Egy szakértői szakvélemény egy napkollektoros HMV-termelésről és az utófűtő bojler kazánnal történő fűtéséről. Önök ne kövessenek el ilyen hibákat!
A lényeg:
Az épület
I. napkollektoros rendszere nagyon-nagyon kicsi,
II. használati melegvíz- (HMV) termelése túlságosan pazarló megoldású.
A képre kattintva megnyílik a dokumentum.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
2 hozzászólás
Homor Miklós kollégánk anyaga valóban kissé elüt a hagyományos szakvéleményektől. Azokban (talán kissé szárazabb megfogalmazásban, de aránylag részletesen) le szokták írni az előzményeket, a megbízás tartalmát, a kialakult helyzetet, egyáltalán, hogy milyen számszerűsíthető ok miatt fordult a megbízó a szakértőhöz. Ilyen ismeretek hiányában számos kérdésben a saját gyarló fantáziánkra kell hagyatkoznunk, ha meg akarjuk érteni a történteket.
Gondolom, a szóban forgó épület eredendően központi fűtéses, és központi a használati melegvíz ellátás is. Cirkuláció csak a lakások csatlakozási pontjáig van, ott van az elszámolási mérő, ezért tudták megmondani, hogy a ház mértékadó napi fogyasztása 1900 liter. A cirkulációs veszteséget a tulajdoni hányad, vagy a fogyasztás szerint osztották szét a lakók között. Az egész évi HMV energia költséget alighanem a nyári gázfogyasztás alapján kalkulálták.
A távfűtéses kapcsolási rajz (a hozzá fűzött kiegészítéssel) valószínűleg a kiinduló állapotot jelképezi, nekem hiányzik belőle a jelenlegi kollektoros kapcsolat. Feltételezhetően a hidegvíz oldalra került egy előfűtő tartály, hogy a második tartályhoz, illetve utófűtő hőcserélőhöz lehetőség szerint eleve legalább langyos víz érkezzen, de az is elképzelhető, hogy kivitelezéskor cserére került az eredeti tartály, egy olyanra, amelyikben fűtő csőkígyó van, és arra dolgozik a szoláris rendszer. Igaz utóbbi esetben nem lenne egészen világos, ha a szakértői vélemény szerint az 1000 literes tárolót legalább a négyszeresére kellene bővíteni, miért ajánlaná mégis a szerző az ötödik oldalon a legalább 500 literes AT-5 tartályt.
Jobb lett volna nem ezt a távfűtéses elvi kapcsolási sémát beilleszteni, hanem a tényleges kiinduló és megvalósult állapotot rajzait. Az ugyanis, hogy a mennyi lehet a két helyzet között a megtakarítás a gázszámlában, az csak a teljes rendszer szintjén becsülhető, és ki tudja milyen általunk nem ismert egyéb változások történtek.
A vitában megjelenő konkrét számok, az 57 négyzetméter kollektor, 4000 literes tartály, illetve a 36 négyzetméter kollektor, 2000 literes tartály szerintem csak egy-egy konkrét, új, tervezett esetre lehet igaz, úgy nagy általánosságban nem.
Végeztem én is egy nem túl komoly ellenőrző számítást. Vettem egy 45 fokos hajlásszögű, D-i tájolású nem árnyékolt tetőt, rajta az 57, a 36 és a 14,5 négyzetméteres kollektorral. Mivel a kollektor típusáról nem sokat tudhatunk, azt a nagyon durva közelítést tettem, hogy az egész rendszer hatásfoka a beeső sugárzástól a csapolóig állandó érték. A csapolókon kifolyó 1900 liter napi hőtartalmát, 40-42 fokos vizet feltételezve 66 kWh értékkel számoltam. A különböző napsugárzási intenzitások előfordulási gyakoriságát öt éves adatsorból a napi teljes hozamon vettem figyelembe. Minden a Nap és a csap közötti jellemzőt egy fekete doboznak tekintettem. Arra voltam kíváncsi, ha létezne egy az időjárástól független, és a teljes rendszerre jellemző, állandó éves hatásfok, mekkora lenne az értéke, hogy egyes felületek mellett a 60%-os szoláris részarányt (nem a megtakarítást) elérjük.
Ebben az elméleti számolásban a 14,5 m2 esetén 76%, 36 m2 felület mellett 31%, míg ha 57 m2 kollektorunk van, 19,5% virtuális összhatásfok mellett jön ki a megcélzott részarány. Azt hiszem, abban nincs vita, hogy 76% hatásfok még kollektor szinten sem teljesíthető, nem hogy a rendszer egészére nézve, a 19,5% viszont ezen az összetett értéken is kicsit alacsonynak tűnik, mintha túl sok hideg, borús nappal, és nagyon sok veszteséget hordozó fogyasztói oldallal kellene számolni. Számomra, ami kevés a szóban forgó esetről sejthető, a Varga Pál javasolta érték tűnik az életszerűbbnek.
Persze a kollektor, ezáltal a teljes rendszer hatásfoka erősen időjárás függő. ezért nézzük meg a dolgot egy másik oldalról.
Ma egy társasházban 1 kWh gázt bruttó 13,6 forintért mérnek. Hatásfok, veszteségek miatt vegyük a másfélszeresét, 20 forintot. Ha a napi 66 kWh melegvíz igény 60 %-át megtakarítom, az nagyjából 800 forint, éves szinten 290 ezer forint. A Varga Pál ajánlotta megoldás, a saját (úgy gondolom, teljesen reális) áraikkal, felszerelve, beüzemelve, adóval együtt kereken 6 milliót kóstál, ami a mai árakon vett éves megtakarítás kicsit több, mint hússzorosa. Homor Miklós rendszerét ugyanők 9 millióért adják, ez a megtakarítás bő harmincszorosa. Ezt napjainkban (helytelenül) úgy mondják 30 év a megtérülési ideje. Kérdés, ha szerinte tényleg ekkora, ilyen drága rendszerre van szükség, ilyen hosszú megtérüléssel, ő maga milyen érvekkel győz meg bárkit, hogy egy ilyen beruházásba fogjon.
A nagy, beváltatlan ígéretek nem ismeretlenek hazánkban. Tisztelet a kivételnek (ilyen a Naplopó is) de mintha elmaradhatatlan, megbocsátható részei is lennének egy-egy ajánlatnak. Amúgy nem hiszem, hogy a Homor Miklós által leírt ingyenes pótmunkákat és kártérítést el lehetne érni, nem hogy nálunk, de bárhol a világon.
Persze lehet, hogy a combos eltéréseknek egészen prózai oka van. Én 42 fokosnak vettem a csapon kifolyó vizet (központi rendszereknél ez nem is olyan rossz) és a hűlést az összehasonlításban a másfélszeresre vett gáz árban számoltam, Varga Pál 45 fokkal számolt, és lehet, hogy Homor Miklós úgy gondolta, a ház lakói 60, vagy 65 fokon vételezték azt a napi 1900 litert. Ki tudja, pedig kiadós a különbség. Egy amolyan száraz, de a részletekbe is belemenő, hagyományos szakvéleményből az ilyen ”apróság” is ki szokott derülni.