Egyik olvasónk – névtelenül, mert nem kíván viták gyújtópontjává válni – felvetett egy igen érdekes problémát. Az igencsak „mai” kérdés veleje az, hogy szerinte a szakmai és közmédiában aránytalanul eltérő a három hőtermelő megítélése.
Az idézett vélemény:
„Többször hallottam, olvastam kritikát, amely a hőszivattyúk energia-megtakarítási arányait „eltúlzó” forgalmazói gyakorlatról szól. Ellenben igen kevés helyen hallom kritikával illetni a gázkazán- vagy a napkollektor-forgalmazó cégeket, ahol teljesen hétköznapi a 107% (néhol már 109%) kondenzációs kazánhatásfok és a 92%-os napkollektor-hatásfok. Nem láttam még sehol apró betűvel sem, hogy az előbbi érték akkor érvényes, ha a füstgázhőmérséklet egyezik az égésilevegő-hőmérséklettel (20 C), illetve a napkollektor esetében optikai hatásfokról van szó, azaz arról az üzemállapotról, amikor a napkollektor közepes hőmérséklete és a környezeti hőmérséklet egyezik. Ezek definíciók, nem valós üzemállapotok. A közölt – és ezért széles körben emlegetett – értékek használhatatlanok, és igen szerény útmutatást adnak a laikus érdeklődőnek a valódi hatásfokot illetően.”
Amit ehhez szerkesztőként hozzátennék: minél újabb, ismeretlenebb egy technológia, annál nagyobbat lehet lehet hazudni. Ezzel bizony sokan visszaéltek-élnek ma is, hőszivattyús témában különösen. Ez nehezíti a tisztességes forgalmazók helyzetét. Még gyakoribb a tények „marketinges” csoportosítása, avagy a nem annyira jó értékek elhallgatása. Ilyen világban élünk, a terméket el kell adni. Azért a szakma védelmében: a korrekt, hosszú távra tervező cégek őszinték, hiszen számonkérhetők, ugyanígy a szakírók is.
szerkesztő
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
5 hozzászólás
Teljes mértékben egyetértek a vitát indítóval, hiszen az észrevételei jogosak, bár a leveléből úgy tűnik, mintha a hőszivattyús piac elleni vádakkal nem értene egyet, holott ez ott is ugyanígy működik.
Viszont jogosak és helytállóak a szerkesztő érvei is, mert a kereskedelmi piac farkastörvényei sokakat rákényszerítenek a „mellébeszélésre”!
Egy magára valamit is adó forgalmazónak vagy ne adj Isten gyártónak kutya-kötelessége „az igazat és csakis az igazat” mondani és megjelentetni, de néha ezek is elcsábulnak és állítanak fél igazságokat, mert egyébként elbuknak a piacon.
Volt szerencsém mindhárom termékkört forgalmazni és épületgépész végzettséggel ismerem a megfelelő hátteret is. Többek között most is egy „nagy multi” alkalmazottjaként ezeket a termékeket is forgalmazom, de hiába vagyok őszinte és mondom el az ügyfélnek a „tuti”-t, hogy mit tud a termék valójában és mit várhat majd a jövőben tőle, a „laikusok” többségét vevőként elveszítem, mert elkábítja őket a többi versenytárs önfényezése! Ennek ellenére én kitartok az őszinte és egyenes beszéd mellett, mert a kicsit is „nem laikusok” többségénél ez a célra vezető és az elégedett vevőnél jobb reklámot (vagy az elégedetlennél rosszabbat) el sem tudok képzelni.
A problémafelvetésben hiba van a kondenzációs hatásfokot illetően! A kondenzációs kazán hatásfoka akkor éri el az említett 107-109%-ot, ha a füstgázokat jóval a harmatpont alá hűtve az égéstermékben lévő vízgőzöket minél nagyobb arányban, még a kazán hőcserélőjében csapatjuk le. Egy jó minőségű kondenzációs kazán (ahol a mindenkori füstgázhőmérséklet a visszatérő vízhőmérséklet+5K) és egy alacsony hőfoklépcsőjű (50/35; 40/30) fűtési rendszer együtt képes erre, megjegyezve, hogy e fenti magas hatásfokértékek nem pillanatnyi kazánhatásfokok, hanem a teljes éves üzemet jellemző, un. szabványos éves kihasználtsági fokok.
Gaál Csaba
Remeha
Tisztelt vitaindítók és hozzászólók!
Szerintem már a kérdés feltevése alapvetően hibás!
A hötermelő berendezések csak a fogyasztói oldallal együtt értelmezhetők, ráadásul még az sem önmagában, hanem az ellátandó (komfort)térrel együttesen.
Ezt az összhangot az a jól felkészült és nem márkaérdekeket közvetítő tervező mérnök teremtheti meg, aki az építtető valós igényeinek és pénztárcájának megfelelő alternatívákat komplexen vizsgálja és a megrendelő igényeinek legmegfelelőbb rendszert és elemeket ajánlja.
A döntési pontokat nem a hőtermelők hanem a hozzájuk kapcsolandó és összhangban lévő teljes rendszer alapján lehet csak kijelölni! Ennek az aranyszabálynak a figyelmen kívül hagyása súlyos hiba!
Mint tervezőmérnök, sokszor találkozom a címben feltett kérdéssel, szinte nap mint nap, és nincs, mer nem adható jó válasz a rossz kérdésre.
Szerencsére egyre gyakrabban viszont azt válaszolhatom, hogy napkollektor és hőszivattyú… napkollektor és gázkazán …hőszivattyú és gázkazán … és még bővíthető a kör.
Csakhogy eddig a válaszig csak úgy lehet eljutni, ha látom a teljes lakást vagy épületet, annak környezetével, tájolásával, épületszerkezeteivel és megismerem az építtető elvárásait, igényeit és teherbíró képességét.
Sokszor a reklámokkkal beoltott építtető azzal keres meg, hogy ezt a kollektort, vagy azt hőszivattyút akarja. Azután kiderül, hogy „ja ez már így drága”, a meglévő radiátoros rendszerhez a napkollektor felesleges, -15 fok külső hőmérsékletnél már drága a hőszivattyú üzemeltetése, csak kéne még valamilyen kazán is….stb. lehetne sorolni a példákat bőven.
A jobbik eset ha megkeres, a rosszabbik, ha vásárol, vagy egy Tőle alig kevésbé laikus kivitelező esetleg vicetervező nekiáll, méretezések, számítások tervek nélkül, sajnos erre is van bőven példa, egyre többen futnak elfuserált fűtési rendszerekbe fektetett milliók után…
Sommás véleményem az, hogy minden egyes esetben épületgépész tervezőre kell bízni a feladat megfogalmazását és ismertetni a reális alternatív megoldásokat, hogy az építtető egyáltalán jó döntési helyzetbe kerülhessen. Tervezőt azonban nem a tervezői honorárium nagysága (kicsisége), hanem a megvalósult referenciái alapján célszerű kiválasztani!
A kereskedőknek pedig – tisztelet a kevés kivételnek – egy kicsit nagyobb figyelmet kéne az egzakt műszaki információk közreadására fordítani. Nem kéne azt szégyellni, hogy a tervezés egy másik szakma, jobban támaszkodva rájuk gyorsabban megtérül, mint a sok és drága reklámkampány.
Nagy Gábor
tervezőmérnök
A tervező az, aki az adott feladatra a legkedvezőbb, legalábbis a megrendelő igényéhez legközelebb álló megoldást tudja javasolni, megtervezni. Hiszen a „legjobb” megoldás csak egy adott követelményrendszer tükrében a legjobb. Más elvárások más megoldást kívánnak.
A bekerülési költségek elég jól tervezhetők. Az üzemeltetési költségek már kevésbé. A várható élettartamon belül az energiahordozók ára ma inkább csak jósolható. Meglepetések nem kizárhatók. Szóval az éves üzemeltetési költségre legfeljebb egy sávot lehet megadni.
Minden esetre a körültekintő vevő próbáljon adatokat szerezni az egyes alternatívák teljes életciklus költségéről, és így mérlegeljen. De az is lehet, hogy számára ez nem is fontos, más szempontok vezetik.
Tisztelt Tervező Kollégák!
Teljes mértékben egyetértek Önökkel és ez így igaz, hogy egy rendszer akkor van igazán jól kitalálva, ha ezt egy tervező megfelelően „összehangolja”!
Viszont az alap kérdés felvetése szempontjából Önök is bajban vannak, mert, ha nem kapnak adatokat vagy téves adatokat kapnak, akkor Önök ezekből kénytelenek dolgozni.
Aztán ne felejtsük el, hogy Önök, mint tervezők is adott esetben lehetnek „részrehajlóak” bizonyos márkákkal szemben, mert vagy jobb és részletesebb információkkal rendelkeznek tőlük, vagy megszokták már az ő termékeik beépítését és jobb kapcsolatuk van az illetékes területi képviselővel, vagy ne adj Isten nem vetik meg az adott cég által felkínált anyagi ellenszolgáltatást (tervezői jutalék).
Viszont a vevőt meg elkábítja a következő kereskedő marketinges dumája és Önökkel már nem egyeztetve az utolsó fázisban már nem azt a kazánt, vagy napkollektort, vagy hőszivattyút veszi meg, ami a terven volt és ismételten ott vagyunk, ahol a part szakad …