Egy-két évtizeddel ezelőtt, a nyílt égésterű gázkészülékek hőskorában a lakások, házak nyílászárói általában beengedtek annyi levegőt, amire a kazánnak szüksége volt. Ma, a légmentesen lezárt lakóterekben még mindig üzemelnek, mégpedig igen nagy számban nyílt égésterű készülékek, ám többszörösére nőtt CO visszaáramlás-veszéllyel – erre különösképpen rávilágított a 2012/2013-as tél CO-mérgezéses balesetsorozata. Tehát amíg ez a helyzet fennáll, a CO-riasztók jelentik az utolsó védvonalat.
De valójában nem inkább veszélyeztetnek-e minket az általuk nyújtott hamis biztonságérzettel, de nem nyújtott szolgáltatással? Ennek próbált utánajárni a Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika szaklap.
Fontos a minőség? Ha egy csaptelepről van szó, ami csöpög egy kicsit, hát majd megszokjuk. Emberi életek múlhatnak viszont azon, hogy egy szén-monoxid-vészjelző riaszt-e vagy sem. Ezeket a készülékeket azért vesszük, mert biztonságban szeretnénk tudni családunk és a magunk életét.
A Stieber Levegőtisztaság-védelmi Bt. akkreditált laborjában a Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika szaklap megbízásából szakszerű és alapos tesztelésnek vetettek alá a piacon fellelhető 10 „népszerű”, nagy darabszámban eladott típusból 3-3 darabot (mert természetesen 1 alapján nem lehet korrekt véleményt mondani).
Az eredmények:
Volt olyan gyártmány, amelyiknél a három közül egy semmilyen CO-koncentrációra nem reagált. 33%-os selejtarány a boltok polcain. Szóval akkor minden 3 vásárlóból egynek nincs szerencséje?
Némelyik készülék alacsony koncentrációnál legalább megszólalt, nagyobb koncentrációra viszont nem reagált, vagy csak hébe-hóba.
A non plus ultra pedig az a készülék, amelynek a dobozára ráírták, hogy megfelel a szabvány előírásainak. Úgy látszik, épp azt a 3 gyártási hibás terméket fogtuk ki, amelyik véletlenül éppen nem felelt meg az előírásoknak…
Alacsony CO-koncentráció csak hosszú idejű kitettség esetén okoz enyhe tüneteket. Az alacsony koncentrációnál a szabványban előírtnál korábban bekövetkező riasztást téves riasztásnak nevezzük, amely feleslegesen megrémíti a felhasználót. Ha sokszor megismétlődik az eset, már nem is veszik komolyan a jelzést, netán ki is kapcsolja vagy dobja a berendezést. Ha egy készülék korábban riaszt az előírtnál, az NEM FELEL MEG! Ilyenre is volt példa a vizsgálatban.
Következtetésünk: a ma kapható CO-riasztók 20%-a használható és biztonságos!
A két típus, amelyek megfeleltek: Honeywell H450EN és Szimat-2H.
Amelyek megbuktak: CO Melder (elemes), CO Melder (táp), FireAngel CO-9X, Global GS804, Global GS832, Global JB-CO4, Home by Somogyi, Monox 5000, STECK SC-103.
A tételes vizsgálat eredménye itt, a Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika szaklap weboldalán olvasható.
Több mint egy évtizede figyeljük a piacot. Évről-évre tűnnek el gyártók, típusok, és jelennek meg más márkanévvel, kicsit más burkolattal ugyanazok a termékek. Az egyik barkácslánc közlése szerint ötször annyit adnak el az olcsó termékből, mint a megbízható, de drágább típusból.
Ma 10 családból 8 hamis biztonságérzetben él és alszik. És ők azok, akik voltak annyira tudatosak, hogy legalább beszereztek egy vészjelzőt! A veszélyeztetett háztartások kb. 85%-ában azonban még vészjelző sincs!
A CO-riasztók az utolsó védvonalat jelentik – azaz általában nem jelentik, mint ahogy a tesztből kiderült –, az alapprobléma az, hogy lakótereink levegőellátása gyakorlatilag megszűnt a tömeges nyílászárócserékkel és épületszigeteléssel. Ez a fő oka az évi 30-50 CO-mérgezéses halálesetnek, az 500-1000 nem halálos kimenetelű mérgezésnek, és a százezres, milliós nagyságrendű, folyamatos egészségkárosodásnak, amiről senki sem beszél.
A Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika szaklap nem hatóság, ezért vizsgálatunk eredményét eljuttatjuk a Fogyasztóvédelmi Főfelügyeletnek. Az üggyel való foglalkozás nem tűr halasztást, mert a fogyasztók tájékozatlanok, és nincs is honnan információt merítsenek, hiszen egy CO-érzékelő dobozára bármit odaírhatnak. Hisszük, hogy ez a téma is megér annyi figyelmet, mint a lenyelhető gyerekjátékoké.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
11 hozzászólás
Ezen vizsgálatok alapján teljesen más megvilágításba esik azon politikai szándék, hogy az ellenőrizetlen nyílászáró cserék okozta probléma hegyet CO-érzékelők tömeges beépítésével oldják meg.
Ki fogja erről a „tudatlan” politikusokat meggyőzni!
FJ
Az MTI mai híre:
„Október 15-től teszi kötelezővé a kéményseprő közszolgáltatási törvény bizonyos épületekben a szén-monoxid-érzékelők felszerelését. A belügyminiszter új rendelettervezete a kéményseprőket arra kötelezné, hogy az éves kéményvizsgálatok során az érzékelők működését is ellenőrizzék.
A kormány honlapján megjelent rendelettervezet visszautal a kéményseprő közszolgáltatási törvényre, amely a nyitott égésterű gázüzemű tüzelőberendezések üzemeltetése esetén a felsorolt épületekben kötelezővé teszi a szén-monoxid-érzékelők felszerelését. Ilyen épület a bölcsőde, az óvoda, az iskola, a szálláshely és a kórház is, amennyiben a tüzelőberendezés a közösségi térben, vagy pedig a vele légtér-összeköttetésben lévő helyiségekben van.
Az olyan új épület, amelyben nyitott égésterű tüzelőberendezés üzemel, csak akkor kaphat használatbavételi engedélyt, ha abban – a jogszabályban meghatározott műszaki követelményeknek megfelelő – szén-monoxid-érzékelő berendezést helyeztek el. Ezeket a kötelezően felszerelt érzékelőket ellenőriznék a kéményseprők. Amennyiben azok működése nem szabályos, akkor értesítenék a tűzvédelmi hatóságot.
A kéményseprőknek – és egyetlen hatóságnak – sincs információja arról, hogy konkrétan mely épületeknek kell október 15-től rendelkezniük szén-monoxid-érzékelőkkel. Ezért a kémények évente esedékes ellenőrzése során a tulajdonosnak kell nyilatkoznia arról, hogy neki kötelező-e felszereltetni az érzékelőt. A nyitott égésterű berendezés nem az épületen kívülről kapja az égéshez szükséges levegőt, hanem az épületen belüli levegőt használja erre a célra. Így ha nincs megfelelő levegő-utánpótlás, tökéletlenné válik az égés, amely szén-monoxid-termeléssel jár. (MTI)
Ennek kapcsán sok kérdés és kétely merül fel bennem:
1./ Hogy ellenőrzi a működőképességet a kéményseprő? Talán először a forgalomba hozatal előtt kellene a fogyasztóvédelemnek azt ellenőriznie, hogy mi kerülhet kereskedelmi forgalomba.
2./A kéményseprő nem hurcolhat magával egy egész labort, tehát ez az előírás noncensz, már megint valami jogász volt a „főokos” műszaki szakkérdésben. Mellesleg ezért a vizsgálatért nem jár díj a kéményseprőnek.
3./ Nagyon sok baleset történt, köztük halálos is beépített gázérzékelő mellett is, tehát egy újabb adalék arról, hogy mit érnek ezek a nem olcsó készülékek. Egy beépített gázkészülék környezete ugyanis meghatározza, hogy merre indul el a szénmonoxid, ugyan hány és működőképes érzékelő jelenthet valódi biztonságot 2-3-6? Nem inkább a megelőzésre kellene törekedni?
Vagy a rendeletalkotók a fizika, áramlástechnika, tüzeléstechnika stb. törvényeinek felülírására is feljogosítva érzik magukat? A statisztikai adatok világosan mutatják, hogy ez nem megy Nekik!
4./ Minden józanul gondolkodó embernek, aki nem lógta el a fizika és kémia órákat kellene, hogy derengjen valami arról, hogy szénmonoxid oxigénhiányos környezetben keletkezik.
Olyan nehéz megérteni, hogy ha egy zárt térben égés történik, akkor ott fogy az oxigén, és előbb vagy utóbb bekövetkezik ez az oxigénhiányos állapot, ha nem gondoskodnak a szükséges levegőmennyiség pótlásáról? Innen már csak egy primitív felismerésnek kéne következni? KI ÉRT HOZZÁ?!!!
válasz: AZ ÉPÜLETGÉPÉSZ MÉRNÖK!!!
Olyan nehezére esik a rendeletalkotónak ezt az egyszerű összefüggés párt belefoglalni egy rendeletbe?
Olyan nehéz ezt egy Katasztrófavédelmi Hatóságnak kimondani? Olyan nehezére esik a médiának ezt propagálni?
Hány embernek kell még meghalnia mire valaki a döntéhozók közül felébred végre?
Tegnapelőtt valamelyik TV adóban ment egy riport, amikor a kéményseprő egy gázérzékelővel szerencsétlenkedett egy kazán körül. Elhangzott a riportban, hogy a mérgezések a gázkészülék hibája, meg a kémény dugulása miatt…. és egy szó nem esett a fokozott légzárású nyílászárókról.
Itt tartunk…
Kedves Gábor!
Ez még csak egy rendelet tervezet egy BM rendelet módosításáról. Még 5 napig hozzá lehet szólni, javaslatot tenni:
http://www.kormany.hu/hu/dok?source=1&type=302#!DocumentBrowse
Az Általad idézett cikk feltehetőleg a következőre utal:
„d) a Törvény 9. § (5)-(6) bekezdésében meghatározott esetekben évente egy alkalommal a szén-monoxid érzékelő berendezések meglétének, működőképességének ellenőrzését”
A hivatkozott 2012. évi XC. Törvény 9. § momentán egyáltalán nem tartalmaz (5)-(6) bekezdést, tehát tényleg nem tudható kire vonatkozik.
A másik gondom elvi jellegű. A tervezet részletes indoklásában a következő szerepel:
”A Törvény 2013. október 15-től hatályos 9. § (5) bekezdése meghatározza a szén-monoxid érzékelő berendezések használatára kötelezettek azon körét, akiknek a hatálybalépést követően már rendelkezniük kell a megfelelő berendezéssel. Mivel a kötelezettek köréről nincs nyilvántartás, a kötelezettség fennállásáról magának a kötelezettnek kell nyilatkoznia az égéstermék-elvezető időszakos ellenőrzése során.”
Mondjuk, valamikor, valahol megjelenik, hogy kinek, mikor, hol, milyen szén-monoxid érzékelőt kell felszerelni, de erről a felhasználónak kell értesíteni a kéményseprőt, hogy ő a kötelezettek körébe tartozik, tessék jönni, ellenőrizni. Honnan tudná szerencsétlen, hogy létezik ilyen jogszabály. A tavalyi évben például a Magyar Közlönynek 184 száma (átlag kétnaponta egy) jelent meg, nagyjából 39 ezer oldalon, valamivel több, mint 3 ezer ilyen-olyan törvénnyel, rendelettel, határozattal. Idén sem lesz kevesebb, már a 145. számnál, és 67 ezer oldalnál tartunk. Nem életszerű elvárás, hogy minden érintett, miniszteri rendelet szinten, folyamatosan tájékozott legyen, különösen, hogy egy olyan szakszöveget meg is értsen, ami egy régi rendeletet módosít, hivatkozva egy harmadik, szintén régebbi jogszabályra, egy törvényre. Miért nem bízzuk a dolgot szakemberre, a kéményseprőre. Amikor legközelebb jön ellenőrizni, megmondja, hogy benne vagyok az érintett körben, ide fel kell szerelni valamit, amit majd jövőre ő megvizsgál, és kész.
Az, hogy egy jogszabály laikusokra hárít egy szakmai feladatot, nem először fordul elő, ilyen például a gáz műszaki-biztonsági felülvizsgálatáról szóló rendeletben levő bejelentési kötelezettség is.
Az érzékelők értékelésében nagyjából egyetértek Gáborral, de kissé eltérően fogalmaznék.
A szén-monoxid érzékelő mentőöv. Jobb lett volna megtanulni úszni, ha a vízbe akarunk menni (meggondolni, mielőtt fokozott légzárású ablakot építünk be), de most már megtörtént, ami megtörtént, arra kéne koncentrálnunk, ne legyen lyukas az a mentőöv. Ha egy gyógyszert évekig kell vizsgálni, mielőtt gyógyszer néven forgalomba kerülhet, miért ne lehetne előírni egy szén-monoxid érzékelőre is valami hasonló feltételt.
Befejezésül, visszatérve a vesszőparipámra, ha lehetőség van rá, olvassuk el a minket érintő jogszabályokat, és véleményezzük. Egyszer talán valami hatása is lesz.
Kedves András!
Köszönöm az elérhetőség megadását, éltem az észrevétel lehetőségével (persze kérdés, hogy olvassa-e majd valaki illetékes). A kérdésben a véleményem változatlan.
A rendelettervezethez az alábbi bejegyzést tettem:
„Tisztelt rendeletalkotó!
A rendelettervezet CO érzékelők ellenőrzésével kapcsolatos előírásai hibásak, a gyakorlatban nem fognak működni:
1./ A Magyarországon hivatalosan forgalmazott CO érzékelők közel 80 százaléka rendeltetésszerű használatra alkalmatlan.
Részletes adatok megtalálhatók a http://www.vgfszaklap.hu által 2013. szeptember 13-án közzétett – akreditált laboratóriumban elvégzett mérési eredmények- értékelésében.
2./ A kéményseprő közszolgáltató nem rendelkezik a CO érzékelők rendeltetésszerű használatának ellenőrzésének sem tárgyi (labor körülményeket és műszerezettséget igényel), sem személyi (mérnöki ismereteket igényel) feltételeivel.
Legfeljebb a berendezés meglétét, vagy hiányát képes ellenőrizni.
3./ A CO mérgezések visszaszorítására irányuló rendeletalkotás szempontjából a CO érzékelő teljes zsákutca. Nem vészhelyzetekre kellene koncentrálni, hanem azok kialakulásának megelőzésre!
A CO mérgezések túlnyomó része nem a gázkészülék vagy/és a kémény hibájából, hanem az égéshez szükséges oxigén hiányából következik be. A főbűnös a szakmai kontroll nélküli ellenőrizetlen nyílászáró csere.
Második helyen áll a gázberendezések karbantartásának
A Magyar Mérnöki Kamara Épületgépész tagozata a CO mérgezések csökkentésére irányulóan állásfoglalást tett közzé:
„Az Épületgépészeti Tagozat elnöksége az aggasztó mértékben növekvő szénmonoxid mérgezések és a lakóingatlanok belső levegőminőségének romlása miatt az alábbi állásfoglalást teszi közzé:
Magyarországon az elmúlt években rohamosan emelkedett a lakóingatlanokban a szénmonoxid mérgezések és halálesetek száma. A rendelkezésre álló adatok alapján (ellentétben a média által sugallt részben megtévesztő információkkal) ezek túlnyomó többségét a tüzelő berendezések működéséhez szükséges oxigén hiánya, tágabb értelemben a lakóterek frisslevegő ellátásának korlátozása, megszűnése okozza. (Az ablaknyitásos szellőzés nem felel meg az elvárható mértékű oxigénpótlás igényeinek). A szénmonoxid mérgezéses balesetek dinamikus növekedését döntően – a csak energetikai megfontolások
alapján elvégzett és épületgépészeti szakmai kontroll nélküli – nyílászáró cserék okozzák.
Ugyanezen okokra vezethető vissza a lakások levegőminőségének nagymértékű romlása, melynek következtében az asztmatikus és légúti megbetegedések száma – különösen az itt élő gyermekek esetében – aggasztó mértékben emelkedik.
Az emberi tartózkodásra szolgáló épített környezet belső komfortja- konkrétan ezen terek levegőmérlegének egyensúlya is – komplex mérnöki szakterület, így ezen szakterületi anomáliák szakszerű kezelése csak épületgépész mérnököktől várható el. Szakembereink e feladatok elvégzésére készen állnak, de megfelelő jogosítványok, tájékoztatás és rendeleti háttér hiányában tudásuk nem válhat a mindennap gyakorlatává.
A romló baleseti statisztika visszafordítása és a lakások komfortcsökkenésének megállítása érdekében az alábbi javaslatokat tesszük:
1./ Az építési törvényben és végrehajtási utasításában rögzíteni kell a komfort terek levegőmérlegének (folyamatos légpótlás) minimum feltételeit
2./ A fokozott légzárású nyílászárók komfort terekre gyakorolt korlátozó hatásai miatt a nyílászáró csere csak épületgépészeti jogosultsággal rendelkező tervező közreműködése esetén legyen elvégezhető
3./ A kétes hasznosságú szénmonoxid érzékelők propagálása helyett a valós veszélyekre, és elkerülésükhöz jogosult épületgépész mérnökök közreműködésének szükségességére kell felhívni a lakosság figyelmét.
4./ Haladéktalanul forrást szükséges biztosítani a komfort terek levegőellátása tárgyú – magyar nyelvű –szabvány megalkotására, ezen hiány pótlása ugyanis nem az építőipar, hanem a lakosság alapvető érdeke.
5./ Érvényt kell szerezni a tervezői jogosultságokról szóló 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet azon előírásainak, mely szerint épületgépészeti szakkérdésekben, engedélyezési és kiviteli terv készítésében csak épületgépész jogosultsággal rendelkező tervező – szakértő mérnök járhat el, véget kell vetni annak a káros gyakorlatnak, hogy az építési engedélyezési terv épületgépész szakember közreműködése nélkül kap engedélyt.”
Kérem fentiek szíves megfontolását. Bőséges szakmai anyagot találhat az érdeklődő a Vz-gáz-fűtéstechnika szaklap korábbi számaiban ill. a http://www.e-gepesz.hu szakmai fórum oldalain
Tisztelettel: Nagy Gábor
Kedves Gábor!
Örülök, hogy véleményezted a tervezetet. Néha én is megteszem, nem túl sok sikerrel. De, ha nem is próbálkozunk, honnan derülne ki, hogy élünk?
Nem nagyon tudjuk, hogyan is születik egy jogszabály. Hogy központilag lesz valami az érzékelőkkel kapcsolatban, az már áprilisban látszott, amikor Bakondi György meghirdette a jelzőkészülékeket előtérbe állító szén-monoxid mérgezést megelőző kampányt.
http://www.youtube.com/watch?v=N7VRe2-mEfw
Innen sejthető volt, hogy előbb-utóbb valamilyen, a témába vágó rendelet is születik. Hogy a jogalkotó az ügyben kivel konzultált, nem tudható.
Mivel még nem ismeretes, hogy kik lesznek az érintettek, erről csak találgathatunk. Én azt feltételezem, nem a most építkezőkre vonatkozik majd a dolog. Náluk nem is lehetne (szabadna) ma már olyan rendszert kiépíteni, ahol fennállhat a szén-monoxid mérgezés veszélye. A célközönség inkább ott lehet, ahol nyílt égésterű kazánok üzemelnek, a közelmúltban cserélt, fokozott légzárású ablakokkal. Ha igazam van, ez elég széles kört érint.
Esetükben ismerjük a veszélyt, de mi lenne rá a megoldás?
Az aligha megoldható, hogy visszahelyeztessük velük a régi nyílászárót.
Próbálhatunk valamilyen levegő bevezető megoldást kialakíttatni, de ez sem mindig egyszerű, és meg van a veszélye, hogy előbb utóbb betömik.
Előírhatjuk a kötelező kazáncserét, ezt meg napjainkban egyre kevesebbek tudnák finanszírozni.
Kizárhatjuk a fogyasztót a szolgáltatásból. Na így tél közeledtével abból lenne a forradalom.
Ha így nézzük, szén-monoxid érzékelő elhelyeztetése egy ilyen esetben, magyarázható opció. Tudjuk, hogy nem tökéletes, de megfelelő minőség esetén valami segítséget jelenthet. Azért is írtam, nem úszni tudás, de legalább mentőöv.
Sok a gagyi, de azért vannak olyan berendezések, amik tudják is legalább azt, amit ígérnek. A tesztben jó eredményt adó Honeywell H450EN készülék nagyjából 12-13 ezer forintba kerül, ez azért a többségnek még kifizethető. Ugyan a másik, szintén megfelelőnek talált készülék, a Szimat-2H, valamivel drágább, durván 33 ezer forintba kerül, de kicsit több is, mint egy egyszerű jelzőkészülék, mivel ezen keresztül kell csatlakoztatni a gázkészüléket a hálózathoz, és veszély esetén egyszerűen megszakítja az elektromos betápot.
Természetesen tudom, hogy már meglevő rendszereknél egyik sem jelent tökéletes megoldást, de legalább sokak számára megfizethető félmegoldást.
Ha a jelen formájában szentesítik a rendelet tervezetet, nem lesznek a kéményseprők könnyű helyzetben. Nekem sincs ötletem, hogyan gondolta a gyakorlatban a jogalkotó szén-monoxid jelzőkészülékek működőképességét ellenőrizni. Ha egy már a falra szerelt 5 ezer forintos jószág használhatóságáról kétsége van a kéményseprőnek, a lakó pedig hisz benne, ki fizeti a labor vizsgálat költségét?
És az én mániám: egyáltalán hány érintett fog tudni róla, hogy létezik egy ilyen, rá vonatkozó rendelet.
Kedves András!
Azt írod,
„Esetükben ismerjük a veszélyt, de mi lenne rá a megoldás?
Az aligha megoldható, hogy visszahelyeztessük velük a régi nyílászárót.”
Nyilván nem megoldás, hogy ne cseréljünk nyílászárót, ha már tönkrement deformálódott, pláne ne cseréljük vissza.
De ez sem megoldás, hogy CO érzékelő vásárlására buzdítunk, mintha az biztonságot adna, mert a hamis biztonságérzet akár még nagyobb veszélyt jelent. Akkor még mindíg jobb, ha a hiper-szuper ablakot a legkeményebb hidegben is egy résnyire nyitva hagyják, csak ezt nem energia megtakarításnak nevezik.
Az élet és egészség védelme viszont előbbre való, mint a spórolás!
A megoldást ott kell keresni, ahol a dolog jelenleg el van rontva:
– az illetékes hatóságnak (katasztrófavédelem) nem CO érzékelős reklámokra kéne költeni a felvilágosításra szánt reklámkeretét, hanem pl.”nyílászáró csere előtt először forduljon épületgépész mérnökéhez, műszaki szakértőjéhez” típusú tájékoztató reklámra.
– A kereskedelmi TV-ket nyilván nem lehet rászorítani, hogy egy-egy nagyobb port felvert mérgezéses riport felvételét szedjék elő az archívumból és tegyenek hozzá egy rövid riportot a tényleges okokról, de talán a közszolgálati TV-nek ez akár kötelessége is lehetne. Hasznosabb lenne a nézők számára mint sok focimeccs…
– A nyílászárós vállalkozások vezetőit egy kötelező tanfolyam, vagy ismertető füzet alapján vizsgakötelezettséggel kellene rászorítani arra, hogy legalább a mindennapi tevékenységük alapvető veszélyhelyzeteivel szembesüljenek
– A kéményseprő rendszeres tevékenysége keretében sokkal könnyebben felismeri az égéslevegő hiányát, mint a CO érzékelő alkalmasságát. Az előbbivel kellene inkább foglalkoznia nem az utóbbival..
– A gázfogyasztó berendezések felülvizsgálatának szintén egyik sarokpontja kéne, hogy legyen az égéslevegő ellátás feltételrendszerének felülvizsgálata.
Gondolom, hogy a fenti sor még folytatható lenne. Egyet nem szabad tenni; belenyugodni a jelenlegi helyzetbe, mert akkor ősztől a tavalyi rémálom folytatódni fog.
NG
Közel évtizede tartalmazza a GOMBSZ a gázkészülékek légállátásának megváltoztatásával kapcsolatos előírást.
Ha valamilyen okból gázterv készült, ennek érvényt is lehetett szerezni.
Viszont máig nem értem, hogy erről egy komplett szektor a megrendelőtől, ingatlan tulajdonostól, használótól kezdve az építési hatóságokon keresztül a kivitelezőkig senki nem tudott vagy ami még rosszabb, senki nem akart megfelelni neki? Ki a felelős mindezért? Mert szerintem mindenki „sáros” valamilyen mértékig.
Legkevésbé mi, épületgépészek, mert minket egyszerűen be sem vontak…
FJ
Ha a szektor nonprofittá kell hogy váljon, olyan mindegy, hogy most ki vágja maga alatt a fát…Lehet, hogy jövöre már egyik mai szereplő sem lesz a piacon.
FJ
Ha jól sejtem, ez leginkább elvi kérdés. Arról szól, az állam mennyire, milyen mértékben avatkozhasson bele az életünkbe, akár a saját biztonságunk érdekében is.
Hagyományosan, az állam szeret sok mindenbe beleszólni, az állampolgár is szívesen fegyelmezné a környezetét, azt azonban nehezebben tolerálja, ha őt magát is folyamatosan terelgetni akarják. Ezen a mezsgyén próbál meg, több-kevesebb sikerrel, egyensúlyozni a jogalkotó.
Ha ezer emberből 999 tudja, hogy kicsit ki kell nyitnia az ablakot, amikor pörköltet főz, az egy (személyében persze nem ismert) renegát miatt a többieknek is mágnes szelepre kelljen költeni, támadható megközelítés.
Az elmúlt fűtési szezonban meglehetős publicitást kaptak a szénmonoxid mérgezéses esetek. Egy állam nehezen teheti meg, hogy erre valahogyan ne reagáljon. Ugyanakkor ott voltak a gáz műszaki-biztonsági ellenőrzés negatív tapasztalatai. A rapid eljárás következtében több száz társasházat, sok ezer lakást zártak ki a szolgáltatásból. Az elvárt beavatkozás sokszorosan meghaladta a veszély mértékét, annak költségét messze nem mindenki tudta kifizetni, az hogy emiatt viszont nem fűthet, nem főzhet, nem fürödhet, sok helyen kiverte a biztosítékot. Gondolom, ez is motiválta a rendelet készítőit (ők ugye politikusok): az egyszerű tájékoztatást kevésnek találták, a szolgáltatók által preferált kötelező, radikális átalakítást nem merték magukra venni. Erre volt a kompromisszumos megoldás a szén-monoxid-riasztó. Ez még a többségnek megfizethető, és, igazat adok Zoárdnak, valamivel több a semminél.
Nem merjük egyértelműen leírni, de köztünk (mondjuk szakemberek, de legalábbis nem laikusok) közt sincs egyetértés. Gábor mintha inkább a szolgáltatók álláspontján lenne, Zoárd pedig a gázosok és a kéményseprők packázásáról beszél. Nem tudom, manapság ki súg a jogalkotónak, de úgy tűnik, jelenleg mi sem tudnák egységes álláspontot képviselni.
Kedves András és Zoárd!
Én csak a magam nevében nyilatkozhatok, de én a kiszolgáltatott emberek pártján szeretnék állni. Legfeljebb az átlag épületgépész mérnökökhöz képest jóval több CO mérgezéses esettel találkoztam szakértői munkáim során, ezért ástam bele magam mélyebben az okok elemzésébe, és a megelőzési lehetőségek keresésébe.
Valaki írta korábban, hogy a CO mérgezés általában több körülmény szerencsétlen találkozásából születik, teljesen igaza van.
A konkrét esetek közreható körülményei is sokfélék, nem azonos súlyúak, de még az extrém időjárási körülmény sem ad felmentést – a bíróság előtt – az esetleges emberi mulasztásra.
Zoárd ezt írod:
„abban a helyiségben, ahol az elégtelen levegőpótlás miatt CO keletkezik, szinte mindegy hová tesszük a CO mérőt, az a valós értéket fogja mérni.”
Sajnos ez sokszor nem igaz. Egy lakótér helyiségei között is sokszor van légáramlás (kinyitott ablak, működő páraelszívó, vagy egy működő kandalló kéménye stb) Ilyenkor a beépített és működő képes CO riasztó mellett is történhet és történik baleset.
Amiről konkrétan tudok;Felsőzsolcán áprilisban 4 ember szenvedett súlyos CO mérgezést, pedig volt működőképes CO-riasztó.
Ami számomra a legérthetetlenebb, az a nyílászáró csere ismert veszélyokozásával szemben tanúsított teljes közöny, mind szakmai, mind politikusi szinten. Akik felismerhetnék a konkrét veszélyhelyzetet, és beavatkozhatnának, azok nem kapnak lehetőséget a létesítési folyamatba történő beavatkozásra. Ez érvényes a kéményseprőre is, az évenként egy-két ellenőrzés sokszor már elkésett. A tragédia – a fokozott légzárású nyílászárók beépítése következményeként már az első hűvösebb hajnalon szokott bekövetkezni.
Ne legyen igazam, de a kéményseprési díjak 40-60 %-os csökkentése hónapok alatt szétveri ill. részben már el is lehetetlenítette a kéményseprő cégeket(elsők között megy ill. ment tönkre a miskolci és BAZ megyei közszolgáltató), ezért a balesetek száma drasztikusan emelkedni fog. A közszolgáltatásra kötelezett önkormányzatok kényszerű feladatátvételében gyanítom nem az égéslevegő ellátás ellenőrzése lesz a legfontosabb megoldandó feladat.
Belgiumban (hasonló lakosságszám mellett évente kb. 300-an halnak meg és közel 8ezren nyomorodnak meg CO mérgezés következtében.
Van hova fejlődnünk…
NG
Kedves Miklós!
A gáztüzeléssel működő berendezésekre vonatkozó véleményeddel maximálisan egyet tudok érteni (azonban nem csak gáztüzelés létezik, ezért) az égéstermék elvezetésre és légellátásra vonatkozó sommás megállapítások helyett komplexebb, a többi tüzelési alternatívát is lefedő megközelítésre van szükség.
Az MBSZ készülékcserékre vonatkozó – konkréten a „B” besorolású tüzelőberendezések „B” típusúra történő egyszerűsített eljárásban történő cseréje – pontosan ott egyszerűsíti le az elavult gázberendezések továbbélésének lehetőségét, ahol a korszerűbb és biztonságosabb gázkészülékek irányába kellene elmozdulni.
Mindannyian tudjuk, sajnos a régi „B” típusú gázkészülék nem a remélt időpontban romlik el, válik javíthatatlanná, a laikus károsult pedig nem is tudja, milyen lavinát indít el, amikor a régi készüléket újabb „B” típusra cseréli. Vajon az egyszerűsített cserére jogosult gázszerelő korrekt tájékoztatást ad ügyfelének a korszerűbb lehetőségekről, vagy csak a gyors üzletre koncentrál?
Tapasztalatom szerint nem jellemző, hogy a fogyasztó döntésre alkalmas tájékoztatást kap, ennek hiányában pedig marad a „B” típusú elavult kazántechnika. Az első kéményseprő ellenőrzéskor ezután következményként jönnek a járulékos költségek, a hatályos légellátási és égéstermék elvezetési előírások betartatása érdekében.. Ekkor ijed meg a fogyasztó, légellátási terv, légbevezetők, reteszelések beépítése, gázérzékelő az aggódóbbaknak stb. Ilyenkor derül ki az is, hogy a járulékos költségekkel már-már drágább lesz a „B” típusú új készülék, mint egy „C” típusú. És még szót sem ejtettünk arról, hogy azonos készülékkategóriánál átlag 10-15 %-al jobb rendszerhatásfokot produkál a „C” típusú (sima turbós) és 20-35% megtakarítást érne, ha sima „C” helyett kondenzációs kazánt építenének be a kazáncsere folyamán.
Vajon hogyan lehetne ezt az üzenetet eljuttatni egy átlagos földi halandóhoz?
Szerintem csak a lakossággal közvetlen kapcsolatban álló gázszerelő, kéményseprő tehetné meg, de vajon ösztönözve van erre, vagy inkább ellenérdekelt?
Azt hiszem erre a kérdésre egyszerű válaszolni, mint ahogy a válaszból az is következik, az érdekeltségen mindenképp változtatni kell. A változtatást pedig a saját háztájunk körüli sepréssel kéne elkezdeni, változtatni kell az OTÉK, MBSZ stb. szabályozások korszerűsítéseket blokkoló, ellentétes kihatású előírásain.
NG