlegi teljes magyar áramtermelés mintegy negyede kapcsolt erőművekben történik, ahol a lehetségesnél alacsonyabb a hatásfok, azaz magasabb a primer energia felhasználás, mint ha csak elektromosságot termelnének, viszont az állam évente százmilliárdhoz közeli támogatást fizet rá, hogy a hulladékát fűtésre használjuk. Hogy pont ott, annyiért és annyi legyen erre az igény, amennyi hulladék hő rendelkezésre áll, ahhoz a mienkénél nagyobb szerencse kellene.
Természetesen nem állítottam, hogy nem lehet (kérdés, mennyire) gazdaságosan kapcsolt rendszereket üzemeltetni, mindössze azt, hogy Budapesten ez nem sikerült. Leginkább a lustaságot kárhoztatom, amivel egy ilyen nagy tételnél senki sem hajlandó precízen végigszámolni az egész folyamatot, vagy titokban tartja az eredményt.
Hol vagyunk gyengébbek, mint mondjuk topon levő Győr? (Csoda ott sincs, a gázmotoros rendszer a GYőRHő tulajdona, 0,9 a távfűtés/gáz hődíj aránya.) Rossz a tulajdonosi összetétel, egységes termelői és elosztói rendszer esetén esetleg bizonyos kettőzött funkciók megszüntethetők lehetnének, nem lennének szerződéses viták? Megvehetné-e a Főtáv a termelőket, vagy a termelők a Főtávot? Milyen a berendezések korszerűsége, üzemeltetési módja, többet is kihozhatna-e az erőmű a mai 70% évi összhatásfoknál? Nem kellene-e a diverzifikáltabb primer energiaforrás irányába nyitni? Jó-e a rendszerek nagysága? Ha váratlanul felére csökkenne a hőfogyasztás, a veszteség nominálisan maradna a mai mértékű, százalékosan a duplájára nőne, azt mindenképp fizetni kellene. Mi az, ami a valós kötöttségek és anyagi lehetőségek mellett megtehető, és mi az, amit érdemes is megtenni? Az ÁB döntés után hagyjuk az egészet a fenébe, és támogassuk inkább a leválást, utána az épületek és rendszerek korszerűsítése legyen a lakók dolga? Csak Budapesten és csak a tervezett 8% ÁFA különbözeten ezzel évi közel 4 milliárd Ft-ot takarít meg az állam, a Panel és Ökoplusz költségeiről nem is beszélve. Mind vizsgálható, számítható dolog, amit úgy látom, senki nem akar elvégezni, mindenki több-kevesebb indulattal ugyanazt a mantrát hajtogatja, amiben már alig van, aki hisz.
Igazgató Úr azt írja, hogy nem kívánja megoldani annak kérdését, hogy a Főtávot kiszolgáló erőművek, másokkal ellentétben miért nem képesek piacképes hőárat adni. Ha nem tudnak jobb szerződést kötni, keresnek más beszállítót.
Hát azt hiszem a 24. órában vannak. Vagy már utána,
Tisztelt Zöhls András!
Köszönöm, hogy érdemben foglalkozott az érveimmel. A szakmai alapú számolós érvelést szeretném még folytatni, de ehhez kérek egy csepp időtt, mivel most egy röpke reakcióra van csak módom.
A példában szereplő erőművekről. Én boldogan adnám meg az erőművek összes paraméterét, talán nem kell magyaráznom, hogy miért nem teszem. A lényeg a példában szereplő erőmű nem az MVM. Lényeges kérdés azonban, hogy elméleti modellnek tekintünk-e egy modellt, vagy sem. Én természetsen nem tekintem elméletinek a modellt és teszem ezt azért, mert az Ön által említett két erőmű árai között is éppen megtalálható az elméleti modell alapján adódó különbség.
Az egyéb költségek: valóban van kazán az erőművekben, nem megy mindig a turbina, de ha megy, annak miért nincs jó ára? A szerződésekben ugyanis külön ára van az eltérő technológiával termelt hőnek, s az árat el is számolja minden termelő. Egyébként kazánban nem érdemes hőt termelni, a távhő nem erre való.
Másik kérdés az alapdíj: én készséggel elfogadom, hogy a termelésnek van alapdíja az erőműben is. Azt azonban jelzem, a hő árába csak azt tessék beszámítani, ami a hőátadás miatt jelentzik kizárólag. Ami egyébként is alapdíj azt nem a hőpiacnak kellene megfizetnie. Például: az erőműnek tartania szükséges olajat, mint alternatív tüzelőanyagot. Ez a biztoság nyilván okoz többletköltséget az erőmű számára, de csak akkor kell ezt a távhő esetében alapdíjként felszámolni a költségek közé, ha fűtés miatt jelentkezik. Csakhogy olajat azért kell tartania az erőműnek, hogy áramot tudjon termelni, nem azért, hogy fűtani tudjon. Másként fogalmazva: az olaj és költsége az áramtermelés része, nem a fűtés miatt van. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan berendezések az erőműben, ami csak a hőátadás miatt van ott. Vitathatatlan, hogy ennek költsége bekerül a hőárába.
A számításra mint ígértem visszatérek.
Az ÁB döntés utáni felszámoláshoz egy-egy gondolatot tennék. Igen, lehet felszámolás mellett dönteni, az egy megoldás, igaz nem a problémára, csak legfeljebb a helyzetre. Ez a megoldás irdatlan pénzbe kerül. Csak néhányat említek a költségek közül: jelenlegi távhőszolgáltató vagyonának elvesztése, a felszámolás költségei, a gázhálózat fejlesztése, a Budapesten 3-5 ezer, országosan több mint 13 ezer kazán megépítése. Mindeközben a gáz mint energiahordozó max. 15 év, utána olyan drága lesz, hogy nem lehet majd megfizetni persze ezen lehet vitakozni, hogy van 20 év is, de nem megoldás.
Az áfa-különbség 7% lesz, ami országosan 10 milliárdba kerül.
Viszont: a távhőnek nincs köze az épületek felújításhoz. Ami panel és az öko programban támogatásként kimegy, az a lakosságé. A házaikra, a lakásaikra költik az emberek. És attól, hogy egyedi fűtésre térnek át, csak nő az igényük a támogatásra. A radiátor, a cső, a szelep, számára mindegy, hogy távhővel, vagy mással állítják elő a hőt, ahogy a hőveszteség sem ismer távhős és egyéb hőt.
Végezetül, ma Európában nincs olyan állam, amelyik ezt az utat választja. Viszont több város gondolja úgy, hogy 5-10 éven belül el kívánja érni azt az állapotot, amikor fosszilis tüzelőanyag nélkül tudja működtetni a várost. Ennek alapja pedig a fűtési oldalon a távhő, ami képes összegyűjteni a sokféle módon nyert energiát. Na ezért nem kéne ezt a döntés meghozni. Meg lehet persze, de utólag nehéz lesz már magyarázatot fűzni hozzá, mint azt, hogy akkor jó ötletnek tűnt. Én egy hatékony és fejlődőd távhőért harcolok, nem egy vegetálásért.
Kérek egy kis türelmet és küldök számokat is, az érveim mellé, de sietve nem akarok válaszolni.
Tisztelt Igazgató Úr, én sajnos elkövettem a kapkodás hibáját, a fentiekben egy ponton túloztam, a kapcsolt rendszerben termelt éves elektromos teljesítmény ugyan tényleg kb. 9000 GWh, amihez 48 PJ (13 300 GWh, az elektromos teljesítmény másfélszerese) hőteljesítmény adódik, de ennek a 9000-nek csak a fele, 4600 GWh kerül KÁT mérlegkörben értékesítésre. A hő egy része persze nem lakossági felhasználású. A támogatás valahol 11 Ft/kWh környékén van, tehát éves szinten ez nem az általam fent írt száz, hanem csak ötven milliárd forint kiadás (ez sem kevés), amit az áram fogyasztói árában fizetünk meg. Ha ez a pénz a hő oldalon jelenne meg, az kb. 2Ft/MJ árcsökkentést jelentene, de akkor az áram termelése lenne veszteséges. Szóval ezt a korszerű, magas hatásfokú, környezetbarát, energiatakarékos megoldást elég sokfelől kell megtámogatni, hogy valahogy életben maradjon.
A panel és öko programok persze a lakosságnak szólnak, de jellemzően a távfűtött házakban és nem az egyedi, vagy központi fűtésű házakban élő lakosságnak, valahogy az előbbieket érzi mindenki segítendőnek, pedig ahogy Ön írja: ”a radiátor, a cső, a szelep, számára mindegy, hogy távhővel, vagy mással állítják elő a hőt, ahogy a hőveszteség sem ismer távhős és egyéb hőt.”
A távfűtés fölszámolása nekem sem rokonszenves gondolat, de ha elér a kiválás egy adott mértéket, nehezen elkerülhető, érdemes erre is számítást végezni. A 13 000 kazánház létesítése tízmillió forintos átlagos összköltséggel 130 milliárd forint, mondjuk a távfűtéssel kapcsolatos éves támogatások négyszerese, ötszöröse, nem elképzelhetetlen összeg, amúgy azt zömében a lakosok fizetnék. Munkahelyek megszűnnének, de munkahelyek születnének is vele. Európa előtt persze kissé pironkodhatnánk.
Ami a véges földgázkészleteket illeti, ez nem csak a lakosság gondja, a távfűtés is gyakorlatilag ezen az egy lábon áll.
Nézegettem a Főtáv megújult honlapján a 2007-es adatokat. A cég az akkori 2,30-as földgáz árak mellett 8,5 milliárd forintért állított elő saját maga 2,24 millió GJ hőt, ami valami 3.80 Ft/MJ körüli egységár. A továbbiakban szükséges 10,2 millió GJ hőt 23,8 milliárd forintért vette, ami olyan 2,30 Ft/MJ-t (gyakorlatilag a gáz árat) jelent, ami az előbbi mindössze 60%-a. Nem ő a leggyengébb láncszem. Természetesen örülök, ha belépett a körbe egy olyan szereplő, aki az Ön által reálisnak tartott 1,50 Ft/MJ körüli áron ad hőt. Sajnálom hogy titok a kiléte, de az eredmény a lényeg, ami gondolom, hamar megjelenik az árakban is.
Az átgondolt számsort kíváncsian várom.
Kedves Vitázók!
Egy ismerősöm szavaival élve: játsszunk kisebb alapon, de készpénzben. Hogy is van ez?
Nagyon pici dolog: fővárosunk XVIII. kerületében, egy volt szocreál lakótelep (Lakatos) távfűtött, átlagos, 51 nm alapterületű lakásának melegvíz készítési célú hődíjáról van szó.
Ágoston Katalin vagyok, jelszavam szerint is: fogyasztó. A minap a közös képviselettel történő adategyeztetéshez, elszámoláshoz a Főtávtól kértem egy adatsort. Az adatsor nem fűtési célú hődíjjal, hanem melegvíz készítési célú hődíjjal kapcsolatos. Azt kértem, foglalják táblázatba, hogy a vízórák felszerelése óta, 2003. augusztus 1-től 2009. május 31-ig mennyi melegvíz készítési célú hődíjat számláztak. Szépen táblázatba foglalták, a számla kelte, elszámolt időszak, melegvízkészítési célú díjszétosztási arány (%), és épületrész melegvíz készítési célú hődíja (Ft). Ez volt a négy rovat. Nem voltam meglepve azon, hogy a táblázatból nem tudom meg, hogy mennyibe kerül 1 köbméter melegvíz felmelegítése. Pedig ez volt az alapkérdés. Előzőleg telefoni tájékoztatásra elmondták, hogy mivel a hődíjat GigaJule-ban, a melegvízfelhasználást pedig köbméterben mérik, sohasem tudhatom meg, hogy mennyi is egy köbméter melegvíz. Márpedig én ehhez azért ragaszkodtam, mert én csakis ezt az egy dolgot tudom befolyásolni. Ezért fizetek. Az elfogyasztott melegvízért köbméterben. A melegvíz hőfokára, a gáz árára, a FőTÁV üzemeltetési költségeire, a nyereség alakulására és még sokminden másra: semmi befolyásom nincsen. Kizárólag a csap kinyitásával, vagy elzárásával tudok befolyással lenni az eseményekre.
De az adatsorból a következő derül ki többek között:
2008. augusztus 22-én számláztak 2008. július 1-2008. július 31-ig tartó időszakra 5/290=1,7241 (melegvíz készítési célú díjszétosztási arány (%), 2062 Ft-ot, majd a következő hónapban
2008. szeptember 23-án 2008. augusztus 1-től augusztus 31-ig tartó időszakra 10/608=1,6447 (melegvíz készítési célú díjszétosztási arány (%), 2006 Ft-ot.
A Főtáv tagadja, hogy köze lenne bármi köbméterhez, ő a közös képviselettől kapott számokat nem értelmezi. A Főtáv Komfort Kft-hez semmi köze, (csak a neve?) pedig ők olvassák le a melegvízórákat, erről 2 db cetlim is van. Azért cetli, mert nincs neve a dokumentumnak. Különben tisztességes nevén szólítanám.
A közös képviselettől kapott díjszétosztási arányszám értelmezésében kérek segítséget.
Ugye jól gondolom, hogy az első szám (a táblázatban, amit küldtek, félkövérrel szedték) a köbméter, a perjel után van egy többnyire 3 jegyű szám, majd egyenlőségjel, majd egy eredmény.
A perjel utáni számokról fogalmam sincs.
Azt azonban látom, hogy ha feltéve, hogy az első szám a köbméter, akkor két egymást követő hónapban az történt, hogy kétszeres mennyiségű melegvíz felhasználása kevesebbe került.
Az adatsor, amit kaptam, 17 hónapban közöl adatot, 17 féle tarifával számol. Azaz a köbméterenként számított melegvízkészítési díj 17 féle. Átlagot számoltam: 413,4479431 Ft/köbméter.
A szórás: 200,6 Ft-tól 539,25-ig.
Jani bácsi, Mari néni, illetve Zsófika, szóval: az átlag fogyasztó, aki nem próbálja meg elemezni, hogy mit is jelent a melegvíz készítési célő díjszétosztási arány (%), csak azt látja: megjelenik egy számla, melyben szerepel egy sor, és akármi is az, kifizeti.
A fizetnivalója független attól, hogy a Mariska tele kád vízben szeret fürödni, az Apuka meg csak zuhanyozik, hogy kevesebb víz fogyjon. A veszekedés családon belül azonban garantált, holott, nem függ a fizetnivaló a fogyasztástól.
Vagy rosszul gondolom? Valami fontosat nem tudok?
Egyébként a házunk az ÖKOPlusssz program szerint költségosztókkal rendelkezik. (És adóssággal is.)
Egyetértek egy korábbi hozzászólóval: „az ÖKOPlussz egy itt a piros hol a piros játék, egy átgondolatlan támogatási rendszer, ugyanis olyan elszámolást támogat (költségosztó), ami hiteles elszámolásra alkalmatlan, de arra tökéletesen megfelel, hogy egy 10 éves rabszolgatartói szerződéssel jutalmazza a fogyasztót, aki a Főtávval csináltatja meg.
Természetesen, ha közvetlenül ez alapján kíván valaki a Főtávnak fizetni az is lehetséges, büntető tarifa ellenében.”
Ezen hozzászólástól félek: még nem olvastak költségosztót. Kicsoda-micsoda olvassa, és mikor, kinek jelenti, miben-hogyan-milyen tarifával fizetjük?
Fogyasztó maradok tisztelettel – igaz: kényszerfogyasztó, merthogy nem én fogyasztok közvetlenül, hanem elhunyt édesapám a fogyasztó, aki a lakásban nem is lakik, és mégis fizetnünk kell, legalább addig, amíg sikerül eladnunk ezt a remek lakást, ezzel a fantasztikus fűtési-fizetési rendszerrel.
Tisztelt Igazgató Úr. Nézzük a korábbi számításokat az Ön számaival. 100 MJ primer energiaforrásból az Ön erőműve 41 MJ hőegyenértékű elektromos áramot és 43 MJ állít elő. A 43 MJ 10%-át, 4,3 MJ-t elvesztjük a hálózaton (most olyan pici tételekkel nem foglalkozom, mint a Főtáv éves forgalmának 2,5%-át kitevő, 0,1 Ft/MJ szivattyúzási költség), marad 38.7 MJ. Ennek az előállításához 38,7 MJ, a 41 MJ elektromos teljesítményhez, az Ön számaival 41/0,52=78,8 MJ, tehát összesen 117,8 MJ primer energia szükséges. Ennek a 15%-át, 17,8 MJ-t takaríthatunk meg a kapcsolt rendszerrel. Nem becsülném le, még ha tudjuk is, elektromos oldalról például a magyar hálózat rugalmatlansága miatt elég sok egyéb problémával is jár, vagy nem feltétlenül gazdaságos egy 50% alatti éves kihasználtságú erőművet fenntartani. Abba a kérdésbe sem mennék bele, hogy gázmotoros, vagy turbinás rendszer esetén, és a választott különböző hőoldali méretezési adatoknál egy konkrét távfűtő rendszerben a ténylegesen kiadott hő mekkora része áll elő kapcsoltan, legyen ez a termelő dolga, mi meg örüljünk a spórolásnak.
Ismét az Ön által választott erőmű adataival, nézzük, mibe van ez nekünk.
A KÁT körös kapcsolt rendszerben termelt áramhoz kb. 10,8 Ft/kWh=3 Ft/MJ hozzájárulást kap a termelő, az Ön példájában a 41 MJ esetén ez 123 forint támogatást jelent. Ez a 38,7 MJ végül hasznos fűtésre vonatkoztatva 123Ft/38,7MJ=3,18Ft/MJ. Fogyasztói oldalról nézve, ez gyakorlatilag annyi, mint ha az állam azt mondaná a lakótelepen lakóknak, vegyél magadnak egy kondenzációs kazánt, és én kifizetem a teljes gázszámládat. De nem ezt mondja, hanem további engedményeket ad, most úgy tűnik nem 7% (országosan 10 milliárd Ft), hanem 20% ÁFA könnyítéssel (28 milliárd Ft) további engedményt ad a távfűtésre (nem csak a hasznosuló hőre, hanem a veszteségre, meg az alapdíjra is), ami így talán már tényleg egy kicsit, legalább is hőoldalon, olcsóbb lehet, mint a gáz.
Mibe lenne ez nekünk, ha azt a 15%-ot nem spóroljuk meg a primer energián.
Tisztelt Gépész!
Adós vagyok ugyan egy rendes elemző számló válasszal Zöhls Andrásnak, de ennek elkészítését nehezíti, az a szerencsés helyzete, hogy kedvező fordulatot vatt a távhősök sorsa. Az Ön kérdéseit azonban igyekszem gyorsan megválaszolni.
1. Az 1980 -90-es években ki volt dotálva, és mennyire a gáz, vagy a távfűtés?
A távhő dotációja 1991-ben szűnt meg. A dotáció lényegében úgy működött, hogy meghatározták a kívánt fogyasztói árat, és a valós költségek valamint az ár különbözetét az állam kifizette. Ebben az időszakban természesen a gáz ára sem volt valós, lényegében ez is hasonló elven működött. A rubel elszámolású cserekereskedelem idejéán pedig végképp nem számított semminek a költsége. megszűnés időszakában a költség kb.50% volt a dotáció a távhő esetében. Drasztikus áremelés következett be, amely természesen nem volt azonos a dotáció teljes összegével. Megkezdődött ugyan a távhőszolgáltatók átalakítása, de a műszaki fejlesztés, beruházás évekre leállt.
2. A gázellátás „dotálása” meddig folytatódott? Vagy az nem volt dotálás?
A gáz árában lévő dotáció is megszünt, emelni kezdték az árak, de a szektoron belüli keresztfinanszírozás – a lakosság nem a valós árat fizette, az ipar az indokoltnál többet – álláspontunk szerint ma is fennáll. Ezt jeleztem gáztarifa problémaként írásomban. Ezen kívül a hazai gázár európai összehasonlításban nagyon olcsó, például olyan áron, hogy nem érvényesítik a gáz árának emelkedését, majd a számlát utólag kell megfizetnie. itt is van ellentmondás a kedvezményt a lakosság kapta, de az árát az ipar is fizeti. A piaci alapú valós gázár akkor áll majd be, ha mind az ár mértéke, mind a lakossági-nagyfogyasztói árak aránya eléri az Eu átlagát. A gáz dotációja tehát álláspontunk szerint ma is fennáll.
3. A távhőellátás mekkora tempót veszített amiatt, hogy a gázt dotálták?
Egy megfelelő nagyfogyasztó-kisfogyasztó gázár versenyképes távhőt eredményezne. tehát a tempóvesztés egyik oka éppen ez.
4. Büszkék lehetünk e arra, hogy emiatt is nálunk magasan nálunk a legnagyobb a gázfelhasználás aránya, alapvetően keleti import gázzal, és nyugati import berendezésekkel- mi csak felhasználok vagyunk?
Nem és a jelenlegin szemlélettel ebből az állapotbó nem is tudunk kitörni. Másolni a Skandinávok mintáját érdemes, ahol ma már az a cél, hogy fosszulis energiahordozó nélkül üzemeltessenek 70-80 ezres lakosságú városokat. Náluk ezt támogatja az energetika ár és adórendszer. Tény, hogy sokkal nagyobb jövedelmekből. Mindent átvenni nem tudunk, de az irányokat ki kéne jelölni.
5. Tényleg igaz,hogy a panel a világ legrosszabb szerkezete, mert „az ablakokat” kinyitják?
A panel akár passzív ház közeli értékre is felhozható. Igaz ennek ára van. Vessünk össze egy lakóparki lakást egy panellel. Mindkét esetben a cél a legkisebb költséggel a legtöbb lakást létrehozni. A műszaki, építészeti megoldás nagyon hasonlóak. A gépészet ma fejletteb, az anyagok jobbak, a technológia betartása precízebb. Ezek egy rekonstrukció szintű felújításnál orvosolhatóak.
Ami azonban nagyon fontos: a távhőnek semmi köze a panelhez. A távhő a hőtermelés módjára utal. A kapcsolat oka hogy nálunk füleg a panelban van távhő. De azt tudni kell, van úgy 300 olyan iparosított technológiájú ház ebből az időszakból, amelyben gázkazán üzemel. A házban a problémák azonosak, mert a házban minden azonos: szigetelés, nyílászáró, szabályozhatatlan belső fűtés.
6. Ki kell élvezze a környezetvédelemért, a hatékony energiafelhasználásért befektetett többlet költségei (a távhőrendszer) hasznát, a távfűtési fogyasztó, aki azt kifizette, vagy azok, akik rátelepülnek a kiváló lehetőségre, hogy azt kihasználják?
A távhő energetikai környezetvédelmi előnyeit mindenki élvezi. Az a kifogásolható állapot, hogy a költségeit is csak ők viselték. ráadásul azért mert nem azonos feltételekkel versenyeztek.
7. Miért kerül többe 1 GJ hő a távhőnél, aki azt „hulladékból szezi be, mint a gázszolgáltatónál?
Ez az elmúlt évek fogós kérdése, ha többe nem is kerül, de a különbség minimális. Szerintem azért kerül többe, mert a hő árában nem csak a hő előállításhoz szükséges költségek szerepelnek. ezt azonban nem tudom bizonyítani jobban, mint ahogyan az írásban tettem, és amit többen vitatnak. szóval erről vita van. Tény azonban, hoghy nem minden hőtermelőre igaz, hogy drágább a kiadott hő.
8. Miért drágább sokkal a hődíja azoknak, akik költséges beruházással lakásfűtőrendszert alakítanak ki?
Az árkülönbözetet a házon belüli veszteség, valamint a lakásmérők kis – főleg nyári fogyasztáskor – jelentkező pontatlansága okozza. A költségben azonban már nem igaz ez az arány. a drágább hőből ugyanis nagyon kevés fogy, továbbá a teljesítménylekötéssel az alapdíj költsége is optimalizálható. A drágább ár tehát lényegsebb alacsonyabb költséget eredményez. Egy jól kitizelezett és tervezett, netán nyáron kollektorral, tárolóval kiegészített korszerű épület távfűtési költsége nagyon kedvező. A mlevíz cirkulációs vesztesége is eltűnik
Tisztelt baro
1. Az első kérdésre az lett volna a rövid válasz, hogy „mindkettő alaposan dotálva volt”.
Én úgy emlékszem, hogy a földgáz ára a világpiainak mondott árhoz képest mindössze 20-25% volt.
Az érthetetlen azonban inkább az, hogy a gáz dotálásáról sehol sem esett szó még évtizedekig.
Sőt, most sem, valahogy másképpen nevezik…
Úgy tűnik, egy „nem távfűtős” lobbi hatékonyan működött, a távfűtős pedig ugyanolyan hatékonyan valami miatt ezt nem észrevételezte. Én legalább is nem emlékszem rá.
Csak arra, hogy fajlagosan már akkor kisebb volt a gázköltségem, pedig rossz hatásfokú konvektorok fűtötték túl a blokkház- szobáinkat.
Ennek a fura „csúsztatásnak”, amelyhez a „tárgyilagos” sajtó szép nyilvánosságot adott, a társadalom meg nagy érdeklődéssel elfogadott, az eredményei érzékelhetők ma az összeomlás szélén álló távfűtésben. Hogy tízezrével épülnek gázfűtéses lakások a távfűtőrendszer nyomvonalán…
És micsoda lakások? A panelt leszigetelve még csinos épületek alakíthatók, viszonylag könnyen, akár a legkisebb fajlagos hőigénnyel. Olyan kicsivel, ami sok régi téglaháznál vagy nem, vagy csak nagy költséggel lenne elérhető.
Azt viszont nem tudom, hogy a most nagy számban épült, 2,50 nél kisebb belmagasságú, 25-40 m^2-es „lakásokból” mennyi pénzért lehetne lakhatót csinálni?
Mert a panelfóbia oka valójában csak a távfűtés. Ezekben az új lakásokban viszont, (amelyek állami dotációjának, és banki szerencsétlenkedésének az árát most mindnyájan megfizetjük), ahol a konyhaszekrény mélysége gyakran csak 30cm, vajon milyen fóbia alakul ki? Én már találkoztam olyanokkal, akiknek valóban van miatta…?
A többi hozzászólásra is viosszatérek még, persze.
Most még csak a 8. ponthoz…
Ez a válasz egyértelműen arra utal, hogy Ön (remélhetőleg) nem szakember, ami persze nem baj.
Mert nem tudom elképzelni, hogy fogyasztó vagy szakember ilyen választ adjon. Ilyen választ csak az adhat, aki minél több hő eladásában, és nem a megtakarításában érdekelt. Mert mondjuk olyan szerződést kötött, hogy meghatározott hőmennyiséget muszáj átvegyen, s így ki is számlázzon. Aki ilyen szerződést köt, annak nyilvánvalóan nem érdeke a valóságos megtakarítás.
Az olyan ideológiát alakít ki, hogy arra kapjon támogatást, ami azért nem csökkenti túlságosan a bevételét, de valamiféle látszattevékenység azért hozzá igazolható.
Kedves Ágoston Katalin!
Nagy élvezttel olvastam levelét, mert arra adott lehetőséget, hogy rávilágítsak mi is a baj a távhővel. Az Ön által leírt gondoknak ugyanis nincs semmi köze a távhőhöz. A távhő arról szól hogy helyben hogyan, milyen technológiával állítják elő a hőt.
Ön arról ír, milyen a ház elszámolási rendszre (amit jelen esetben Főtáv alakított ki).
Mi változik azonban attól, hogy a távhő helyett egyébb ellátsi módot alakítok ki? Akkor nem kell egyedi szabályozűs a radiátorokra? akkor nem kell költségosztó? Dehogynem. A lakásokba jutó hőt akkor is fel kell osztani valamilyen módszer szerint. Tehát az Öko programban megvalósuló, vagy annál prcízebb és drágább megoldásra akkor is szükség van. A problémák forrása tehát nem a távhő, hanem a ház, amit egy közösségi fűtési rendszerrel építettek meg. Ennek nincs köze a távhőhöz. A távhő a hő termelésének, szállításnak módját jelenti.
A meleg víz kérdése: a probléma ugyan ez. A meg nem kerülés miatt azonban adnék konkrét választ is. A hőszolgáltató hőt árul. Annak egy részét fűtésre, egy részét vízmelígítésre használják fel. A víz felmelígítésre használt hő mennyisége bizony hónapról hónapról változik. Ugyan így az elfogyasztott víz mennyisége is. Ebből következik: a kettő hányadosa az egy köbméterhez tartozó hő mennyisége, és ebből következően az a forintösszeg is amit az árral beszorozva kapunk. Bizony a valóság azt mutatja, hogy nagy a szórás az egyes időszakok így számított értékei között. Ebből pedig az következik, hogy a bonyolult, de igazságos elszámolás jobb, mint a sír-nevet alapon megállapított Ft/köbméter melegvíz ár. Mindez pedig azért van, mert a háznak van egy melegvíz rendszer és nem egy-egy lakásnak. Attól, hogy távhő van, még lehetne minden lakás önálló, olyan mint a cirko-fűtés esetén. Van rá példa, van rá lehetőség.
A távhőnek – mint energiaellátási módnak – semmi köze a leírt problémákhoz. A nagy, olcsón épített és azóta sem felújított épületnek azonban igen.
Tisztelt Hozzászólók !
Sajnálattal veszem tudomásul, hogy a 2009. június, 05-én tett tényadat közlési hozzászólásomra senki nem reagált.
No nem a laudáció hiányzik, azt már megtapasztaltam hogy ilyesmi a mai HAZAI építőipari gyakorlatban nem várható el, „örüljön” az ember ha a sokszorosan lenyomott és rendkívül alulfizetett vállalkozói díját vagy annak legalább a nagyobbik részét megkapja. Ugyanis ebből fizeti a béreket, ebből kéne jutni fejlesztésekre … (mottó: „Ha a lehetetlent megoldod, másnap munkaköri kötelességed lesz.”)
De a tényadatok azok tényadatok nehéz velük vitatkozni, és ezek a következők, két számban kifejezve:
A 2006 év őszi gázáremelkedésből fakadóan az addigi (2005. évi január-december kifizetett távhőszámlák összesen) ~7MFt éves távhőszámla helyett, a következő teljesévi táhőszámlája a szóban forgó Szállodának ~9,5-10MFt lett volna, ezzel szemben fizettek kevesebb mint 3MFt gázszámlát a teljes évre.
A szálloda neve; Hotel Ózd
A szálloda címe; H-3600 Ózd, Ív út 9.
A szálloda tulajdonosa: ÓAM Ózdi Acélművek Kft. (Max Aicher Vállalatcsoport)
Minden a beruházás előzetes gazdaságossági számításával kapcsolatos adattal, és az átalakítás után, a működés alatt regisztrált gázfogyasztások adataival, melyből ez a szintű fizetési megtakarítás adódott, és hozza magát minden évben, szívesen állok Mindenkinek a rendelkezésére.
Megjegyzem a Szálloda fűtési és használati melegvíz ellátási komfortfokozata is jelentős mértékben növekedett.
Tisztelettel:
Fogta Gábor
épületgépész mérnök
(az átalakítás tervezője és kivitelezője)
H-8230 Balatonfüred, Csárda u. 13.
mobiltelefon: 30/217-1813
Nem hangzott el, több lényeges a fizetendő Távhő számlát érintő azt befolyásoló tényező, ami a Tisztelt Fogyasztó fizetendő távhőszámlájának nagyságát jelentősem befolyásolja. És a Tisztelt Fogyasztónak; Mária néninek, és János bácsinak, akik sem nem műszaki és sem nem gazdasági szakemberek, (megjegyzendő a Szolgáltató belőlük él) mindegy, hogy ezt műszaki vagy gazdasági szabályozók idézik elő.
Tény az, hogy meleg lakást és melegvizet szeretnének, megfizethető áron.
Ez optimalizálható, és az ezért fizetendő működtetési számla jelentős mértékben csökkenthető, amint ezt ez a megvalósult átalakítás is működési tényadataival tanúsítja.
Mégegyszer maradok Tisztelettel:
Fogta Gábor.
Tisztelt Gépész!
Én viszont egyetértek Önnel. A cirkulációs veszteség valóban nagymértékben felelős a költségekért. A javaslatát meg lehet valósítani, ennek lényege, hogy a díjar fizetők a ház HMV célú hőfohyasztását az Ön javalata szerint fizetik meg. Mivel a távhőszolgáltató eladja háznak a hőt mérve, a kérdés-javaslat pedig arra vonatkozik, hogy ennek költségét miként viseljék a felhasználók, ezért ezt az elképzelést nekik kell elfogadniuk. Én értem, hogy az Ön által javasolt megoldás igazságosabb lenne, de félek hogy az érintettek nem így gondolják.
Azt a szabadságot, hogy egy lakóközösség meghatározhassa miként szeretne fizetni, nem nagyon kéne a szolgáltatónak korlátoznia.
Magam egyébként abban a válaszban, amivel nem értett egyet azt írtam le: a közösség dönthet az elszámolás módjáról. Van egy hőmennyiség amit HMV célra használt fel az épület, a döntés az elszámolás módjáról a közösségé.
Mit is árul a távhő?
Szerintem éppen annyira és úgy árul hőt, ahogyan a gázszolgáltató, az elmű, vagy mobil szolgáltató a saját termékét. Az összes szolgáltatóban közös, hogy a kiépített mérőhelyen mér, a mért érték után számláz, csak a saját hálózatán végez munkát a szolgáltatási díj ellenében. A különbség szerintem a szolgáltatás mélységében van.
Tisztelt baro
Köszönöm Önnek, hogy válaszolt.
Jó magam abban értek egyet, hogy mindenhová a legalkalmasabb megoldást ajánlják.
Most már ugyanis több megoldás között választhatunk- közülük csak néhányat:
– Gázbázisú
– Távfűtési bázisú
– Megújulók, hulladék energiák.
– Villamos bázisú hőszivattyúzás.
Az első három valahogyan kompatibilis, hiszen sok tekintetben egymással helyettesíthetők.
A kakukktojás a negyedik: a villamos bázisú hőszivattyúzás, amely ráadásul igen hatékonyan lobbizva tör előre. Dömping készülékárakkal, most már tarifákkal, megújúló hasznosítással!
Számoljon egyszer objektíven tisztelt baro.
És nem árt, ha kicsit fékeződik a hajsza a hőpiac két szereplője között a csökkenő piac felosztásában, és inkább a nevető harmadik után néznének.
Mert rövidesen, vagy már most is lépéshátrányba kerülhetnek.
Pont azért írom ezt, mert meggyőződéses híve vagyok annak, hogy minden a legjobb helyen hasznosuljon. Márpedig az első három térvesztése pontosan erre csapás.
Ami miatt pedig egyenesen méltatlankodom, hogy megitélésem szerint pontosan e piaci szereplők rövid távú haszonérdekeltségei, nem megfelelő marketing politikája és egyéb hibái, a kényelmes magabiztonság, ami sokáig jellemző volt, ütnek most vissza.
Csak nevetnem, vagy sirnom lehet az ablaknyitáson, a távhőrendszr 40% hőveszteségén…ezek mind elhangzottak, szinte élvezettel sulykolták a társadalomba.
Miközben azokat egész más hibák okozták.
Amelyek leghatékonyabb kijavításának a FőTÁV a 4700 Ft/GJ emelt hőárképzéssel éppen hogy ellenszegül.
A folyamat, ami akkor elindult, aminek az eredménye akkor a gáz, most pedig a villamos program túltengése lesz, sajnos a távhőellátók átgondolatlan reagálását, és rossz marketingjét bizonyítja. Ami nehezen felejthető el. (Főképpen, ha nem is gondolunk reá)
Ami pedig a „hőértékesítést” illeti, az egy szűklátókörű elképzelés.
A fejlődés ugyanis abba az irányba halad, hogy olyan dolgok (összességében szolgáltatások) történjenek, amelyek által a hőfogyasztott hő költségeinek bármely módon MINIMALIZÁLÓDNIA kell!
Erre kell törekednünk a beruházásainkkal!
Amelyek mindig is növelni fogják az állandó költségek arányát!
Amelyek attól kezdve már a teljesítménydíjjal arányosak! vagyis nem a hődíjjal.
Ez tehát a fejlőés logikus útja, a visszalépés róla, (ami most csendesen elindult) a csődbe vezet.
Hogy az nem tetszik a fogyasztóknak?
Ez nem igaz! A fogyasztóknak minden tetszik, ami költségeiket összességében például a konkurrens ellátási formákhoz képest csökkentené.
Márpedig eddig nem minden hőszolgáltató járta ezt az utat. Bármit kitalált- az egyre többe került.
A probléma tehát nem az, hogy sok, hanem inkább az:
– Hogy kevés az állandó költség, tehát túl sok hőt fogyasztunk,
– Illetve, hogy a hőfogyasztás és a teljesítmény költség összege együtt a tervezett és végrehajtott intézkedések során nemhogy csökkenne, hanem inkább, hogy nő.
Ami pedig összességében nem energiamegtakarítás, hanem…pazarlás!
Tisztelt Fogta Gábor úr.
Magam részéről bizonyos vagyok abban, hogy amit Ön ír, az igaz, mert sajnos lehetséges.
Csak megkérdezném, egyéb átalakítás, például a szobák fűtésszabályozása a kihasználtság függvényében nem történt ugyanakkor?
Hiszen ez tölünk nyugatra, keletre, délre és északra mindenütt szokásos, itthon pedig még nem igen találkoztam hasonlóval.
Ha az öné az első, gratulálok, de egyébként is.
Amúgy a dotáció, (vagy „antidotáció”, pld. az adózás) hatásai nehezen megfogalmazhatók.
Annyi bizonyos, hogy a gáz évtizedekig tartó „dotálása” nemcsak a hazai energetikára, de a gazdálkodásra is sokkal nagyobb mértékben kihatott, mint a nyitott ablakok. Amelyek, akármennyire voltak nyitva, mindig „elzárták” a kitekintést erre a furcsaságra. Várjuk meg, mit hoz most a jövő.
Pontosabban ne várjunk, hanem gondolkozzunk el előtte. Akár a múlton is.
Tisztelt Gépész Úr !
És Tisztelt Mindenki !
Történt egyéb átalakítás, nem csak az, hogy a távhőbetáp helyére rákötöttük a gázkazánok fűtési előremenőjét és visszatérőjét.
Ilyen esetekben (és minden esetben) a feladatot és az épületet komplexen kell kezelni. Ebben az esetben az épület fütési költségének leredukálása volt a feladat.
Ez mellett még a szabályozhatóságot, igy a komfortfokozatot és komfortérzetet is jelentős mértékben növeltük, ami egy szálloda esetében nem utolsó szempont.
Gyakorlatilag a teljes hőközpontot kibontottuk, és az ötöde alapterületen megépítettük az újat.
Igy még slusszpoénként kapott a Szálloda egy ~100m2 alapterületü 4,5m belmagasságú pincehelyiséget szabad felhasználásra, kitakarítva.
Épületrészenként, az épületrészek funkciója szerint szétválasztottuk a rendszert, már amennyire a meglévő fűtési alapvezetékek lehetővé tették, és önálló szabályzást kaptak a kevert fűtési körök, visszacsatolással.
A meglévő fűtőtestszelepek termosztatikus szelepek voltak. Már-már lelet számba menő, a Landis und Gyr egyik korai modellje. Ezek maradtak is. Ezek cseréjére már nem volt akkor költségkeret.
A fűtésátépítéssel keletkezett nyagyon jelentős költségmegtakarítást ez idő szerint meg a túlélésre fordítják.
Minden költségével együtt kevesebb mint két fűtési szezon alatt megtérült a teljes beruházás, szőröstül-bőröstül, még a Gázszolgáltatónak fizetett Hálózat Fejlesztési Hozzájárulást is beleszámítva amit a többlet gázfelhasználás lekötéséért fizetni kellett.
Tisztelettel:
Fogta Gábor
Hát nem az igazgatók a szűk keresztmetszet a távfűtőknél.
Még egy apró költség a honlapjukról származó adatok alapján. Tavaly a Főtáv 12,71 millió GJ hőt termelt, illetve vásárolt, 11,36 millió GJ hőt értékesített, 80%-ban lakossági fogyasztóknak. A veszteség 1,35 millió GJ, a 3619 Ft/GJ lakossági nettó áron ez 4,886 milliárd forint. A hálózat üzemeltetés elektromos energia költsége (a szivattyúzási munka) 1,118 milliárd forint volt. A kettő együtt kereken 6 milliárd forint, amiből a lakossági 80% 4,8 milliárd forint, a 240 000 lakásra vetítve évi nettó 20 000 forint, bruttó 25 000 forint. Nem eget rengető, de valahol a fényes elveken ez is egy kis rozsdafolt.
Szeretném, hogyha lehetséges, hogy a korábbi hozzászólásaimat töröljék!
Csak a mostani maradjon meg, arról, hogy szerintem a távhőellátásra adott feltételek esetén, és léptékben szükség van. És mert ez így van, önmagában is versenyképes kellene, hogy legyen, nem pedig kiszolgáltatott célpontja különböző lobbiknak.
Többmillió ember érdeke füzödik hozzá, és ha „elbukna”, azoknak sem lenne jobb tőle, akik most kilépnek belőle. Mert a többi szolgáltatásnak is drágulniuk kell majd amiatt, hogy az általa most hasznosított értéktelen hőforrásokat a jövőben az értékesebb gázzal, vagy villannyal kell majd pótolni, növelve a környezet terhelését.
Mérlegelendő, hogy vajon részben nem e a távhőellátás jelenlegi, „hátrányossá vált” helyzette okozhatja azok átmeneti konjuktúráját, amely nélküle gyorsan megszünne?
Ezért vélem úgy, hogy a távhőellátásnak, de az enrgiapiac többi szereplőinek is változtatnia kellene. Ám nem abba az irányba, ami érzékelhető.
Az a helyzet, hogy szükség lenne egy ehhez hasonló, ám olyan távfűtős „fórumra”, ahol valamely „hajógépész” is kötetlenül elmondhatja a gondolatait. Hiszen a tengert hasító „konferencia hajó” fedélzetére nem olcsó feljutni…
Nem igen fordul ott elő, hogy valamely gépész feljöjjön a hajófenékről elmondani- szerinte a távhőszolgáltatásnak nincsen igazi szakmai „lobbija”. Hiszen jól el van bármely viharos tengeren: hajója keményfából készült- a hullámok hiába szeretnék, nem süllyeszthetik el- kisebb javítgatások is elegendők.
„Élni és élni hagyni” a legjobb stratégia. Hadd uszkáljanak más hajók is, gyüjtsenek csak utasokat magukra akár ilyen jelszóval is:
– A mi hőszivattyúink megújúló energiát hasznosítanak! (igen, miután telinyomták a környező folyókat és légteret veszteséghővel, amelyet csak a távhőellátás lenne képes hasznosítani?)
Hasonló „értelmezési” példák ellen ágaskodnia lehetne a mérnöki képzeletnek- de mégsem teszi ezt- nem tartja fontosnak.
A távhőellátás például lakások tízezreit „hagyta”, illetve díjszabásával szinte ösztönözte is arra, hogy más hőellátási módokat válasszanak,illetve hogy kiváljanak belőle. (Miközben a biztonság kedvéért azért a nagyméretű távvezetéket sokszor kiépítette odáig is.)
„Minek itt egymást kritizálni, ha így is jól megvagyunk?”
Igaz, az előállt helyzetért valójában nem is ő a híbás.
Ugyanakkor a többi „luxushajó” mégsem kiméli őt- mindent mondanak rá: hogy ilyen meg olyan haszontalan…
Meg hogy csak állami dotációból tud megélni- mint most is ez az ÁFA csökkentés, amire olyan büszke, miközben valójában: szégyen?…Miközben a villamos ipar még díjcsökkentést is tudott adni a hőszivattyús fogyasztóinak… (ugyan -miből?).
No, de az ilyen vélemények leperegnek, nem sok vizet kavarnak, meg abból van elég…
Egyesek gondolhatnák, hogy a távhőellátás koncepciótlan? Nem- a dolog kicsit árnyaltabb: talán ilyen a koncepciója?
Csúnya dolog ilyesmiről írni, főképpen a távhőellátás nagy ünnepe előtt. Szégyelem is magam. Megyek vissza a gépházba, mintha itt se jártam volna…
Látszik, hogy a távhőellátás még a MÉGSZ fórumán is a legelhagyatottabb téma.
Egyesek dicsekedtek, mások hiányosságot kerestek benne- de csak kevesen próbálták a problémáit vizsgálni, javítani.
Nincs érdeklődés, nincs kérdés, nincs válasz.
A fő téma mindenütt inkább az, hogyan lehet több gázt, és áramot felhasználni a környezetvédelem és a primer energiamegtakarítás nevében.
Mindez sajnos a korábbi felvetésem bizonyítja, hogy a távhőellátásnak nincs igazi szakmai lobbija. Egyetlen válasz sem érkezik azokra az összelapátolt támadásokra, amelyek érik őt.
Felmerül tehát a kérdés- miért létezik mégis?
A válasz korábban az volt, hogy mert hulladék, vagy másképpen hatékonyan nem hasznosítható hőt hasznosít. E mögött azonban egy feltétel húzódik meg: az kellene ugyanis hozzá, hogy távfűtést csak az létesítsen, akinek sok ilyen, olcsó hő áll a rendelkezésére.
Mert hová tűnt a nagy nehezen kiharcolt, és korábban fennen lobogtatott ÁFA csökkentés dicsősége a gáz, vagy villamos szolgáltató által végrehajtott jelentős díjcsökkentések mögött?
Jobb is a hallgatás.
A távhőellátás egyetlen esélye az lehetne talán, ha ugyanaz lenne a tulajdonosa, aki a hulladékenergia forrása felett is diszponál.
Vagyis ha a FőTÁV ZRt lenne az erőmű tulajdonosa, és működtetője. Léteznek ilyen távfűtők is, és azok eredményesebbek is.
Ám sokkal reálisabb, ha az áram, vagy a hulladékenergia termelője a távfűtés tulajdonosa.
A jelenlegi viszonyok között akkor talán inkább törekedhetne a tulajdonos arra, hogy a versenyképességét fokozó szolgáltatásának fogyasztói ne lépjenek át egy konkurens szolgáltatásba.
Talán akkor ő fejlesztené, és fenntartaná ezt az ágazatát is.
Az is lehet, hogy változnia kellene a léptékeknek, hiszen változik az áramtermelő berendezések teljesítménye is (lásd gázmotor).
Ha nem történik valami, akkor nem történik semmi: ugyanaz marad a távhőellátás szerepe, mint jelenleg is: marginális, erőtlen, nem piaci partner, aki nem lobbizik, csak kéreget, mindenki céltáblájaként. Mint aki más szemetét takarítja.
Vagyis az a struktura, ami kezdettől kialakult, hogy a távhőellátás önálló forrás nélküli, csupán másoktól függő legyen- ehhez vezetett.
Azonban már az ezt megelőző időszak is úgy volt kikövezve, hogy előnyben az import földgáz, az import berendezésekkel, minél több, annál jobb.
Lehet, hogy tévedek az okfejtésben.
Éppen ezért sajnálom, hogy ezt senki még vitatni sem tartja érdemesnek.
Vagy nincs reá ideje, mert éppen gázkazánt, vagy hőszivattyút tervez egy a távhűtési hálózatból kiváló épülethez? Talán igaza is van? Ha muszáj, rábolintok én is, miért ne?