Szakmagyakorló kollégák kerestek fel – habitusuktól függően értetlenkedő, méltatlankodó, dühös hangú – levélben, vagy telefonhívással az elmúlt napokban. Meglepő részletezettséggel módosította a 7/2006. (V. 24.) korm. rendelet 1. számú mellékletének 2. pontját a 61/2020. (XII. 30.) ITM rendelettel. Már a közösségi médiában is helyet követelnek az ezzel kapcsolatos vélemények, és azok a kérdések, amelyek a váratlannak nevezhető módosítások gerjesztenek.
„Kötelező lesz a gépi szellőztetés! – avagy változott a TNM-rendelet, az ablaknyitogatás már nem lesz elég …” – olvasható az ezzel a címmel indított részletes tájékoztató bejegyzés. Miről is van szó? Az idézett Melléklet 2.1-2.3. alpontjai a szükséges szellőző levegő mennyiségének a meghatározásával foglalkozik. Ezt nem részletezve az ominózus 2.4 alpont szövege:
„Az épület 2.1. vagy 2.2. alpontban meghatározott, a tartózkodási zónába minimálisan bejuttatandó friss levegő mennyiséget és az elvezetésre kerülő szennyezett levegőt, így a légcserét, csak szabályozott működésű hővisszanyerős szellőztetőrendszer vagy központi elszívásos szellőzés kiépítésével lehet biztosítani, mely a belső páratartalom és CO2-szint alapján automatikusan és folyamatosan, igény szerint üzemel. A rendszer részeként és kialakításánál figyelembe vehetők a friss levegő bevezetésére alkalmas passzív, automatikus működésű páraszabályozású légbevezető elemek. Az épület külső nyílászáróinak teljes vagy részleges nyitásával történő friss levegő bejutást a 2.1. és 2.2. alpontban meghatározott érték számításnál nem szabad figyelembe venni.”
Ez a pont valóban csak a gépi szellőzést „fogadja el” megoldásként a frisslevegő dotáció biztosítására. Mi több – itt a vastag betűs kiemelés magyarázata – előírja a központi megoldást! Kiemelten javasolja a hővisszanyerős szellőztetőrendszert, és kicsit megengedőbben a központi elszívást. Nyilvánvaló különbséget jelent a két megoldás között a hővisszanyerés lehetőségéről való lemondás, illetve, hogy a „csak” központi elszívás esetében figyelembe vehető műszaki megoldásként nevezi meg a légbevezető elemeket.
Erről van tehát szó! De mi a baj ezzel a módosítással? Nem jó az irány? Ha nem, akkor miért nem?
Nem az előremutató műszaki tartalom miatt kritizálható, hisz a PJ vadászatban a legkisebb mértékű megtakarítás is fontos. Kritizálható azonban a meglepetésszerű, előkészítetlen bevezetése miatt. Azért, mert nem kellően átgondolt. Nem tesz különbséget a nem lakójellegű, ill. a lakóépületek között a 2.4. pont. Emiatt sem könnyen tartható be. Ezt a hazai termékkínálat alapján, a központi – kiemelten a CO2 koncentráció szint alapján történő – szabályozásnak úgy általában történő kikötése alapján lehet állítani. Természetesen mindenre van műszaki megoldás, de más szempontok – pl. beruházási-, és üzemeltetési költségek – megfontolásától sem lehet eltekinteni!
A hozzám beérkezett megkeresések kitérnek arra is, hogy mi lesz a 2020. december 30-a előtti előírások figyelembevételével már megtervezett, esetleg már építés alatt álló létesítmények műszaki átadásával, ha ez a módosítás átmeneti intézkedés nélkül, változatlan formában fennmarad? (A hatálybalépés időpontja: 2021. 01. 01.)
Fontos megjegyzés, hogy fentieket azt követően írtam le, hogy egyeztettem dr. Csoknyai Tamással, aki nem csupán az ÉPGET Tanszéknek a vezetője, hanem a MMK Épületgépészeti Tagozatán belül működő Épületenergetikai Szakosztálynak is!
Az elmondottak alapján fontosnak gondoljuk, fontosnak gondolom egy olyan állásfoglalást eljuttatni az ITM-hez, amely semmiképpen sem teljes visszalépést ajánl, hanem azt, hogy a realitásokat jobban figyelembe vevő megoldások elfogadása – pl. a decentralizált szellőző rendszerek – is kerüljenek be a rendeletbe.
Gyurkovics Zoltán elnök
MMK Épületgépészeti Tagozat
Gyurkovics Zoltán
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.