Sok ellenérv elhangzott már a friss hír, azaz a kéményellenőrzések számának csökkentése kapcsán. Épületgépész tervező (azaz nem kéményseprő) kollégánk most egy újabb, eddig nem említett szempontot tárt elénk.
Az index cikke: http://index.hu/gazdasag/2016/03/08/jon_a_kemenyek_rezsicsokkentese/
Olvasónk levele:
Eddig is sok zárt égésterű gázkészüléket építettek be elemekből összerakott kéménybéléssel. Ez a tendencia ettől az évtől csak fokozódik a defektoros gázkészülékek beépítésének megtiltásával.
Egy kevésbé nyilvános problémára hívnám fel a figyelmet: a beépített kéménybélések tömítése maximum öt évig marad jó állapotban. Egyes profi gyártók szerint 7 évig, utána tömítetlenségi problémák lépnek fel. Ezt csak kevesen tudják műszer híján ellenőrizni. Kombi kémény esetén ez a kazán leállásához vezet. Ezt a jelenséget sok szerviz rosszul kezelte, például felesleges érzékelő- és automatikacserét hajtottak végre. Ez persze semmilyen eredményre nem vezetett.
Országos szinten rengeteg zárt égésterű kazánt építettek be, ezért a javasolt kétévenként kéményvizsgálat komoly kockázatot jelent. Nekem az véleményem, hogy a gázkazánok túlnyomásos kéményeinél (ahol tömítést alkalmaztak) a beépítéstől számított 4 év után tömörségi vizsgálatot kellene tartani. Ez persze csak a tömítéssel szerelt kéményekre érvényes.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
4 hozzászólás
Nagyjából borítékolni lehet, hogy a 2016. július 1-el életbe lépő ingyenes kéményseprésnek mi lesz az eredménye: évi 2-300ra, vagy lehet még többre fog növekedni a halálos CO mérgezések száma Magyarországon és évi sokezerre a nem halálos CO mérgezések száma. A balesetek száma mindaddig növekedni fog, amíg a lakosság rá nem jön:
ugyanúgy járt, mint az ingyenes egészségüggyel, ha nem akar meghalni, vagy rettegésben élni, kénytelen lesz „fizetős” szolgáltatást igénybevenni.
A balesetek számának emelkedése pedig nem a kéményseprők szakszervezeti vezetőjének szerencsétlen (hivatkozás a 150000 életveszélyes kéményre” megszólalása miatt fog bekövetkezni, hanem a kéményseprők megelőző tevékenységének a most már végleges elmaradása miatt. Nem akarom az unalomig ismételgetni, hogy döntően nem a kémények, hanem az égéslevegő ellátás hiánya
a mérgezések fő oka. Ennek időbeni észlelése a megelőző vizsgálatok helyett (pl. nyílászáró csere előtt) a kétévenkénti ellenőrzésekkel végképp időn túlivá, vagyis teljesen hatástalanná válik.
A kormánynak sikerült szétvernie néhány év alatt egy jól-rosszul működő szakmát, ami a tőlünk jóval korszerűbb és igényesebb fűtéstechnikával rendelkező országokban továbbra is jól működik és ellátja a feladatát. Persze ott a lakosság is tudja, hogy nem a kémény vizslatása és kotrása a kéményseprő egyetlen feladata (az a legkisebb része), hanem attól sokkal komplexebb tűz és balesetmegelőző tevékenységet kellene ellátnia.
Az ottani lakosság már azzal régen tisztában van, hogy égéshez folyamatos friss levegőellátásra van szükség, a magyar lakosság, de még sok tervező is eddig még nem jutott el. Sajnos a történések alapján a Katasztrófavédelem illetékesei sem.
Arra külön felhívnám a figyelmet, hogy jelenleg a hazai tüzelőberendezéseknek nagyjából 90 %-a nyílt égésterű, és még 10-15 év múlva is legalább 30-40 % lesz (ez még az optimistább becslés). Kicsit korai tehát a kéményseprő szakma államosítás utáni megszüntetésének örvendezni.
Ami a zárt égésterű gáztüzelő berendezések tömítéseinek élettartamát illeti, megerősíthetem az indító cikkben foglaltakat; márkás kazángyártók szervizeseitől tudom, hogy a tömítések élettartama messze nem azonos a tüzelőberendezések elvárható élettartamával, tehát az utóbbiak élettartama alatt min. 2-4 alkalommal teljes tömítéscsere szükséges. Ugyan ki fogja ezt felügyelni, mert lehet, hogy ez a lakosság feladata lenne, csak épp ők nem tudnak róla, ráadásul (természetes pénzügyi okok miatt) ellenérdekeltek.
Lehet, hogy a „gázos szakma” most ünnepel, mert az „égéstermék elvezető a készülék része” csatát megnyerték, csak éppen a háborút fogják elveszíteni, mert még nem tudják, hogy a kéményseprők szinte minden eddigi feladata és felelőssége a nyakukba szakad annak árnyasabb oldali nyűgeivel együtt.
A kéményseprés, mint szakma az ingyenessé nyilvánítással („annyit is ér”) tartalmilag kiüresedett, megszűnt önálló szakmának lenni. Amit az illetékesek kéményseprésnek gondolnak és a XIX század színvonalán gondolnak megoldani, az nem az, az már tényleg csak látszattevékenység lesz.
Keserű lesz majd néhány év múlva visszaolvasni a soraimat, mert nagyon félek, hogy igazam lesz.
NG
A vidéki Magyarországon nagyjából 6 millió ember lakik, nagyjából 2 millió háztartásban szilárd tüzelésű berendezésekkel, mint fő fűtési mód – fűtenek. A gázt, még ha van is vízmelegítő, vagy kazán, csak ritkán, vagy egyáltalán nem használják.
Aki egy kicsit is tájékozott, az tudja, hogy átlag évente kétszer kell a fűtési rendszert koromtalanítani, ehhez a „népi megfigyeléshez” igazodóan még nemrégen (2013) évi kétszeri kötelező kéményellenőrzés volt érvényben.
A 2016 júliustól szilárd tüzelésnél bevezetésre kerülő 4 évenkénti ellenőrzés semmi mást nem jelent, mint azt, hogy átlag minden nyolcadik kéményseprés lesz ingyenes, átlag 7-et pedig mindenki rendeljen meg és fizessen saját zsebből, vagy végezze el saját erőből, ami… a baleset és tűzveszélyről már nem is akarok beszélni.
Azt már nem is kell mondanom, hogy ez nem a jómódú embereket fogja anyagilag rosszabbul érinteni.
NG
Szerintem ez a „sok bába között elvész a gyermek” tipikus esete.
Talán el kellene gondolkodó egy kiemelkedő felkészültségű és jogkörű intézmény – melyet hívhatnának akár „kéménybiztos”-nak – a megteremtésén.
Az első gondolatom, hogy nagyon jó ez a fórum. Nagyon sokat lehet a hozzászólásokból tanulni. (Legalább is számomra tanulságos.)
De más is eszembe jutott. Megpróbálom sorba szedni.
A bevezető lényege, hogy van egy eléggé egyértelmű elhasználódási folyamat: bizonyos tömítés tönkremenetele. Itt mindjárt az első kérdés, lehetne-e tartósabb megoldást alkalmazni? Tegyük fel, hogy nem, illetve csak túlzott költséggel. Második kérdés, mit tett, tesz a gyártó? Jelzi-e a termék kísérő dokumentációjában, hogy az a bizonyos tömítésre max. x évig vállal garanciát. Esetleg hozzá tesz-e, hogy y év után feltétlenül ellenőrizni kell. (Javasolt módszer, javasolt eszköz.) Persze a pótalkatrész beszerezhetősége jogos elvárás. Feltehető az a kérdés is, hogy az említett szervizek miért téves diagnózist állítottak fel?
Én úgy gondolom, hogy a nagyobb baj megelőzése a használó érdeke. (Ez máshol természetes. A kötelező védőoltás legalább annyira a társadalom érdeke, mint azé, aki kapja. Kötelező fogorvosi szűrés nincs.) De itt jön egy újabb kérdés. Kiben bízhat a használó? Életből vett példa, gyűjtőkémény. Jött a kéményseprő, és már töltötte is ki a papírkát: a kémény veszélyes. ő megmondta. De a használatát nem tiltotta le. Ez így ment egészen addig, amíg a gyűjtőkéményt egy kissé át nem alakították. Ezek után hogyan higgyek neki, ha valami valóban veszélyes?
Világosan kiderült az egyik hozzászólásból, hogy a kérdés súlya teljesen más, ha a tömítetlenség miatt a beszívott levegő, vagy a helyiség légtere „fertőződik”.
Nézhetjük az elhasználódás, kockázat, észlelés, beavatkozás folyamatot általánosabban is. Mennyire ismert az elhasználódás folyamata? Milyen súlyú a kockázat? Könnyű vagy nehéz a hibát észlelni? Megelőzés kell szinte bármi áron, vagy elég a hibaelhárítás? Milyen gyakran ellenőrizzek? Itt látok lehetőséget értelmesebb gyakorlatra. Olvasom, hogy a mai műszaki feltételek mellett az évenkénti ellenőrzés túlzás. Bizonyára nagyon sok esetre ez igaz is. De megtesszük-e, hogy az ellenőrzés gyakoriságát éppen az elvégzett ellenőrzés tapasztalata szerint határozzuk meg? Autós példa, illetve ellenpélda. A személyautók kötelező műszaki felülvizsgálatánál az eltelt idő a mérték. (Jó, azzal nehéz csalni…) De logikusabb lenne a tényleges elhasználódást jobban kifejező jellemzőtől függővé tenni. Gázkészülékeknél?
Minket műszakiakat zavar, hogy a szociálpolitika is beleszól a dolgainkba. Meredeken fogalmazok. Ez a demokratikus választási rendszer következménye. Egy diktátor rábízhatja a műszaki kérdéseket a szakemberekre. (Tegyük fel, hogy értelmes diktátor.) Neki nem fontos, hogy mi a választás eredménye. Vagy nincs is, vagy 99%-os eredménnyel nyer. De a politikus választási ciklusban gondolkodik.
Egy kiút elképzelhető. Ha a műszakiak összefognak. Senki nem törekszik arra, hogy a hatalom kedvét keresse. Ha a választók szemében abszolút tekintélyük van. Akkor is hisznek nekik, ha esetleg ez számukra néha némi többlet kiadást jelent.
Mintha most itt a fórumon jól megbeszéljük a visszásságokat, de a szavunkra nem figyel sem a politika, sem a választó. Vagy igen?