E-káosz avagy az IT-őrület és a totalitarianizmus utolérte az építőipart is
Nemrég szembesültem vele, hogy egy ingatlan ellátottságáról a közműtérkép lekérése már nem csak sziplán „fizetős”, de egyenesen mérnökkamarai tagsághoz kötött. Ezen felül nem árt, ha az ember térinformatikai szoftverekben is jártas: hovatovább még rendelkezik is ilyennel.
Merthogy E-közmű rendszer van. Korszerű, gyors, otthonról intézhető. Korrekt a helpdesk (sic!) is: hívtam párszor, mire rájöttem: amit kaptam, abból tervezési adathoz nemigen fogok tudni jutni.
Ha marketinges lennék, csak csettintenék. Jöhet a fizetős tanfolyam, a „pontgyűjtés”, ilyen-olyan jogosultságokat igazoló, időközönként megújítandó plasztikkártyák és hasonlók.
Még mielőtt bárki bármit is mondana, én kérek elnézést. És köszönöm a T. (esetleg csak kvázi-) Hatóság készségét, nekem már nem szükséges magyarázat. Mert mi nemhogy „fél szavakból megértjük egymást”, de már pörög is le előttem a komplett sztori – akár még forgatókönyvet is lehetne írni belőle.
Hogyan is lehetett? Hmmm… EU-s forrás… Gyorsan kellett mindent… Nem a legolcsóbb nyert – igaz, nem is a legrátermettebb. (Olyan valószínűleg nincs is a pályázók között: mert az mondjuk „V.-né” lenne a gázműtől, ő meg ugye azért mégse indulhatna konzorciumban a vízműves „T”-vel…) És, ami a legfontosabb: meg kellett felelni a jogszabályoknak, a direktíváknak, és hasonlóknak. Az eredmény is csak a szokásos: „kicsi, savanyú, de a miénk”.
Bürokráciánk még a „c’odálatossz”, a magyar lélektől teljesen idegen, poroszos adminisztrációs megalomániából lett „honosítva”. Ki ne töltött volna már ki olyan nyomtatványt, amin az adatnak egyáltalán nincs hely? És persze az elektronikus formátumúnak is olyannak kell lennie, mintha papírra nyomtatva lenne: a kitöltendő rubrikák szigorúan kipontozva… bravó! Lesír róla, hogy megy a szemétbe: csak az időnket húzzák már megint – „anyja neve 5 példányban”… muhaha!
A legrosszabb az, amikor a bürokrata felismeri magában az IT-szakembert: az ilyentől aztán kap a nyakába az ember olyan űrlapot meg ügymenetet, hogy trágár szókincsének minden elfojtott részlete spontán előtör belőle. Nincs mese: mindent be kell préselni rubrikákba, fiókokba, jogszabályok alá. A legcsekélyebb értelem nélkül.
„Egyre szigorúbb” – mondjuk arról, ami szimplán csak egyre ostobább – és aljasabb! Vajon mi értelme az egésznek? E-napló, E-szignó, ÁNyK… Mondjuk, esetünkben épülnek-e szebb, szakszerűbb, olcsóbb (bármilyen pozitív tulajdonságban jeleskedő) épületek ettől? Jobban kontrollálhatja-e a polgárait, több adót szedhet-e be az állam? (Hát persze!) Emberek lesznek-e boldogabbak? Legalább valami hasznos statisztikát levonnak-e okulásul a bevitt adatok Giga-Tera-Exabájtnyi mennyiségéből? (Aligha.)
A (kvázi, vagy nem kvázi – itt ezt ugyan ki feszegeti?) hatóság elvégezte dolgát. Hogy értelmetlenül bürokrata, pazarló, létrontó(!) – nem szempont. Megfelel a jogszabályoknak, így támadhatatlan – itt és most csak ez számít. Akár még rosszabb is lehetne.
(Taps, függöny legördül.)
Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a fenti írás egy olvasó magánvéleményét és tapasztalatait és nem a szerkesztőségünk véleményét tükrözi, a leírtakkal nem feltétlenül értünk egyet. A vélemény közreadásának egyetlen célja, hogy az e-közmű témáját felvessük ezen a felületen és az olvasóink szélesebb körének véleményét megismerhessük – írják meg nekünk, akár kommentben, akár e-mailben és használják az alábbi szavazómodult.
{php}
e-gépész
Szóljon hozzá