A klímaváltozás valós, bár az okokon még vitatkoznak a tudósok és a politikusok. Ami biztos: a szén-dioxid-szint növekedett. Lehet ennek pozitív hozadéka? Úgy tűnik, igen.
Reményi Károly, az MTA rendes tagjának „A zöldülő Föld” című, az Energiagazdálkodás című lapban megjelent cikkéből idézünk:
„A légköri CO2-koncentráció növekedésének hatására a növényzet mennyisége általában az egész Földön növekedett. A szárazföldi, úgynevezett C3-as növényeknél az emelt CO2-koncentráció hatására megnövekszik a fotoszintetikus aktivitás és a szárazanyag-produkció. Több növénynél csökken a vízfelhasználás. Növekszik az agrártermelés és javul az élelmiszerek minősége. A CO2-koncentráció növekedésekor számos növénynek a pórusait kisebb mértékben kell nyitnia, igy a vízveszteség ugyanannyi CO2-abszorbció mellett kisebb lesz.
A zöldülést értékelő modell szerint a Föld növényzettel való fedettsége 18 millió négyzetkilométerrel nőtt, elsősorban a CO2-tápIálásnak betudhatóan.
Kísérletekben a CO2-koncentrációnak 475-600 ppm-re növelésekor a levelek fotoszintézise átlagosan 40%-kal nőtt. A föld feletti szárazanyag-termelés 17%-kal, a földalatti több mint 30%-kal nőtt. A betakarítható termés búza, rizs és szója esetében 12-4%-kal volt nagyobb. A vízfelhasználás 22%-kal csökkent.”
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
5 hozzászólás
Veszélyesek az ilyen cikkek, olyan gondolatokat indíthatnak meg, amelyek a klímaváltozást egyfajta szükségszerűségnek, nem pedig a valós veszélynek: a káros események cunamijának tálalják. Kiválthatják önfelmentő, önigazoló teóriák legyártását, híveket szerezhetnek a szkeptikus vagy az ellenérdekelt oldalnak, és ez nem jó. Ha a cikk úgy jelent volna meg, hogy a sok káros hatás mellett pozitívumként fogható fel a magasabb CO2 szint mellett a magasabb növényi reprodukció, akkor más a leányzó fekvése. Így joggal gondolhatja bárki, hogy bárhogy is tesz, nem árt annyira a glóbusznak (hiszen lám: a CO2 ppm növekedése még hasznos is a növényeknek), tehát akkor nem is baj, hogy még a wc-re is kocsival jár, hogy nem tagad meg magától semmilyen további fogyasztást, nameg ráér az az energiahatékonysági/takarékossági beruházás, jobb helye lesz annak a pénznek egy thaiföldi nyaralásban…
Világos cél, hogy minél kisebb mértékben terheljük, sőt rongáljuk a természetes környezetet. Függetlenül attól, hogy a klímaváltozás egyes szempontokból jó, más szempontokból rossz. Ma azonban általánosan elterjedt az a nézet, hogy a legfontosabb teendő a szén-dioxid kibocsátás csökkentése. Más szóval erre kell elsősorban törekedni, aztán jöhetnek egyéb tennivalók. Meglátásom szerint éppen a szén-dioxid kiemelése miatt kevés történik a környezettudatos szemlélet, életmód, gazdaság, stb. előmozdítására. Groteszk dolog, hogy óriási összejöveteleken fontoskodnak szakértők, politikusok, média szakemberek, ami a folyamat látható helyben topogása miatt „csak egy plusz szén-dioxid fröccs a légkörbe”.
Sajnos a mai rendszer érdemi működtetőinek csak a rövid távú érdek a fontos. Ebbe a szén-dioxid ügy bele fér. Ebben több a profit, mint a valódi környezettudatosságban.
Kedves Zsolt!
Látom a veszélyt, amiről beszélsz – de az e-gépész létrehozásakor és azóta is az az alapkoncepciónk, hogy gondolkodó embereknek, műszaki értelmiségnek írunk, tehát mindenki vonja le maga a következtetéseit.
Egyébként a klímaváltozás okai – nem a léte – még mindig vita tárgyát képezik. Sajnos a téma nagyon átpolitizált, így a megoldási törekvések is. Itt is léteznek „pártok”, pártérdekekkel. Az e-gépész minden (megalapozott) véleménynek helyt ad – a forráskritikát és minősítést az olvasóinkra bízzuk.
Kezdetben csak szüreteltünk, halásztunk, vadásztunk. Jött a növénytermesztés, állattenyésztés. Majd gáttal elrekesztettük a patakot, folyót, hogy vízimalmot csináljunk. Kezdődött a bányászkodás.
Be kell látni, hogy a Föld az emberiség mai létszámát csak a környezetbe való erőteljes beavatkozással tudja ivóvízzel és élelemmel ellátni. Lehet ezt önzésnek nevezni, de ha élni akarunk…
A „járulékos” igényekkel van a baj. A tisztánlátás nagy akadálya, hogy a hiány van elfogulatlan szakemberekben, és azokat is túlharsogja a „nincs nagy baj” kórus. Ha ehhez hozzátesszük a félrevezető információk ipari mértékű előállítását, lassan reménytelen a tájékozódás. Ismertek azok a vélemények, hogy kéretlenül is visszafogunk menni a szüretelés- halászat-vadászat szintre.
Ezért jó, hogy az épületgépészek is körbe járhatják a témát.
Ficedula albicollis: megdöbbentem. Ez szörnyű, ha még mindig itt tartunk.